Szerző: PrezLee

A tegnapi injekció után ma is egész nap két dolgot csinált: ivott vizet és pisilt. Ennyit nem pisilt be mikor hazahoztam akkor sem! Szegény kutya! Kicsit azért megszidom ha rajta kapom, de igazából csak azért nehogy azt higgye jó az amit csinál… de valójában nem tehet róla. Vannak időszakok amikor 10-15 percenként viszem le, és mindig pisil egy hatalmas tócsára valót. Állítólag ez az állapot 3-4 napot tart… nagyon várom, hogy vége legyen.

Ma elindultunk sétálni PrezLeevel, már előre tudtam, hogy ez a séta nem lesz valami nagyon hosszú, estétől viharjelzés volt mindenfele, na meg az eső már lógott a levegőben… Szóval elindultunk a park irányába, a park mellett elmentünk a járdán, mert ugye a parkba tilos bemenni :(, kicsit odább a másik oldalon van egy játszótér, GYEREKEKNEK persze, és ott mit látok… egy baromarcú idióta épp egy faágra uszítja a kutyáját. Na nem mondom beszóltam volna neki, de az ilyeneket sajnos illik elkerülni ha az ember nem akar rosszat saját magának.

A marha, nem tudom másképp mondani, nem elég, hogy a játszótérre vitte a kutyáját, még egy fának is letörte egy hatalmas ágát…Hol vannak ilyenkor a csupán pénzbeszedésre kiállított rendfenntartók? SEHOL. Mert ugye délután van, hazamentek TV-t nézni.

És még csodálkoznak az ilyenek, hogy a város lakosságának háromnegyede utálja a kutyákat és kutyásokat??? Hát hogy ott enné meg a fene az ilyen embert aki nem képes menni még 200 métert a rendes kutyasétáltató helyig, vagy még kb 50-et ahol van egy zöld terület, ahol simán eljátszódhatna a kutyájával… és jó lenne ha békén hagyná a fákat… nem hiszem el, hogy nem lehet mást kitalálni a kutyának mint fa ágakat törni… Olyan de olyan dühös lettem, hogy legszívesebben tárcsáztam volna a rendőrséget… de az idők folyamán az ember megtanulja, hogy odébb áll ha ilyent lát.

Mintha egy kisgyerek ücsörögne itt úgy néz ki a lakás. Mindenhol PrezLee játékai találhatok meg, azt hiszem ha egy betörő járna erre, 5 percen belül kiszaladna… mert hol a csipogó majomra lépne, hol egy darab kötélen botlana meg, hol egy munkáskesztyűbe rúgna bele, majd elgurulna a teniszlabdán, megakadna a rongyon, és még hol van a madár, a csengettyűs labda, a flakon, és az ördög tudja miféle játék itt ott…egy félig elrágott műcsont biztos van valahova elrejtve, szóval akadnak még apróságok.

De érdekes, hogy egyelőre még nem rombolja őket. Vagyis mindkét labda épp, a plüss madárnak se görbült meg egyetlen tolla sem, a kesztyűt se rágta szét, a rongyot se szakította (még) el, és amin rettenetesen csodálkozom, hogy a rózsaszín majomnak még a haja szála se görbült meg. Pedig rengeteget csipogtatja, végül is egy picit megkopott amióta játszik vele, de még nem lyukadt ki. Majd eljön annak is az ideje…

Vannak olyan dolgok amelyekről fogalmam se volt, hogyan fogja megtanulni és komolyan aggódtam miattuk. Ezek közül talán a lefontosabbak a kábelek, amelyből tömérdek van a lakás irodává átalakított részén. Mindenhol log valami kábel: egy telefon töltő, egy USB kábel, egy másik USB kábel, az erősítő kábelei, a hangszórókhoz menő kábelek, hálózati kébel nem is egy, a számítógépből kijövő kábelek, hosszabbító és még sorolhatnám. Nos ezeket akárhogy igyekeztem is egyszerűen nem volt hogyan eltüntetni. Mai napig sem értem, hogyan fogta fel, hogy ezekkel nem szabad, mert hiszen még csak rá se volt legyintve! Valahogy nagyon de nagyon hamar megértette, hogy azokkal nem szabad babrálni, igaz, a kábelek mellett egyetlen percig se hagytam felügyelet nélkül.

Amint próbálta valamelyiket megkóstolgatni azonnal rászóltam erélyesen, hogy “pfuj”, no és ha nem hatott akkor kicsit megcibáltam. De fantasztikusan hamar megtanulta, most már nem egyszer befekszik valamelyik kábel közelébe, a szemem ugyan rajta van, de még csak nem is érdeklődik irántuk.

