Szerző: PrezLee

PrezLee most fedezi fel mire jó a kilincs…ma jött valaki hozzám, oszt nem bírta abbahagyni az örvendést, egy idő után meguntam és kitessékeltem a folyosóra, az ajtót meg bezártam. Erre a nagy buksi fejét oda nyomta a kilincshez, kezdetben, aztán bekapta az egész kilincset és nyálazta… addig addig ügyeskedett amíg végül kinyította az ajtót. De hogy miért nem ugrik az ajtóra meg a kilincsre? Na ezt nem tudom, a másik kutyám úgy nyitotta az ajtókat. Őkegyelme egyelőre kilincs faló manót játszik…és sikerül neki így is kinyítni az ajtókat. Kiváncsi vagyok mit fog kezdeni akkor amikor a kilincset húzni kell ahhoz, hogy az ajtó kinyiljon…biztos dillemában lesz egy ideig 😀

Mondom én, tisztára buggyant ez a kutya! Ma megevett 2 darab nylon zacskót. Mind a kettőt egy nyelésre… Ezzennel három a nylonzacskók száma… a negyediket is bekapta, de egy jól célzott póráz hajítással elkaptam egy kicsit, erre elengedte… tudja a gonosz, hogy nem szabad, és azt is, hogy hű de ideges leszek, éppen ezért nem is rágcsálja őket, hanem egy falásból hirtelen le is nyeli… Na reméljük, hogy a másik kettő is sikeresen távozik mint az első… vagy 2 nap múlva.

Oszt ez még semmi… ma jött egy “új” beagle (bigli) ezt pedig meg vagyok győződve, hogy összetévesztette a “régi” biglivel… A régi lévén Maya, a most 10 hónapos, az “új” pedig kizárólag azért új, mert PrezLee most látta először, ő egy 2 éves hölgyike. Na és nekifogott vele játszani, úgy ahogy Mayaval szokott…annak meg nem volt kedve és minduntalan értésre adta. De PrezLee nem olyan, hogy egykettőre elfogadja az ilyeneket. Tolakodik és harcol a “jogaiért”…jó fél órát ugrált körülötte…amíg megérkezett Maya is…ekkor kicsit zavarba volt, és egy ideig nézte a két kutyát, hogy most mi van??? Végül nagy nehezen megérthette, hogy melyik is az ő “igazi” játszópajtása, mert elkezdték kergetni egymást.

Nem tartott sokáig a nagy buzgalom…mert PrezLee elment ásni. Hogy mit ásott azt csak ő tudja, de nagyon belemerült a munkába… kb negyed óra után előhozta Cora labdáját, amit a gazdija már 5 napja veszettül keresett…és sehol nem talált. Majd a következő gödröt ásta. Veszettül. Ezt egy jó félórán keresztül. Semmire nem reagált, és nem érdekelte más kutya sem. Legalább nem zaklatta Bizsut…. Egyszer azonban nagyon büszkén jött..hozta a zsákmányt. Kicsi volt, fekete volt és pár percel azelőtt még élt…valami egér kölyök vagy mi a fene lehetett, nem igazán volt gusztusom megnézni. Ekkor előkerült ez zacskó. A tetem mielőbbi eltüntetésére… ezt PrezLee ellopta (ugye, szereti a zacskókat!!!) és elrohant vele. Na végül sikerült visszaszerezni a zacskót is, a bünjeleket (tetemet) eltüntetni.  Még egy kis játszás következett, majd lesétáltunk csoportosan a “hegyről”… Igaz, hogy csak 4 kutya volt 😀 de sikerült megzavarnunk valami fotózást is… mindenféle ernyők alatt kellett áthaladni. Még jó, hogy PrezLee rövidre volt fogva…tehetsége szerint képes lett volna minden hikimikit felborítani ami ott elő volt pakolva…

Hazafele egészen “normálisan” jött, pedig a póráz szúros fele kifele volt fordítva… Nem szivesen teszem a szögekkel befele, de ha nemnormálisként viselkedik akkor nem igazán van más választásom.

A tegnapi fotókon látszik már a “visszafordíthatatlan eldobermannosodása” az ebkutyának! Még a feje kell egy kicsit alakuljon, de azért már kezdi elveszíteni a bugyuta kölyök vonásait.

