Szerző: PrezLee

Szinte semmi nem történt ma…délelőtt borús volt az idő, és PrezLee rettenetesen álomszuszék volt. A sok víz ívás miatt többször kellett levinnem, de minden egyes alkalommal meg kellet győznöm, hogy de igenis le fogunk menni… miután elindultunk utána nem volt baj…de egyszerűen nem volt hajlandó a helyéről felkelni. Igaz mikor álmos akkor soha sem akar jönni első szóra…

Délután játszódtunk egy nagyot a ronggyal, majd a vizes rongy-ot vetettem be. Ez abból állt, hogy a dög meleg miatt bágyadt kutyát megtörölgettem egy nedves ronggyal, erre ő megpendült és nekifogott rohangálni… én meg természetesen utána, majd a vizes rongyot huzigáltuk. Szóval jól elszórakoztunk, majd labdáztunk és majmoztunk egy adagot. Négy óra körül megint borús lett az idő, és mivel a dög meleg is elmúlt, hát beültünk az autóba és elkocsikáztunk a város másik végébe. Innen el kellett hozni valamit. Amíg várakoztunk a kocsi mellett volt egy kicsi füves rész, csak épp elengedni nem tudtam. Na itt szaglászott, majd megunta így visszaültünk a kocsiba.

8 óra körül meg muszáj volt elrohanni bevásárolni, de nem vittem magammal. Mert annak ellenére, hogy az idő borús volt, nagyon kellemes, mégse merném a szupermarket előtti parkolóba hagyni amíg sikerül mindent megvenni….Na így volt nagy sírás rivás amikor elindultunk, egy oktávval magasabb amikor a kocsi hangját is meghallotta, olyan keservesen sírt amiért ő kimarad ebből a mókából, hogy szakadt meg a szívem, de ezt is meg kell szoknia.

Este még volt egy játék, és nagyjából véget ért a mai nap is.

Tegnap a fotók nagyon nagy része Fruzsiról készült. PrezLee elvolt valahol kutakodni az udvaron, ellenben Fruzsi minden odaadásával és lelkesedésével nekem udvarolt, és puszilni akart. Készült (szerintem) három nagyon jópofa kép, amit kár lenne nem megmutatni a világnak. Na meg készült huszonvalahány olyan kép amelyből természetesen semmit nem lehet kivenni, hogy mi is akar lenni, ha festmény lenne akkor talán “impresszionizmusnak” hívnák.

Nem hittem volna, hogy ekkora feltűnést keltünk PrezLee-vel az utcán. Igaz nagyon rég nem láttam  egyetlen dobit se sétálni a környéken, de nem is nagyon járkáltam kutyás helyeken… szóval nem tudom ha vannak vagy nincsenek. De azért mégiscsak furcsa, hogy minden napra jut egy valaki…

Tegnap egy hölgy, aki miután megsimizta, még egy negyed órát “éppen arra” jött amerre mi… mehetett volna simán más úton is…rövidebb is lett volna és fölöttébb kellemesebb…erre ma, egy biciklis srác állt meg mellettünk. Hogy nagyon szép a kutya, és hogy milyen rég nem látott barna Dobermannt a városba… na meg azt is megtudtam, hogy egy barátjának volt régen dobija, de az fekete volt. :O OKÉ 😀 örülök, tényleg. Csak kissé olyan fura helyzet… szokatlan, hogy nem ugranak félre visítva, hogy MEEEGEEESSZZZ!!!!