Szerző: PrezLee

Sikerült ismét beszélnem az állatorvossal, a hogyan továbbról. Aggaszt, az hogy amikor PrezLee rosszul volt, akkor mind a két alkalommal szédelgett… mert ha gyomorrontás, hát legyen, ugye mindenfélét képes összeszedni, habókos kis dög, de ahhoz mondjuk hánynia, levertnek kéne lennie, hasmenés is helyénvaló, de a szédülés sehogyan se illik bele a képbe…

Bár nem vagyok állatorvos, egy csomót olvasgattam az után, hogy miféle dolgok produkálhatnak ilyen tüneteket… ijesztő volt, hogy valamiféle agydaganatra írták, hogy jellemző… persze nem kell félni, csak megijedni, szépen elmegyünk vesznek egy icike picike kis vért, nem is fog az fájni és megnézegetik, hogy minden rendben legyen vele… lehet el kell mennünk röntgenre is, bár ez majd csak ezután derül ki ha kell vagy nem…

PrezLee a koszfészek, ugyan ki más lehetne??? Valami olyasmi szaga van mint egy ganéba megmártózott malacnak…énnek mindenképpen fürdés lesz a vége. Na ugye nem is csodálkozom… azok után amit a kicsivel művelnek nem is lehetne rózsa illatú… Volt közös ásás, mind a ketten csupa sár… és mit tesz PrezLee…egyenesen a szobába rohan be, onnan meg egy tigris ugrással fel az ágyra!!! Na ezért kapott a fenekére egyet. Na igen, ha legalább érezne valamit… meg jól elmondtam néhány irgum-burgumot, mondjuk ez sokkal jobban hatott mint a tasli a fenekére… kb egy olyan jó órán keresztül nem próbált felugrani, és még egy fél órát próbált, de az erélyes “NEM” elég volt, hogy erről a “gonosz gonosz” magaviseletről lemondjon. Utána gondolom az összes ész elpárologhatott a fejéből-a meleg miatt gondolom- majd megint az ágyra kezdett ugrálni… A vége az lett, hogy ki lett tiltva egy ideig a szobából. Mert az egy dolog, hogy ő probálkozik :O de közben a kicsi lüttyedt, Győzike ő is mint egy kis majom utánozza PrezLeet!!!

Nagyon meg voltam szokva azzal, hogy a kutyát mindig jobb kézbe fogott pórázon sétáltattam. Ezzel nem is volt semmi baj, hiszen nem kiállítottunk vagy senkinek semmi köze nem volt ahhoz, hogy melyik oldalon megy a kutya… otthonról elindultunk, és ő ment szépen a fal mellett, így az emberek is békésebben mentek el mellettünk, hiszen köztük és a kutya között ott voltam még én. Na de PrezLee lehet fog menni kiállításra. Persze ösztönösen amikor első sétánkra indultunk, jobb kézre fogtam a pórázt… oszt “rám szóltak” akik jobban tudják, hogy ejsze bal kézben kéne vinni…

Volt nekünk bajuk is ebből! Mert PrezLee kezdte megszokni a jobb oldalamon való sétálást, amint bal kézre vettem a menetelt minduntalan át akart vágni előttem a megszokott oldalára… Szép lassan megszokta, hogy ezt nem szabad. De gondoltam, miért legyen csak jobbos, vagy csak balos? Hiszen ha biciklivel fogom vinni, akkor mindenképpen a jobb oldalamon kell menjen, hogy a járda mellett és ne az úttesten haladjon…

Valahogy így alakult, hogy most séta közben hol jobb, hol bal oldalon cirkulál mellettem…Szerencsére nem szokott már átvágni egyik oldalról a másikra…

Most egy darabig azonban azt hiszem csak jobb oldalon fogom vinni… Megégettem a bal kezemet. Még nem tudom mennyire fog felhólyagosodni, nem igazán nagy ügy, de még egy két jó nagy és főleg fájdalmas buborék reggelre kialakulhat… sebaj, majd elmúlik.

