Szerző: PrezLee

Benáthásodtam rendesen… szipogok, fáj mindenem és megmondom őszintén semmi késztetést nem érzek arra, hogy elinduljak PrezLeevel sétálni… na de azért mégsem lehet egész nap a lakásban tartani, így az egyszerű megoldást választottam…kijöttem falura és PrezLee itt lerohanhatja az energiáját, én meg max kiviszem a mezőre egyszer kétszer… De a fárasztással nincs hiány, kettesben Győzővel “katasztrófa” mit rendeznek, egyetlen perc nyugtuk sincs, mindig valamelyik bakalódik a másikkal…

Az úton PrezLee érdekes dolgokat művel… egészen ügyesen csücsül a kocsiban, legtöbbet hátul néz ki, vagy eszébe jut a sünkacsa, felkapja, csipog 2-3-at majd ismét ledobja. Na meg néha a fejét a két szék között előre tolja, és szusszant egyet a fülembe, egy ideig ott utazik, nézelődik majd ismét vissza a hátsó ülésre. Volt időszak amikor mindenáron előre akart jönni, de ekkor kicsaptam a nagyhisztit és végül jobbnak látta hátul maradni…

A hátsó úton közelitettem meg a házat…kizárólag gyakorlati okokból… itt símán le lehet térni a főútról, míg  másik helyen ki kell várni, hogy minden kocsi elvonuljon … de a sor ami szemből jött, no meg ami mögöttem volt arra késztetett, hogy inkább a sáros dagonyán vágtázzak keresztül a kék csodamasinával, mintsem a vacak hidon jöjjek. Alig tértem be a mellék útra…PrezLee olyan izgatott lett, hogy majdnem előre ugrott… az a gyanum, hogy felismerhette a helyet, szoktunk erre sétálni… mert alig bírt helyben maradni, nyűszített, vinnyogott és indulhatnékja volt… Végre elértük a házat, lerohant pár dísz kört, majd miután becuccoltam a házba kimentünk egy rövid sétára… csak szökkent mint egy szökkentyű, látszott rajta, hogy kimondottan boldog…és még Győzővel nem is találkozott!!! 😀

Hoztam nekik “jámbont”…kettévágtam egyet, fele fele jutott a két kutyának. PrezLee azonnal tudta mi fán terem a “jámbon” és mit kell kezdeni vele…de Győző csak cipelte jobbról balra, nyammogott rajta, egészen addig amíg a fogába nem ragadt. Ekkor hallott valamit és hevesen ugatni kezdett… perse a “jámbonnal” a szájába…nagyon vicces volt. PrezLee hamar elcsámcsogta az ő részét…és elkezdett pályázni a kicsi darabbjára… na jó, azt sem ejtették a fejére, még ha játéknak is nézte… de rohangált vele, szaladt el PrezLee elől…kész kabaré volt ahogyan PrezLee trükközött a “jámbon”-ért és ahogyan Győző menekitette meg rohant el a darabbjával…egészen addig amíg letette valahova…na igen, ekkor PrezLee elkapta és három harapásból végzett vele… kivétel 1 kis darabbka, ami kiesett a szájából… Győző ezt felkapta, rágott egyet rajta, majd kiköpte…hiába na, nem szobakutya, hogy ismerje az ilyen műanyag finomságokat 😀

Ez is meglenne…végül is hogyan reméltem, hogy meguszom egy dobermann kölyökkel és szétrágott lábbelik nélkül??? Mert mondom büszkén, három nap múlva tölti a 6 hónapot. Kb 4 hónapja van nállam…és végül is ez az első kár okozása lábbeliben!!! Azért az arány nem is annyira rossz. Mert lopni lopta őket első naptól kezdve. De eddig eléggé “szemfüles” voltam és nem sikeredett neki kárt is tenni bennük. Egészen máig. Szerencsére csak egy itthoni papucs… 😀 most dizájnos… még használható … max az egyik nagylábujjam le fog egy kicsit lógni… de végül is mondhatom azt, hogy “annyira nem is tetszett” ez a papucs…majd fogok venni másikat. Jut is eszembe…láttam valami nagyon szupereket…Arena fog találni az úszó szemüvegemhez 😀

Ugye napról napra valami új hülyeséggel, néha ökörséggel lep meg… olyannyira, hogy őszintén már nem lepődök meg… Ha elmegyek itthonról és pár órát egyedül hagyom, akkor még csak nem is mérgelődők… amolyan lottószámok kitalálása szerűen probálom elképzelni mi is fog otthon várni… és a legtöbbször pont mint a lottószámokkal..más vár. De hát mi a manó, összeszedem a széthurcolt, szétszedett cuccokat, a konyharuhákat visszaakasztom a helyére, oszt az élet megy tovább…

De most már igazán kezd szemtelen lenni 😀 Ma vacsorára virslit akartam enni…és majdnem úgy jártam, hogy csak akartam … Mert kikészítettem őket és vártam a vizet, hogy főjjön már…erre a kis tolvaj odasomfordált az asztalhoz és nem csak hogy majdnem leszedte, hanem finoman az első fogacskákkal huzogatta a virsli végét…közben a szemei meg RAJTAM voltak fixálódva, hogy vajon sikerül e megtrükköznie úgy, hogy ne vegyem észre…és nem sikerült. Mert elkaptam és még csak azért sem kapta meg a virslit. Be a forróvízbe és jóizűen megettem… DE úgy…hogy lássa. NÉÉÉÉ PrezLee megeszem. ÉN. És te még csak falatkát sem kapsz, mert tolvajkodtál. Na jó az utolsó 2 falat végül az ővé lett… a várakozástól a nyál “csóva” kb 20 centísre sikeredett…

