Szerző: PrezLee

Hamarosan érkeznek képek és beszámoló a vasárnapi kiruccanásról. PrezLee mindvégig példásan viselkedett, persze egyszer kétszer kicsit keményebben kellett visszafogjam, de azon kívül remekül állta a “sarat”. Két óra autókázás oda, séták az erdőben, háromszor keltünk át hosszú lengő hidakon, megint autózás, megint séta, ismét autózás, alvás az asztal alatt amíg a társaság eszik, majd haza autózás.

A lengő hídtól egy kicsit tartottam, nem tudtam, hogyan fogja lereagálni… ha nagyon nagy baj lett volna akkor hatalmas kerülőt kellett volna tenni, de nem nagyon lett volna más lehetőség. De az elsőn elindult, egyensúlyozott, még csak nem is habozott egy percet sem. A másodikon már teljes volt a nyugalmam, csak a pórázzal igazítottam, illetve tartottam vissza, harmadszor, vagyis visszatéréskor még csak meg se állt amikor fel kellett ugrania olyan 30 centit a hidra… elképesztő minden esetre. Részletek, fotók holnap.

Ez a nem nem -nek a rövidített változata, és sikeresen van alkalmazva, ha éppen észreveszem az ágyra való mászási szándékát. Vagyis ha még az ugrás előtt rászólok akkor nem mászik fel… ámbár ha már felmászott akkor le kell onnan szedni… ha meg felugrott és még nem feküdt le, akkor szokott működni a le onnan is… még pár év és megtanuljuk, hogy az ágyra nem szabad :)… érdekes módon a másik kutya úgy volt az ággyal, hogy ha a szobába tartózkodtunk, esze ágában sem volt ágyra mászni. Ha  mégis nagyon kedve volt akkor csak a fenekét tette fel, olyan ülés szerűen, de nem mászott fel teljesen. Ellenben néha néha “elkaptuk” amint az ágy közepén összegömbölyödve olyan mélyen aludt, hogy észre se vette a jelenlétünket a szobába… még olyan is volt, hogy idejében meghallotta, hogy valaki megy arra, leugrott az ágyról és tette az ártatlant… de persze az összegyűrt dolgok az ágyon, a még meleg párna azonnal elárulta …

Arról volt szó, hogy szombat reggel indulunk kirándulni… természetesen mindig utolsó pillanatban másként alakul… végül holnap megyünk és lehet  hogy csak hétfőn jövünk haza… nekem így is úgy is jó. Mivel már így alakult, délután felmegyünk megint a barátokhoz egy hancurpartira…

Eddig a lakásban gyakoroltunk egyes mindennapokban fontos parancsokat: ülsz, maradsz, fekszik… ha kedve volt játszani akkor szívvel lélekkel hajtotta ezeket végre egy egy jutalomfalatért… de amikor kimentünk valahova akkor természetesen nem “értette” mit akarok…vagyis minden más érdekesebb volt mint rám figyelni… így nem nagyon erőltettem. Egy egy ülsz-t még megkockáztattam mikor sikerült elérnem, hogy rám figyeljen, és az ülsz-höz ragaszkodtam amikor várni kellett az úton való átkeléshez. De ezek az ülsz-ök is olyanok voltak, hogy enyhén meg kellett érintsem a hátsó fertályát, mert csak úgy a szóra nem akart reagálni. Ma már az egyik átkelésnél leült arra, hogy csak mondtam, és csodák csodájára a “játszótéren” volt egy tökéletes rám figyelés, egy suttogásra ülsz, illetve fekszik, majd visszaküldtem játszani… olyan ügyesen végrehajtotta, hogy csoda volt nézni. A behívás is elég jól megy, természetesen még sokat kell gyakorolni.