Szerző: PrezLee

Elfelejtettem pontosan megnézni, és ma számoltam utána csak… Három napja volt pontosan 100 napos PrezLee kutya. Az egyetlen dolog ami bosszant, hogy valamilyen formában meg akartam volna ezt ünnepelni, de végül is csupán azért mert egy kerek szám. Na sebaj meg fogom ünnepelni azt amikor 126 napos lesz. Mégcsakazértis alapon.

Ma miközben jöttünk mentünk a konyha és a szoba között, PrezLee letelepedett a konyhába. Nem lett volna ezzel semmi gond, jól elvolt valamelyik játékával (jelen esetben a rossz munkáskesztyű volt a soron). Azonban ez a csendes játék szerintem csak egy huncut fogás volt részéről … egy adott pillanatban észrevettük, hogy valami furcsa új játéka van… hát igen. Ebben a korban még nem való neki ilyen!  Kilopott egy kis zacskó kávét és azon csámcsogott. Ez volt az első lopási akciója, ami fölöttébb érdekes mert a konyhaszekrényünk olyan hogy egyik oldalon nincs ajtaja, szóval nem zárt. Eddig nem mészárolta még le az ott levő cuccokat, de most nagyon megtetszett neki a kávé. 😀 Ha kb fél perccel később érkezünk akkor lett volna mit takarítani. így csak éppen a kávé tasakjának az egyik sarkát sikerült kilyukasztani, de még nem annyira, hogy fél napot kellene utána takarítani az őrölt kávét.

Annyira tetszik ennek a kutyának a buksija! Olyan fura egy kifejezés van mindig a pofiján! Rém rendes egy kutya ami azt illeti… nagyon nyugodt, az idegeneket azonban nem kedveli, de nem is agresszív velük, inkább visszahúzódó, de velem jól megvan mert régóta ismerem. A kis Dobermannommal pedig egyenesen egy angyal. Amikor például húzogatják a pórázt rém rendes, mert éppen csak kontrát tart, PrezLee bármennyire is morog és hangoskodik, ő csak tartja és meg se moccan. Amolyan “finoman” bánik a kicsivel… Ilyenkor úgy bánom, hogy előbb utóbb megnőnek és valószínűleg harc lesz a vége, hogy ki a nagyfőnök… majd meglátjuk, jó lenne ha nem bakalódnának nagy korukban sem…

Készültem vinni sétálni, de mivel ez hosszabb séta, nem csak 10 perc és haza, gondoltam viszek magammal cigit is..ugye friss levegő… egy kis füst nem árt alapon. DE sehol nem találtam a házba egy öngyújtót. Végigkerestem mindenhol. Gyufával nem akartam menni, mert szeles időben utálok gyufát használni. Sebaj gondoltam, hiszen a kocsiba biztos van. El is indultunk, felcihelődtünk mindenféle kellékkel, nyakamba akasztottam a fotós táskát és lementem kutyástól a garázsba. Kinyitottam a kocsi ajtaját és ez lett az eredménye:

Behuppant a kocsiba, persze az első ülésre, és meg se várta, hogy mi is lesz, már le is feküdt. Végül, hogy indulhassunk ki kellett cibálnom a kocsiból mert semmiképp nem akart önként onnan távozni.