Nem a munka kutyáról van itt szó 😀 Hanem a munkáról és a kutyáról. Ma hosszú idő után nekifogtam dolgozni. Hát szerencsére az én munkám olyan, hogy ő itt feküdhet az irodába, mellettem…és nekem jó, hogy néha ránézhetek ahogyan durmol…mennyire vágytam erre, valamikor réges régen, amikor minden nap be kellett mennem dolgozni… és Tedi szegény itthon kellett maradjon… Megpróbáltam vinni magammal, a fönökök közül kettőnek nem lett volna semmi kifogása ellene… nagyon szépen ült az asztalom alatt, néha mozgott egy kört, aztán visszafeküdt… És látszott rajta, hogy még csak nem is unja… hiszen figyelt engem, vagy éppen aludt…délfele kirohantunk egy rövid “egészségügyi sétára”…de reggel, és késő délután ugye eggyütt sétáltunk hazáig.
Pedig az egyetlen főnök aki hisztizett az is láthatta, hogy semmi de semmi gond nincs vele… a klienseknek is szimpatikus volt, ahogyan ott feküdt nyugodtan az asztal alatt…de ha hiszti lett belőle, kénytelen voltam erről a luxusról lemondani…maradt az, hogy délben hazalógtam, ugyancsak az “egészségügyi séta” miatt… és persze, ez a dolog már két főnöknek nem tetszett… de nekem mindenképpen haza kellett mennem… nem hagyhattam az ebet a lakásba zárva több mint 8 órát… Végül az lett a vége, hogy teljesen elegem lett a munkahelyemből…
Most szerencsés vagyok, vagy inkább PrezLee szerencsés…hiszen csak ki kell várnia amig befejezem a munkát, aztán mehetünk, vagy játszhatunk. Ma annyira nyugisan feküdt… hogy kimondottan rendesen tudtam dolgozni…miközben ő a kutya itt szuszogott mellettem…
Oszt elmentünk sétálni…előbb hátra a teniszpályák mellé, onnan meg …eh menjünk arra alapon egészen a Garibáldi hidig, ott át a szamos másik partjára…onnan meg végül kikötöttünk a fellegváron. Ott is jártunk egy nagy kört, mert nem volt egyetlen hozzá való kutya sem, akivel játszodhatott volna, de hát sebaj, gond egy szál sem…hiszen tanulni is kell, lassan itt az ideje a fegyelmező gyakorlatoknak…
PrezLee gyönyörűen űl, fekszik, pacsit ad, felkell, megvárja a szabadot amíg eszik…itthon, de kint még “bajok” vannak a fedélzeten, végül is nem komoly, hiszen kint is rengeteget kell gyakorolnunk amíg a fegyelemmel rendben leszük…Szóval mentünk pár lépést… és jött egy ülsz. Megint mentünk egy adagot, megint ülsz…nagyon nem figyelt 😀 valahol az 5-6 után adta jelét annak hogy enyhén begörbitette a lábait…mintha ülne, de közben látszott rajta, hogy az agya máshol jár…
Végül keresztbe kasul sétáltuk a Fellegvárat, majd kikötöttünk a “játszótéren”, a gödörbe…még mindig nem volt ott semmi kutya, csak egy labdabolond, a gazdájával, és annak a kb 6 éves fiával…
Valami labdát talált a gyerek, azt rugdosta, PrezLee meg rendes tolvaj módjára ellopta tőle egy párszor… Nem ültem sokat, mert bár PrezLee nagyon de nagyon rendesen viselkedett a kisemberrel… és az is egészen jól “bánt” az új kutya ismerősével…vagyis valahol tartott tőle, mert ugye nem ismeri…de látszott, hogy feszélyezett a fiúcska. Még egy adag hosszú séta és hazaértünk.
Még volt két gyerekes helyzet 😀 nagyon aranyos… a játszótér mellett haladtunk el, amikor egy nagyon “törpe” meglátta a kutyát…megálltam, mert apastól anyástól gügyögtek a kutyának, a gyerköc meg totyogott felé…Olyan 1 méterre közelítettek meg, PrezLeet leültettem, és jó szorosan megfogtam, a gyerek nagy kerek szemekkel nézte… mosolygos jelenet volt…az apja magyarázta neki, hogy szép kutya 😀
A fellegvárra érve volt a második gyerekes jelenet…vagy 3-4 10 év alatti fiú ott játszadozott…megkérdezték hogy nem-e Alina a nevem, mosolyogtam s mondtam, hogy nem biza, és hogy az a kutya az agár? Mondtam nekik, hogy biza nem agár, ez kérem Dobermann… és erre hirtelen eszükbe jutott, hogy igen igen, Dobermannt akartak mondani…
Említésre méltó, hogy ma beszéltem az állatorvosnővel, és a vérvizsgálat eredménye a legnagyobb rendben van, kisebb nagyobb ilyen olyan “mutatókkal”, de minden a normális határok között mozog, és a korához képest OK. Ma ellenőrzőm, hogy kb mennyi vizet iszik…eddig kb 1 liternyit tettem a táljába, és még van belőle…ez meg olyan +-dolog, mert lehet kicsivel több, kicsivel kevesebb…
Hazaérve, mivel ma nem igazán rohangált sokat, hát játszodtunk egy rongyozást..és asszem tudom, honnan jutott eszébe, hogy a kővel szúrjon ki a kicsi kutyával…valószínűleg én “szúrhattam ki” egyszer vele hasonlóan… mert ma játék közben, vettem észre én is, hogy viccből, de “bolondítom”…játszottunk a rongyal, majd egyszer csak ott hagytam rongyostól, és nekifogtam a csipogó nyuszival játszani…persze azonnal az kellett neki, erre meg eszeveszettül “rohantam” és elkaptam a rongyát, majd mentem is vele…szóval biztos egy ilyen játékból “leste” el a trükköt…De ha így van, ha nem, akkor is figyelemre méltó teljesítmény ez, hiszen itt végül is ő alkalmazott egy trükköt, amit tőlem tanult, a másik kutyával szembe…
Ja..és hogy legyen szó, igazán munka kutyáról is… szerdán találkozunk a kiképző sráccal. Egyelőre még nem tiszta, hogyan is lesz a dolog, mert ugye én nem akarom bárkinek a kezére adni. Nekem senki de senki nem fogja az én kutyámat túl durva módszerekkel helyre pakolni…mert bár néha igényel egy egy taslit, de 100x jobban reagál a pozitiv motivációra mint a negativra… ha nem megfelelőek a módszerei akkor nem megyek bele. Na ezt kell holnap megbeszélnem…és ráadásul egy alapfokú fegyelmi vizsgára, a nyakamt teszem, hogy meg tudom én tanítani… hiszen már tud mindent. Ül, fekszik, marad, enged és a kört is tágítjuk…hogy nem csak akkor ülsz az ülsz amikor itthon, a kertben vagyunk, hanem mindenhol.