UPDÉT: bekencéztem a kezemet egy A vitamonos krémmel 😀 két kis piros foltnál több nem maradt, úgyhogy jobb kéz bal kéz továbbra is marad!

Már azt hittem, hogy sikerült megértetnem vele, hogy az ágy az enyém, ott én alszok, és nem ő. De, hogy én mekkorát tévedtem! Persze kezdhetnék ordítozni, visibálni is vele, durván bánni, de még mindig azon a véleményen vagyok, hogy leszedem onnan (fizikailag leráncigálom, mert nagyon ott szeretne maradni) és azért rászólok, de ennyi elég… Egy szép napon majd megérti… vagy nem érti meg. Őszintén engem nem zavarna ha időközben az ágyon elheveredik, kópéságból el tudom nézni neki, és ha amúgy a helyére megy aludni akkor nekem ez így tökéletesen megfelel. Tedi kutyám is így volt ezzel… nem mászott az ágyra, csak úgy kéthavonta egyszer, elslattogott a szobába és befészkelte magát az ágyba… volt, hogy sikerült éberen maradnia és idejében leugrani, majd igyekezett álcázni a “bűnét”, de rajtakaptam azon is, hogy mélyen aludt és nem vette észre a közeledésemet.

Kb kezd ugyanaz a helyzet kialakulni PrezLeevel is. Ma is jó párszor felugrott, azonnal lefeküdt..természetesen “visszafoglaltam jogos tulajdonomat”, a helyére irányítottam, de aztán egyszer csak besunyizott… és mit csinált a drága lelkem??? Hát úgy megbuzdult a kényelemtől, hogy nagyon elaludt. A fejét a párna sarkára tette, látszott rajta, hogy rég nem aludt ennyire kényelmes helyen, és fel kellett ráznom, ahhoz, hogy az ágyról lemanőverezzem… Most nagyon sértődött, a helyén fekszik és bánatos szemeket mereszt rám. De nem fog meghatni, nem fogom megengedni neki, hogy  az ágyon aludjon.

Kezdhetném úgy, hogy a kő nyomorúságos pillanatokat éllt az utóbbi jó néhány évben…senki sem törődött vele, senki se szerette, csak megvolt egymagában és sóhajtozott… rengeteg kő volt még mellette, de ez nem vigasztalta. Ő csak szomorkodott  a kegyetlenül tűző napon, a zuhogó esőben, a hideg csillagos éggel megáldott téli éjszakákon…DE nem így kezdem 😀 Mert ez a blog nem a kőről szól.

PrezLee kint ücsörgött az udvaron. Még mindig azt a csontot rágcsálják, hol ő, hol Győző. PrezLee semmiféle tulajdonjogot nem formál semmire, ha jön a kicsi akkor a szájából is hagyja hogy kivegye. Persze utána
megpróbálja felborítani, félig a fejét veszi a szájába, a lábát húzza, amíg az megfeledkezik a csontjától, és tiltakozni nem kezd. Amint ez megtörténik, arréb szalad majd elveszi a kicsitől és kezdődik előröl az
egész.

Na de ami ma történt az még engem is kiakasztott… PrezLee megint rágta a csontocskát, a kicsi elvette tőle, és erre ez a kis okos tojás felkapott a földröl egy nagyobbacska kavicsot. Úgy tartotta a szájába, hogy a kicsinek ez mindenképpen feltünjön… már indultam, hogy vegyem el a követ PrezLeetől , de szerencsére idejében észrevettem miben fondorlatoskodik…
Mutogatta a kicsinek, hogy neki biza micsoda új valamije van, a kicsi meg azonnal otthagyta a csontocskát és rohant elvenni az “újat”…Persze pár lépéssel arréb sétált, ott meg tette magát, hogy leejti… És az eredménye az lett, hogy a kicsi felkapta, PrezLee meg komótosan visszasétált a csontocskához, elvette és nyugodtan, mint aki jól végezte dolgát feheveredett a pókrocára és tovább rágcsálta!
Őszintén mondom, hogy elképedtem, honnan van ennyi ész abba a kicsi fejbe szorulva én nem tudom…
😀