Szerző: PrezLee

Segítek én is !

Most komolyan mondod, hogy nem mehetek oda?

Szép az új nyakörvem mi? nemrég kaptam!

Tegnap nem nagyon volt kedvem bent ülni az irodába, de egy kicsit kellett várjunk a fogorvosra, hogy mondja meg mikor kell menni. Így kora délután ültünk csak autóba, kiruccantunk a Metróig, ahol én egy árnyékos helyen várakoztam a kutyával a kocsi mellett, míg a párom vásárolt valami sütnivalót, majd tova robogtunk egészen Jegenyéig.

Természetesen csütörtök délutáni megjelenésünk meglepetést okozott, (állítólag kellemeset :D) .

PrezLee mint egy valamirevaló parasztgyerek csak berohant, végigszaglászott MINDENT és egy olyan 10 perc után vette észre,  hogy MINDENKIT elfelejtett üdvözölni! Ezután megcsóválta a fenekét a jelenlevőknek, majd elpilledt egy kicsit az izgalmaktól. Egy olyan félórányi nyugtom volt, majd nekifogtunk egy sor labdázásra, kergetőzésre, aztán megint labdázásra, megint kergetőzésre, és így tovább…

Még szerencse, hogy vittem neki valami rágcsálnivalót 😀 így volt időm pár perc kiszusszanni nekem is. Na nem, még szerencsére nem tud lefárasztani, de szerintem hamarosan eljön az ideje, csak épp jólesett egy kávét meginni.

Egy adott pillanatban összevissza bóklászott a kertben, amikor átkerült a szomszéd telekre… Ezzel nem is lett volna semmi de semmi hiba, ugyanis a kerítés egy adott ponton nincs még befejezve, és a szomszéd telken szökő évente sütnek egy flekkent, teljesen üres. De ahogy haladt egyből láttam, hogy na ez muris lesz, mikor hirtelen vissza akar térni hozzám és ugye nekimegy a dróthálónak…Mint a rajzfilmekbe, szaglászás majd hirtelen irányváltoztatás és hopp fejjel neki a hálónak. Értetlen tekintet, majd ismét megpróbálja de ezután a csodálkozás sokkal hosszabb és mintha felfogná, hogy na itt biztos nem lesz átkelés! De nem sokat teketóriázott, hamar elindult felfele és visszatért ott ahol eredetileg bement. Volt nagy öröm részéről, hogy mint “elveszett bárány” visszatalált!

A hús sütéskor elég rendesen viselkedett, bár a levegőt szagolgatta a környéken, ellenben evéskor végig teljes csendben feküdt az asztal alatt, majd helyes viselkedése jutalmazásaként ő is kapott pár falatkát mikor mindenki befejezte az evést.

Kicsit lepihent, majd szétnéztünk a közelben, ahol van egy patak. Gondoltam, hagyom egyet pancsikolni, de hát sajnos az a patak inkább szeméttároló mint más, amerre a szem ellát mindenhol szemét, szemét és szemét. Ebbe igazán nem volt gusztusom beengedni, így pancsolás nélkül maradt.

Visszatértünk és szaladtunk mint a kergék a kertbe egy adagot… mármint az igazat megvallva ő szaladt én igyekeztem sűrűn irányt változtatni és kicsit bolondítani őkegyelmét, bár ez nem tudom mennyire sikerült. Közben húzogattunk is egy rongyot, ezt végtelenül élvezi, és nagyon ügyesen elengedi a rongyot, második harmadik “enged”-re. Persze van amikor megy azonnalira is, de még nagyon jó így is. A biztos “engedd” az akkor történik, ha semmiképpen nem akarja elengedni második engedd után szép szóra. Ez pedig abból áll, hogy finoman megfogom az alsó állkapcsát, és simogatásszerűen elhúzom a kezem. Ekkor elengedi akármi is legyen az. Mindez onnan eredt, hogy kezdetben rá-rá akadt valamire oly hevesen, hogy semmiképpen nem akarta ideadni… És finoman megfogva az állkapcsait ki kellett vennem az akármit a fogai közül. De nagyon hamar rájött mit akarok, és szinte kezdettől fogva elég volt csak az álla alá nyúlni és elengedte amit fogott.