De pár szót az új hobbyról… Ezt kb 3 napja csinálja. Ülök a gépnél…dolgozom, vagy csak teszem magamat, végül is mindegy, ehhez senkinek semmi köze 😀 …és PrezLee előbb a fejét hajtja a lábomra…és szuszog, de keservesen és nagyokat…majd nyomul egyet…végül kiköt az ölömbe, a feje a jobb kezemen, a hátsó lábai a földön. Ha nem simizom, akkor fészkelődik. Ha nyugalmat akarok, akkor bal kézzel simogatom a fejét, erre ellágyul majd szétolvad örömébe és tovább sóhajtózik Jobb karom majd leszakad… azon nyugszik az egyre nagyobb feje…Balkezem elzsibbad a simogatástól és mindkét kézzel igyekszek betüket ütőgetni…két simi között … de nagyon kell ám igyekezzek a billentyűzgetéssel, mert ha nem érkezik idejébe a simi akkor követelőzővé válnak a sohajtások és kezdődik a fészkelődés!!!

Kedves rokonságom…ugyanis kifejeztem ama szándékomat, hogy elszállásolást igénylek október 3-4-5 napok közötti éjszakákra… 1 személy, ebtelenül. Na és épp emiatt szídtak jól össze, hogy mégis, hogy képzeltem, hogy nem viszem az ebet??? Nem kell mondanom, hogy az unokatesom… valamikor dobibolond volt, most is az csak időközben a szőrösebb kutyákat részesítette előnyben… Na persze vinném az ebet, nem ez a kérdés, de most másnak a kocsijával fognak vinni engem, ráadásul ugye a program is nagyon változatos… és fogalmam sincs, hogy mi hogyan fog alakulni…

DE….ezen a hétvégén autójavítási akció lesz…a kipufogó dob valahol megpattant (ehem, igen ott alul, az ajtó környékén pufog a kék szépség…) és fura hangja van… a múlt héten el lett intézve annyira, hogy ne veszítsem el… de most hétvégén meg lesz csinálva véglegesen… na és a komolyabb gond is meg lesz oldva…történetesen a fékek… Mert ugye fog a fék, de azért kell tudni bánni vele. Mert nem olyan, hogy betaposom oszt tutti biztos megáll a gép…hanem még megy egy kicsit. S mivel néha nemnormálisan is vezetek, hát természetesen nagyon fontos, hogy tudjam a fékekre lehet számítani… Atya ég, de jó, hogy nincs valami sokkal jobb kocsim 😀 … lehet már rég nekimentem volna a jővő hétnek… ezzel a csodamasinával meg…ugye 90-100 al már lehet élvezni a “sebességet”… jó na…megy az 120-al is… de minek? Annyira sietni nem kell éppen…

A féket azért nagyon szerettem ahogy volt… mert elvégre tudtam milyenek a fékek… és óvatósan vezettem…következés képpen PrezLee úrfi általában meguszta, hogy bámészkodásai közepette lepattanjon és beessen a két szék közé… Csak ritkán történt meg 😀 …

Elárulom, hogy fogalmam se volt, hogy hiányzott egy foga…hiszen annyi van a szájába, mit még akadékoskodnak egyesek… de hát hiányzott egy fogacska…Persze mikor megmutatták hol nincs, és kéne lennie… akkor mondtam egy nagyon okos áháááá-t és tényleg láttam, hogy hát biza ott nincs fogacska… Na de mi legyen, hogy legyen egyesek azt mondták meg kell vágni…mások azt, hogy nem kell… na és végül aszontam egyesek ide, mások oda, lássuk mégiscsak mit mond az állatorvos… elvégre és utóvégre neki az a dolga, hogy az ilyenekben tudjon mondani …neem?? 😀 Végül … a doki szavával 2-1 lett a vágás ellen… no és természetesen amellett döntöttem, hogy még türelmesen várok. Nem vágunk semmit. Na és igen, tegnap megjelent az icipici hiányzó fogacska… 😀 Csak úgy, magától!!!

Ma voltunk ufót vadászni… de megjegyzem megvárom amíg az ebkutya megnő és legalább ezt azt megtanul… Nem történt semmi sem, de valahol elment a kedvem bólyóngani egyedül a néptelen erdőben… na mindegy…

A jajajajajj nem is itt történt…ezután elmentünk Feri bácsihoz, ahol PrezLee persze a rendes szokás szerint kapott “pajtást”… mondtam már, hogy mindenki kényezteti ezt a kutyát???? … na szóval jár neki pajtás, mert őkegyelme ugyi biza PrezLee a méltóságos úr…és az se baj, ha szépen besétál a konyhába, vagy a szobába néz szét…  de hát vannak ilyen szerencsés “egyedek” … akiknek igazán mindent szabad és megengedett… 😀 Szóval a pajtásával játszott, rohangáltak, amikor akkorát, de akkorát esett a betonon…hogy még csúszott! Még szerencse, hogy nem a fém nyakörv volt a nyakán mert tuttira szikrázott volna… Na és a jjjaajjjajjajajj itt történt. Végül is én jajgattam egyet, halkan, szerencsére PrezLee felugrott és rohant tovább… A végén csak megedződik a sok huppanásától. De mikor hazaértünk, akkor láttam, hogy biza a kulimáz lement a nózijáról… Nah … semmi komoly, semmi pánik, pár nap múlva nem is fog látszani!!!