Szerző: PrezLee

Igen biza, kegyvesztett lett és az éjszakát kint fogja tölteni az udvaron a SZEMETESVEDER! Na nem éppen a szemetesveder hibája, inkább PrezLeere mutogatnák újjal… de egyszerűbb kirakni a vedret mint meggyőzni PrezLee-t, hogy a tartalma nem neki való. Minden 10 percben rohangáltam utána és vettem ki valamit a szájából… felvágott csomagoló papírja, valami zacskó, egy olajos flakon, egy cigarettás doboz, egy tojás héja… szóval amikor ezt is jóízűen rágcsálni kezdte (gondolom kalcium pótlásként…)  akkor azt mondtam elég… mész ki vödör. És be se jössz amíg PrezLee itt van….

Otthon ez nem probléma… hiszen onnan már az érkezése előtt száműztem a kukát a fürdő szobába… igaz nem kukának való hely, de ott be lehet zárni az ajtókat és szerencsére olyan nehezen nyílnak, hogy néha jól neki kell menni ahhoz, hogy bejuthassunk mi is… ehhez még szerencsére nem ért.

You Can’t Bring Me Down – Wallace the Pit Bull

Wallace The Pit Bull

Nagyon jó fej Wallace, na meg a gazdája… ha minden Pit Bull tartó ilyen lenne, vagy legalább ehhez hasonló…

Hát elszomorodva vettem tudomásul, hogy sajnos ilyenekkel is rendelkezek… pedig igazán nem szándékos. Ez főként onnan jutott eszembe, hogy valamikor régebben, mielőtt még PrezLee meglett volna, leírtam egy mondatot: “Olyan kis ártatlan volt, hogy nem is hinné az ember mivé képesek alakulni mikor megnőnek.” egy Argentin Dog kölyökről volt szó, aki pár hetesen egy csodaszép kis ugribugri kölyökként csodálkozott rá a világra. De igazából tényleg mire is gondoltam? Nem tudom, szerintem úgy ahogy írogattam kicsúszott a “számból” – jelen esetben a kezemből ez a mondat. Közben ez a kis kutya egy szép Argentin Dog hölgyé nőtte ki magát, és olyan kedves az emberekkel, hogy olyant ritkán látni. Csak egy kicsit félelmetes első látásra. Aki nincs megszokva a fehér kutyákkal, amelyeknek például  a szeme körül enyhén rozsaszínes… igencsak ijesztőnek tűnik…

De amikor először találkoztam vele az egyetlen dolog amitől menekülnöm kellett az a túlzott puszi osztó hajlama volt… mindenáron össze vissza akart nyalogatni, minden másodpercben osztogatta a puszikat, amit én nem igazán kedvelek.   De a pusziosztás is lekenyerezhető… jó néhány kedves simivel az emberhez simult és még a puszi osztásba is belefeledkezett, annyira értékelte mindezt.
És nem ő az első Argentin dog amelyiknek első találkozás után sikerült egyenesen a lelkembe férkőznie, Döme például előjött még csak bizalmatlan se volt, megszagolt majd megnyallintotta a kezem, és ezután jó barátok voltunk… olyannyira, hogy két találkozás után én mutattam be egy kiállításon. Mindezek mellé csak annyit kell toldani, hogy kiállítás téren eléggé gyarták az ismereteim, szóval az alapelveket elmondták, ő meg mindenben tökéletesen viselkedett. Egyáltalán nem érdekelték a körben levő többi kanok, nem akart senkit se megenni, a fogait simán megmutattuk a bírónak, és szaladás közben sem jutott eszébe elindulni valamerre, szépen jött mellettem… Mennyire igazságtalanok az előítéletek egyes kutyafajtákkal… Még egy bizonyíték, hogy mekkora tévedés ez a fajtákra való jogszabályzások… a gazdákat kellene jogszabályozni és nem a kutyákat.