Sok boldogságot PrezLee úrfi és maradj ilyen lökött amilyen vagy. 😀

A kolozsvári Iulius Mall-ban 27-én rendezték meg az első “Dog Show”-t… valahol nem igazán volt kedvem elmenni, vagyis elmentem volna de valami fontosabb elintéznivalóm volt a hétvégén. Így pár helyi újságban láttam képeket… na meg a cikkeket… annyit hazudnak az újságírók!!! Méghogy a kolozsváriak állatbarátok! Azt hiszem ez a város annyira tele van állat gyűlölőkkel, hogy az már szinte ritkaság. Persze nem mondom, vannak sokan akik szeretik az állatokat, de nem kimondottan “állatbarát városról” van itt szó! A legtöbb helyen amerre megy az ember a nagy tömeg szemében az utálat tükröződik, sok esetben meg az iszonyat és a félelem. Rengeteg szülő, nagyszülő “nem normálisan” áll hozzá az állat dolgokhoz, megint rengeteg csak annyit lát egy kutyából, macskából, hogy “szőröz, koszos, büdös” … fiataloknak a “véleményét” is hallottam… egy 18 év körüli srác… haza akart vinni egy kutyát, oszt jól ellesz ott a kertben, na és ő igazából nemtom milyen fajkutyát akar, és mikor az meglesz ezt kicsapja… akkor meg mi a bánatnak viszi haza??? Szóval még sok víz le fog folyni a Szamoson amíg ebben a városban valamennyire is normális lesz a hozzáállás…

El tudom képzelni hogy hány gyerek ment haza, hogy “ANYÚÚÚÚÚ vegyünk Rottweilert” … mert ugye azok voltak a bemutatók sármos és ügyes főszereplői…és amilyen hülye “anyúúúú”-k vannak a mai világban, elmegy és vesz a gyerkőcének egy csupa báj pár hetes kis rottweilert… ami aztán szépen megnő és mivel még csak nem is foglalkoznak vele, ugye semmit nem fog hasonlítani ahhoz amiket a bemutatókon látnak… S akkor meg ismét elkezdődik egy olyan korszak, hogy ” a rottweilerek ezt meg azt meg amazt megharaptak”… meg ilyen meg olyan veszélyes kutyák. Közben…teljesen normálisak ha megfelelő kezekben vannak…. Na de nem idegeskedem tovább… nincs erre semmi kedvem. Csak valahol bosszant, hogy az ilyen “mall-beli” kiállítások annak ellenére, hogy ugye nagyon jó, hogy vannak, de nem biztos, hogy hosszú távon éppen olyan jó is lesz a hatásuk…

Mi a fenéért nem kezdenek inkább komoly örökbefogadási akciókat rendezni a hires nagy Mall-ok?  Mert ugye még egy komolyabb szervezet sincs a városban amelyik rendesen foglalkozna a dolgokkal… valami hiki miki alapítványok lézengenek… de hát még Kolozsvári örökbefogadási akcióról nem hallottam….

A pajtában most lakik egy nagy halom kisnyuszi (8), másik halom növendék nyuszi (6) és három nagy nyuszi…na meg a kis kecske és a malac. Az pedig nem döfi fel se az embert, se más állatot…Ma PrezLee találkozott a malaccal…ugye az ki lett engedve az udvarra, amíg kipucolták az istállót…ettől PrezLee megijedt és azt se tudta hova merre menjen…sajnos erről lemaradtam, mert mégis lett valami a hétvégi henyélésből…

Délután fele azonban megragadtam egy növendék nyuszit és ismét megmutattam PrezLeenek. Szokja az állatokat, nem akarom, hogy támadja őket. PrezLee megnyalogatta, máris játszott volna vele… de nyuszi nem akart. Na mikor vittem vissza, PrezLee besettenkedett az istállóba…és majdnem lesmárolta a kecskét, az meg őt. Persze fotógép ilyenkor messze távol, merthogy a legjobb pillanatokban úgysincs kéznél. Lökött ebem ha hagyom asszem szivesen maradt volna a többi állattal “barátkozni”…

Dum Dum lett Győzőnek az új neve… már egy jó ideje ráragadt, valahogy olyan a járása, olyan Dum Dum-s.. végül is ezt látni kell, hogy valaki megértse, miért is lett Dum Dum Győzőből..annyira automatikusan így kezdtük el nevezni, hogy már szinte jobban figyel a Dum Dum-ra mint a Győzőre 😀