Első fázisban rettenetesen féltettem PrezLee-t Balázstól… na nem azért mert szándékosan bántaná, hanem azért mert Balázs nincs igazán szokva rengeteg más kutyákkal és kölyök kutya még ritkábban volt körülötte. Szóval nem volt honnan tudjam, ismerjem a Balázs reakcióit egy “törékeny” kölyökkel szemben. Azt tudtam, hogy eléggé “normális” de frászom volt, hogy netán egy “helyrerakás”-nak lehetnek a kicsire nézve nagyon rossz következményei…
Így az első találkozások elégé limitálva voltak, és a Balázs reakciói is eléggé “kemények” voltak a kicsivel szemben… Ijesztően vicsorgott, meg morgott neki… Gondoltuk ha kivisszük semleges területre akkor jobb lesz, hiszen a másik kutyákkal is rendesen kijött, amikor az udvaron kívül voltak! És mindhárman kanok lévén ez nem rossz jel… szóval jó esély volt, hogy ne legyen gond. És így is történt. Ahogy a kapun kívülre kerültek Balázst mintha egy varázsütésre megváltoztatta volna valaki, egyáltalán nem morgott a kicsire, sőt volt hogy egy két játék jelet is felfedeztünk a mozdulataiba.
Kicsivel azonban több kellett neki, hogy elfogadja a kis jövevényt, például nem lehetett egyszerre simogatni a két kutyát. Ha Balázst próbáltam megsimizni, és PrezLee közeledett megint nekifogott morogni rá. Igyekeztem trükkösen eljárni, és olyankor magamhoz hívni Balázst amikor PrezLee valamivel nagyon lefoglalta magát, így megadni a neki járó simogatásokat…
Amikor “időszerűtlen” sétákra indultunk PrezLeevel, mindig vittem Balázst is, hátha sikerül neki összekötnie a kiskutyát azzal, hogy hurrá séta, és nem azzal, hogy “ellenség”. Jelenleg, ha meglátja Balázs, hogy indulok ki az ajtón, és ott van mellettem PrezLee is, örömtáncba kezd, mert tudja, hogy nagy valószínűséggel ő is jön.
Nagyon szerencsés az udvarunk, ugyanis tulajdonképpen egy házhoz kettő tartozik. Középen van a ház, úgy, hogy elválasztás esetén az ebek nem láthatják egymást, így nem piszkálódnak, “nem látom, nem létezik” alapon.
Kezdetben PrezLee-t óvtam Balázstól, most kicsit megváltozott a helyzet, ugyanis most inkább Balázs miatt van elkülönítve a kisherceg…mármint azért, hogy hagyja nyugodtan pihenni az öregurat! De ez már nem állandó, egyre gyakrabban hagyjuk a két udvar közti átjárót nyílva, és már olyan is történt, hogy a két kutya békésen szundikált pár méterre egymástól, anélkül, hogy egyik vagy másik zavarva lenne.
A tegnapi séta alkalmával meg a “szenvedő” alany szinte végig Balázs volt… nem tudott menekülni a kicsinek a játékra való hívásaitól, a végén nem volt más választása mint játszani vele…Szerencsére ahol tegnap sétáltunk lakatlan… felverték volna mindenkit a hangoskodásaikkal… főleg PrezLee imádja hallani a saját hangját ..