Egy olyan negyed órája ébredt fel, látszik rajta, hogy le van gyengülve. Éppen ezért ölbe kaptam és úgy cipeltem le pisilni. Majd fel az emeletre is ölbe … nagyon nehéz kuty lett… ma ismét megmérték és 19 kilogramm volt… na sebaj, egy kis izomgyakorlat mindig jót tesz. Ezután adtam neki vizet és adtam neki enni is. Nagyon éhes volt, a vízbe áztatott kutyatápot mind megette. Igaz nem is adtam neki nem tudom én milyen sokat, inkább többször kevesebbet mind megint legyen valami vele. De a kedve sokat javult… mert önként megkereste a csontját és nekifogta rágcsálni. Azt hittem kint fog maradni a helyén de ő szépen besétált a szobába, lefeküdt a szőnyegre és most rágcsálgatja a műcsontot amit tegnap kezdett el…

Ja és hogy jobban van már az is bizonyítja hogy mikor lefele vittem már kezdett fészkelődni és majdnem megcsípte az arcomat… vagyis a “jóságjelek” ütnek ki rajta 😀 😀

Mert ugye ember tervez de a dolgok mindig másképp alakulnak… ma azt hittem megbolondulok. Ugyanis PrezLee nem érezte jól magát. Levittem pisilni, alig akart jönni. Mikor visszaértünk odament a táljához és meginogott mint aki elszédül. Azt hiszem én is elfehéredtem azonnal, hiszen Tedi kutyám első tünete pont ez volt… de ő 9 éves volt akkor, és kint nagyon meleg volt… Szóval azonnal lefektettem és rohantam a telefonom után. Amíg felhívtam az állatorvost addig már hányt egy adagot, s máris kezdte visszazabalni a dolgokat. Nem hagytuk. Sajnos az orvos nem tartózkodott a városban, így egy másik rendelőbe irányított.

Ide csak 10 után lehetett menni. Ekkor olyan 9 óra tájt járt. Az egy óra alatt volt még 3-4 hányás, illetve egy félig hasmenéshez hasonló, de végül is nem olyan híg kaki is… persze mindez a szobába és a szőnyegre. De őszintén ez most kevésbé zavart, összeszedtük, felmostuk a dolgokat, a szőnyeget meg ki lehet mosni, csak a kutyának ne legyen semmi komoly baja.  Fél 10 fele kezdett kicsivel jobban lenni, de látszott rajta, hogy jól nincs. 10 kor indultunk az orvoshoz, ölbe vittem, és olyan bújós volt mint egy kisgyerek. Közben meg csorgott a nyála. Egy törölközőt vittem magammal, hogy tudjam törölgetni az úton.

A rendelőhöz érve egyenesen az asztalra került, megmérték, láza nem volt, a fogínyei kicsit világos, fehéres színűek voltak. Elmondtam amit tudtam a tegnapról, hogy mit kapott enni, hogy kijátszotta magát, hogy bár csupa szem és fül vagyok amikor sétálunk, akár meg is ehetett volna valamit, de ezt nem láttam a tegnapi nap folyamán, hogy volt kint és lehet a melegtől történt mindez.

Kapott valami hányinger elleni injekciót. Mondta az orvosnő, hogy ez enyhén csípi, és már igyekezett is megvakarni magát. Az asztalról amikor lekerült már nem szédelgett, egészen élénk volt, de azért a kocsiig ölbe vittük el. Kapott valami pirulákat is.

Most az asztal alatt alszik, nagyon csendes, a nyálazás alább hagyott, a fogínyébe is kezd visszatérni a rózsaszín, és a csipogós játékra hegyezi a fülét. Hagyom még aludni, aztán adok neki egy kis vizet és lássam ha van étvágya.

Nagyon remélem, hogy tényleg csak egy gyomorrontás, és egy két nap alatt kiheveri…

Ja és a terv… a hétvégén akartunk menni kirándulni, mert egy olyan túra ígérkezett amely nem lett volna túl megerőltető neki sem… De hát így nem tudok menni vele, és kimegyek szüleimhez falura, mert csak 25 kilométer, ha bármi gond van fél óra alatt a városba tudok lenni, és legalább ha tegyem fel én reggel elalszom még van aki ránézzen…kocsiba fogni meg ehhez hasonló apróságok.