Szerző: PrezLee

Kimentem az eb után, és egy olyan negyed órás egyhuzambani örvendésben volt részem. Nem bírta abbahagyni az ugrálást, a simulást és az örömködést. Szegény Győzőt nem bírtam megsimizni egy cseppet sem, mert azon nyomban lökte el, csak őt simogassam. Ezután leültem ebédelni, és természetesen rögtön szorosan mellém telepedett, ott vigyázott rám. Kicsit később elmentünk egyet sétálni a rétre a két “kicsivel”, úgy rohangált mint a szélvész. Miután visszajöttem a “történelem megismétlődőt!!!” … ugyanis még Tedi kutyámmal történt az, hogy amikor otthagytam a szüleimnél egészen szótfogadó, rendes volt…amig nem voltam jelen. Ahogy megjelentem természetesen apukám szava már falra hányt borsó volt…meg se hallotta. Erre PrezLee is végigprodukálta ugyanezt…apukám helyre akarta küldeni, ő meg csak nézett a bársonyos szemeivel, még a fejét is forgatta egy kicsit mint aki “nem érti” mit is akarnak tőle, de hogy a helyére menjen???? No nem, ez még csak az eszébe se jutott… bezzeg amikor én mondtam, hogy ülsz, azonnal végrehajtotta 😀 Na igen, persze dagadozott a májam rendesen 😀 😀 😀

Mikor a séta is megvolt bepakoltam a kocsiba PrezLee-t és hazaautókáztunk. Most természetesen pihen…ezalatt a pár nap alatt jól kirohanta magát Győzővel.

Még van valami dolgom oszt nemsokára indulok hozzam haza a kis ördögöt… nem mondom 😀 kicsit jól esett megszabadulni tőle és pár napot eltölteni nélküle, de a “nagy szabadság” ellenére is rettenetesen hiányzott a rosszalkodása. Túl nyugodt minden ha nincs itt… nem kell ugye lecibálni az ágyról, nem kell rekciumozni hogy ne egye meg a könyveket a könyvespolcról, szóval semmit nem kell tenni, de ez valahol idegesitő is… Kiváncsi vagyok miféle fogadtatásban lesz részem… mert ugye mikor ott hagytam szinte észre se vette, hogy eltüntem… a kis hálátlan dög! Annyira elvolt Győzővel, hogy fel se tünt neki, hogy elment a kocsi is meg én is…

Valahol azonban izgultam, hogy sok galibát fog okozni anyukáméknak, de állítólag rendesen viselkedett… majd kiderül 😀

Ma reggel érkeztem haza, egész éjjel utaztunk, és ugye természetesen valami negyed órányit aludtam… az utat figyelni kell ám!!! Egy kicsit meg is fagytam, rettenetesen hideg volt. Készült néhány jó fotó, rengeteg selejt, mert a fényviszonyok rettenetesen rosszak voltak, na és természetesen jó pár video is.

Teljesen másképp alakult a 3 nap programja mint először elképzeltem, de valahol így még jobb volt. PrezLee még nincs itthon, oszt kihasználom a ritka nyugis órákat és megyek alszom egy nagyot. Beszéltem anyukámékkal és egyelőre semmi igazi komoly eszetlenséget nem művelt…aszonták jó fiú volt 😀 …furcsa ez nekem…ezek szerint velem marháskodik csak??? Na erről ráér kesőbb most ha nem megyek aludni akkor fogok írni egy csomó zzzzzzzzzzzzzzzzz betűt…a homlokommal.

Tegnap ugye hazajöttünk a sétából, majd még lötyögtünk egy sort jobbról balra (vagy balról jobbra???) a lakásban. Ezután elkészítettem a vacsoráját és amig zabált kint hagytam. Persze ez csupán pár perc, mert mikor kaját lát akkor mindig eszik, nem huzza az időt, nem lacafacázik. Igen ám, de nekem bent valami dolgom akadt…igaz jelentéktelen de a fontos az, hogy még maradt egy kicsit egyedül…és hogy ne tétlenkedjen hát tevékenykedett…lelopta kérem a távirányítót az asztalról, ugatott neki egy párat (hallottam!!) majd mire bementem és megnéztem mit művel…egy szértrágott, kinyirt távirányitó fogadott… Az esti TV nézésnek lőttek, de mondjuk nem is bántam olyan nagyon. Kikapcsoltam a divájszt oszt irány aludni.

Még szerencse, hogy lehet venni másikat 😀 .