Szerző: PrezLee

Voltunk egyet tekeregni és a francba es a fenebe hogy nem vittem a fotógépet…már másodszor járom meg, hogy nem viszem… ej kell egy új gép..ez túl nagy es utálom már cipelni…ráadásul az este egy gyönyörű naplemente volt…olyan szép színek na semmi nem lett a fotóból, mert ehhez tök süket vagyok…lehet kéne tanulmányozzam a fotózást de tudja a fene…valahol nincs időm erre…az élet túl rövid, hogy mindent megtanuljak.

Szóval…PrezLee olyan volt….de olyan mint a fotóalbumokba a Dobermannok szoktak lenni… egy adott pillanatban leültünk, mert olyan szép volt minden…nem tudom mit éreztem de ha ez nem boldogság akkor az ördög se tudja mi… hiszen, akármilyen szar is legyen az élet…úgy amúgy… nekem egy csodába van részem… kimegyek, van egy lökött ebem, aki szökkentyűként viselkedik és támadja a szöcskéket… szóval ezt nem lehet leírni… ezt érezni kell. S ott voltam a domb tetején, leültem, ő leült mellém és éreztem, hogy ez nagyon jó… szabaság.. semmi nem erőltetett… ő leül mert ott érzi jól magát… én meg azért érzem jól mert megnézem és örvendek, hogy ő az enyém… úgy éreztem, hogy az enyém a világ, hogy teljesen mindegy milyen dolgok várnak amikor haza kell mennem… és nem tudom mennyit ültem úgy, és csak mosolyogtam magamban, hogy minden rendben van… végül is Prezlee egy nagyon nagy bizonyítéka annak, hogy csak akarni kell… az igazán fontos dolgokat az ember megérzi és akarja… és én PrezLeet nagyon akartam…ilyen lökött ebről álmodtam … de nem mertem merészen álmodni és kaptam cserébe egy kis szerencsétlenebb csodát…Tedit  de akkor arra volt szükségem, akkor azt kértem és azt kaptam… mert mi a francot csináltam volna… 17 éves fejjel egy konok dobermannal? Hát nem hiszem hogy felé tudtam volna verekedni magamat… de most már tudom és érzem… PrezLee biztos egy csoda… mert őt kértem és őt kaptam meg.

Lehet, hogy az embernek van egy szép lökött kutyája és úgy érzi az ővé a világ? Lehet ilyen?

Euforikus a hangulatom… jön, hogy berugjak örömömben…mint aki megtalálta a bölcsesség kövét… kövezzen meg aki akar… aki nem bűnös… de PrezLee nem csak a kutyám már… a szímbólum, hogy igen, ha az ember tényleg akarja, és tisztán tudja mit akar… akkor nincs olyan, hogy megvalósíthatatlan… 13 év kellett, hogy elhigyjem… hogy az erő bennem van… és hogy ha akarom akkor a Best in Show… PrezLeevel az simán egy semmi… csak 😀 a Best in Show titulus … nekem jelentéktelen, mert Prezlee mindenben Best in Show kutya… az én showomban a legjobb.

jaj de hüle vagyok… de mennyire jólesik!

Ja és ma megint megmorgott… helyre raktam és megint csak röhögtem, hogy ááá Prezlee.. én tényleg kedves és rendes vagyok veled… de vannak dolgok.. amiket nem engedek meg neked. És azt hogy engem morogj, rám vicsorogj az egyik közüllük… ha elhiszed úgy símán, akkor OK, ha nem akkor megmutatom… fogaim azért nekem is vannak…

Győző is kap kalciumot. Tippként mondtam, hogy probálják valami darabka párizsival beadni, vagy kenőmájassal… PrezLeenél ez nagyon bevált. Csak megmártom a pirulát a kenőmájasba és máris eszi mint a cukrot… de Győző, na ő az csúcs… csak oda kell neki adni a pirulát és úgy üresen megeszi… nem kell neki semmi egyéb… szerintem arról is azt hiszi, hogy valami kaja… há az kell legyen, ha az asztalról jön!!  😀

Furcsa dolgok és történések napja a mai… Előszőr is arra ébredtem, hogy PrezLee fejbe vágott a tálkájával… Este elfelejtettem elrakni, reggelre meg megéhezett, odahozta nekem a tálat… oszt fejbekolintott vele… Nesze neked, milyen gazdi vagy, hogy reggel 8 kor még nem adsz nekem enni…

Kijöttem falura, gondoltam itt kiugrálhatja magát kedvére, eljátszik a kis mackóval, mind a kettőnek jót tesz. Hát egyszerűen nem lehet leírni, hogy milyen eufórikus rohangálásba kezdett… csak rohant, rohant, rohant… rohant. Rótta a köröket, berohant a házba, kirohant, nekiment valaminek, majd hanyatt esett de folytatta… olyan volt mint aki teljesen begolyozott… 😀

Szegény Győző, na hát ezt az iramot, amit PrezLee diktált nem bírta… ő csak állt PrezLee köre közepén, és próbálta elkapni amikor az orra előtt rohan el…

PrezLee ma kapott egy új nevet: Szökkentyű. Annyit szökkent mint egy igazi Szökkentyű.