Olyan 8 óra körül indultunk visszafele, de még egy “állomással” a szüleimnél is. Természetesen ide se “jelentkeztünk” be, (szoktunk, mert néha kell vinni ezt azt :D, de most nem volt idő vásárolni, és mivel tudtam, hogy nem számítanak ránk, biztos mindent megvásároltak helyben) és tessék lássék vendégszeretet, ők nincsenek otthon! Na mindegy, mert mindentudó szomszédaink tudják merre mentek, így utánuk megyünk mi is.

Felmentek Gyuri bácsihoz, a domb tetejére, így mi is ott kötünk ki, sült hússal (nem)várnak. Itt egy keveset játszadozott a két immár nagyobbacska kölyökkel, ugrabugrált, de valahogy azok nem igazán játszanak vele, és ő se nagyon azokkal. Olyan egy két ugrás jobbról, balról, majd mindenki megy a dolgára. Érdekes, valószínűleg azért mert azok állandóan ketten vannak és nagyon összeszokhattak…

Itt nem sokat ültünk, végül mind hazajöttünk szüleimhez, ahol olyan fél 12-ig beszélgettünk, PrezLee ez időközt rendesen produkálta magát egy két keksz darabbért, ült, pacsit adott, mindent elkövetett csak kapjon még az “életmentő eleségből” mert ugye az ember, főleg a kutya soha nem tudja mikor fenyeget éhenhalás veszélye, így jobb enni…

Ezután hátra volt még egy félórás autókázás, amíg hazaértünk, és szerencsésen megúsztunk két radart is.

Kicsit mérges voltam a tegnap, mert akivel megbeszéltem a tóra menetelt úgy döntött, hogy túl fáradt, nincs kedve, túl meleg van … szóval, hogy átaludta az éjszakát és igazándiból nincs kedve. Lévén, hogy nem ismerem a zónát, azért épp egyedül a 4 hónapos Dobermannal még nem mertem elmenni, na meg végül is számítottam társaságra, és két kutya mégiscsak jobban élvezi a játékot mint egy.

Így a tó elmaradt… majd legközelebb.

Van egy tó, nem igazán messze a várostól. A hétvégén említette egy ismerős, hogy voltak ott, a víz tiszta, lehet vinni kutyát fürdetni, úsztatni. Ma úgy terveztem, hogy kiruccanok oda az ebbel, meg a boxeres barátnömmel nézzünk szét mennyire “használható” ilyesmire a tó. Ha nem megfelelő, van másik, de az sokkal messzebb van …. és arra rég nem voltam, úgyhogy nem tudom mennyire van még víz benne. De mindenképpen kell találjak valami tavat ahol egy kicsit úszni is tudjon PrezLee.

Most már a kérdés az, hogy megtalálom-e az elmondottakból a tavat… mert egyszer jártam arrafelé, régebben, biciklivel és nem kaptam meg… Most valamivel többet tudok, de ez még nem garantálja, hogy rá is bukkanok a tóra…

Tegnap az esti séta egy olyan félórával később indult. Nagyon meleg volt kint, és nem akartam úgy járni mint egy két nappal ezelőtt, hogy kelljen keresgéljem az árnyékos helyet, nehogy a nagy melegtől baja essen az ebnek. Végül is felértünk a Fellegvárra, majd találkoztunk ott a kutyásokkal. Volt egy Beagle kislány, azzal rengeteget rohangált, még egy két kutyával forgott egyet-kettőt, végül kikötött megint a picike fehérrel, és azzal játszadozott egy “sarokba”.

Végöl is nem jól értettem én, a pici kutya áprilisi születésű, vagyis három hónapos és pár napos… PrezLee lévén négy… nem csodálkozom, hogy olyan jól egyeznek, hiszen egyazon “ész szinten” vannak kb… A szentbernáthegyivel is játszik, de az már egy icipicit huncutabb mint PrezLee és a mérete miatt erősebb, úgyhogy vele nem játszik olyan sokat.

Már menet is megcsinálta egy párszor, hazafelé gyakrabban azt a figurát, hogy leül és nem akar egy tapodtat se menni semerre. Szerencsére ezek a makacskodásai nem tartanak sokat, és egy enyhe húzásra “megadja magát” és megint elindul.

Tegnap voltak olyan van kedvem-nincs kedvem hangulatváltozásai, egyik percben játszott a következőben mint aki rettenetesen szomorú csak feküdt. Ez a fajta viselkedés nagyjából a fogváltás kezdete óta van… Persze nem biztos, hogy azzal hozható kapcsolatban, de másra nem tudok tippelni.