A másik a virágaim… van vagy 80 cserepes virágom. Jelen pillanatban egyik szebb mint a másik. Több év óta először bírták ki a telet nagyobb vesztességek nélkül, majd a nyarat is mert nem felejtettem el őket öntözni… természetesen kissé háttérbe szorultak amióta megvan PrezLee, de gondolom kissé fellélegeztek a növények is, mert bár meglocsolom őket rendszeresen, mégsem locsolom őket mindennap agyon… Igen ám de a lakás naposabb része csordultig van tele növényekkel… a falon virágtartó, a földön, ablakpárkányokban virágok, csüngők, kúszók, mérgező egy pár…És néhány kedvencem, amelyek túlságosan nagyok ahhoz, hogy valami apró fali virágtartóba helyezzem őket… 1-1,5 méter magas virágokat azért mégsem illik csak úgy akasztatni ide vagy oda…

Szóval frászom volt, hogy megkóstol valami mérgezőt, ettől meg lesz valami baja, és rettenetesen sajnáltam volna a növényeimet is látni elpusztulni. Így kezdetben mentettem ami menthető: az igazán mérgezőket és kisebb méretűeket felpakoltam a legmagasabb helyekre, a kevésbé problémát okozókat kipakoltam a folyosó kissé védettem helyére (15 centivel szélesebb a folyosó ott mint máshol), de igazán opcióm nem volt…

Nagy szerencsém volt, és köszönöm a gumifának a segítséget…igen, pont neki, azóta sokkal szebb lett ő is… mert nélküle nem tanulta volna meg olyan hamar a kis herceg, hogy a virágokkal nem szabad kötekedni, azok visszapofáznak! Az történt ugyanis, hogy rohantában ennek a növénynek az egyik kissé kilogó szárába harapott bele, de úgy, hogy meg se állt, rohant tovább! Csak odakapott és már ott se volt. Igen ám, de ennek a növénynek eléggé instabil volt az állása, így egy ilyen odakapok alkalmával az szépen leborult, nagy dir-durral, és a cserepe alatt levő kavicsok még ráadásnak reccsentek roppantak egy nagyot, amolyan égszakadás földindulás volt, amitől megijedt. Ezen eset után még próbálkozott de igazán minimálisan. Még rágcsálta a babér leveleit, de annak úgyis sok van, és az még csak nem is mérgező, itt ott meglyukasztotta a colocasia levelét, persze kinyírta a bazsalikomot a cserépből de ezzel nagyjából véget ért a dísznövénykertészi pályafutása.

A harmadik nagy aggodalmam a lépcső volt, ami igazándiból egy kissé megkomolyodott létra, de mégsem igazán lépcső… ez a mi ágyunkhoz vezet fel.

Itt a képen látszik a háttérben..

Attól féltem, hogy ha olyan “nagyon követő” lesz mint a másik kutya, akkor mindenfele akar utánam jönni… az pedig gond lett volna ha mi felmászunk aludni és ő megpróbál utánunk mászni. Nem az a baj, hogy esetleg felébredünk vele az ágyba.. hanem az, hogy felfele még fel tudna jönni de amennyire fudri tud lenni, szerintem lefele fejre esne és közben kitörné még a lábát is. Már azon törtem a fejemet, hogy miként fogom tudni a lépcsőt felhúzni éjszakára, vagy azokra az esetekre amikor nem vagyunk itthon és ő biza ebben a helyiségben tanyázik. Hát mázlim volt rendesen. Egyszer sem próbált felmászni, akkor se ha épp mentem felfele, vagy fent tartózkodtam. Most már megszokta, hogy mi oda fel eltűnünk a szeme elől de azért rosszalkodni sem szabad mert van gazdi nincs gazdi de azért mégis mindent lát!!!

Azoknak akik figyelmeztettek, hogy jól gondoljam meg ha dobit veszek! Hát szerencsére jól meggondoltam 😀

Azt hiszem, hogy ha felkészületlenül ér most a gutaütés kerülgetne a hülyeségei és a rosszalkodásai miatt. De valahogy már nem tudnám elképzelni, hogy ne lépjek be aggódó szívvel a házba, hogy tudomásul vegyem a rongálásokat, és örvendjek ha csak egy virág van lehúzva, a kajája van kiborítva, és egyéb apróságok. Igazándiból egy kicsivel több rongálásra számítottam részéről… persze lekopogni fába még túlságosan korai, de végeredményben EDDIG jobban viselkedik mint mertem volna remélni…

De igazából azt hiszem jó volt várni a kiskutyára 3 évet. Mert hiszen így annyi de annyi türelemmel töltődtem fel én is, hogy néha elképedek mennyire nem tudok felidegeskedni amikor valami hülyeséget csinál. Megszidom, mert ugye nem hagyhatok rá mindent, de nem megy fel a cukrom, nem mérgelődöm, hanem egyszerűen túlteszem magam a károkon… ja és ha a párom néz fel az égre akkor csak jön egy vigyor és mondom: nah ilyenek a dobi kölykök 😀