A mai nap csodáinak még nincs vége… Édesapám is meg van táltosodva az utóbbi időben… és az ő viszonyulása az ebekhez, hogy ennyire megváltozzon…. na ez az igazi csoda. Mert mit látnak szemeim, és megdörzsölöm őket és tényleg jól látom: papám kutyakozmetikázik. Ilyen nincs gondolom… közel megyek megnézem, nem, nem tévedtem… Édesapám kezébe egy fésű, a kutya az asztalon, ő meg kedveskedve fésülgeti Győzőt… Hát azt mondta “öregszik”, de kedveskedni akart édesanyámnak… oszt gondolta ennek örülni fog… nagyon aranyos 😀

Olyan jó, hogy megvan Győző… édesanyám tutujgatja, vigyázgatja. Kétszer is megkérdi a kaja adagokat, elmeséli hogy így adja úgy adja.. és tőlem kér tanácsot, hogy jól csinálja-e, mert ugye… én vagyok a nagy szaktekintély kutya dolgokba 😀

Hihetetlen, hogy a dolgok mennyire meg tudnak változni. Mindig eszembe jut, édesapám első reakciói a kutyákkal szemben… Az első eb, csak az udvaron volt a helye, max fél évben egyszer jöhetett a lakásba… nagy nehezen beleegyezett az én első kutyámba… de kezdetben ő sem járhatott az egész lakásban… na nem sokáig, de kikötés volt… oszt még jöttek ebek, kertiek, kezdetben kaptak alapos “nevelést”… vagyis szinte mindenért verést… hogy tudja a dolgát. Most már Balázs is általában megussza … még néha néha kap, de az is csak a miheztartás kedvéért… Na meg olyankor tényleg megérdemli.

PrezLee ha felugrik édesapámra, már nem világkatasztrófa.  Ej ej hess hess, de nem látszik rajta, hogy oly borzasztóan zavarná mint régen… na és Győzőt fésülgeti. 😀 Megáll az ember esze…

Felmászott a drágám az ágyra, és természetesen jobb dolga nem akadt mint az összecsomagolt esőköpenyemet kezdte nyálazni… Ma már jónéhányszor erélyesebben rá szóltam, úgy nézett ki hatott, de ezek szerint mégis felforrt az agyvize egy kicsit és elfelejtette hol a helye… Na szóval két vicsor kezdemény volt, elsőért járt egy tasli, másodikért egy még nagyobb, majd szinte fél kézzel emeltem fel és került a levegőből az ágyra, kispirc abból a szobába, tűnés a helyedre… na ez után már símán tudta, hogy hol a helye, mit jelent helyre menni, és hogy nincs mese… Még kettőt hörögtem rá, magam se hittem, hogy képes vagyok ilyenekre, de amikor helyre kell tenni akkor nincs mese, és nincs játék, később én keserülhetem meg…

Nehogy má a farok csóválja a kutyát… há mit képzel 😀

De nem haragszom rá, csak akkor abban a pillanatban éreztem, hogy na itt most meg kell mutatni, hogy ki kicsoda ha tényleg jót akarok, meg is mutattam, még “morfondírozok” itt egy kicsit, oszt majd hívom egy két ülsz meg egyéb gyakorlatra…

Érdekes, hogy most ma a hajnali sétakor annak ellenére hogy “csupa ideg” volt, vagyis minden neszre, mozdulatra, figyelt, amikor mondtam, hogy ülsz, aránylag hamar végrehajtotta…

Megmértem ma az ebzetet… olyan 25 körülire saccoltam a súlyát, hát egy kicsit nehezebb… 28 kiló! Még “csodálkozom”, hogy olyan erővel tud húzni hogy az szinte elképesztő! Hogy mekkora erő lesz benne 1 éves korára… na hát készüljek fel rendesen! Magasságban valahol 65 centit mértem, de lehet, hogy “csak 63” és megmértem hogy kb mekkorára számíthatok(standardra gondolva). 😀 magasabb lesz mint az íróasztalom!!!

A jó hír az, hogy a törzskönyvvel minden rendben van, vagyis “export törzskönyv” az ami a PrezLee-jé. A gond meg ott van, hogy ezt itt is honosítani kell. Ehhez meg le kell küldeni Bukarestbe… És amíg ez visszajön… nos semmiképpen nem tudok elmenni vele a nemsokára zajló Marosvásárhelyi kiállításra… addig nem lesz meg, anélkül a francos pecsét nélkül meg nem mehetünk. Végül is az én hibám, a törzskönyvet nagyon hamar kézhez kaptam. Sebaj, majd elmegyünk a kolozsvárira :D. Hogy arra “elérjünk” van elég időnk, s most már nem fogom a fontos dolgokat halogatni…