Hónap: 2014 október

Annyira dinnye ez a kutya! Hetente egyszer sikerül valami ostobaságot művelnie aminek az eredménye két nap sántikálás. Legtöbb esetben macska kergetés történik, van neki két “ős ellensége” és ezt a két macsekot minden adandó alkalommal fára kergeti. Az egyik egy kóbor macska, amely időnként ide vetődik, gondolom kaját lopni jár, nem túl gyakran ám, de amikor itt van, akkor PrezLee nagyon ideges lesz, hiszen meg kell védeni a “saját macskáit”. Mert van ám neki macska pajtása. Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e neki megszokni a macskákat, de végül is aggodalomra semmi ok nem volt, PrezLee fokozatosan megszokta hogy van macska az udvaron s nem hajkurássza a legtöbbjüket. Mivel négyen vannak macskák, kell lennie egynek, amelyet nem kedvel. Ez egy igazából erre járó kóbor macska, de végül is a házhoz tartozik csak nagyon vadóc és távolságtartó. A másik három meg valahogy ember központúbb lévén, adott alkalmat arra, hogy Prezlee leltárba vegye, megszagolja őket és elfogadja, hogy ők is ide tartoznak. Ezzel a negyedikkel nem lehet ezt elvégezni, így ő minden alkalommal a fára rohan fel ha PrezLee kergeti.

Csakhogy a teraszokon fel-le ugrálva, köves “pályán” üldözve PrezLee bizony beveri a lábát, letöri a körmét… és nem nyugszik, sőt még jobban felbőszül.. utána meg van a sántikálás.

Amúgy megint szépen kikerekedett, követeli a kaját naponta 2x-3x . Most vissza állt a rendes súlya környékére, nem olyan gebe mint ami a betegsége alatt volt.

PrezLee az utóbbi időben nekifogott igen sokat “dumálni”. Ez abból áll, hogy tegyem fel nézzük a tv-t. ő a fotel mellett henyél, majd nekifog morgolódni, zsörtölődni, mindenféle hangokat hallatni. Ha veszem a fáradtságot és megérintem a fejét, azon nyomban elhallgat és addig van csend amíg a kezem érinti. Abban a pillanatban hogy abbahagyom, kezdődik minden előröl. Szinte követeli magának a simit 😀 Igen vicces volt amikor barátok voltak itt, valami dokumentum filmet néztünk meg közösen, és a fő szórakozásunk a film mellé az PrezLee és a dünnyögései voltak.

Idén kissé késtünk az oltás ismétlésével, ugyanis mikor épp menni kellett volna PrezLee jól lebetegedett. Nem volt értelme még további esetleges mellékhatásokból áradó kellemetlenségekkel is sújtani, így halasztottuk az oltások beadását. De ma annak is eljött az ideje. Már egészen jól megszokta, hogy ha valahova megyünk, akkor ő szépen bent csücsül a házban és vár ránk. Ma is logó orral cammogott a helye fele, amikor meglátta, hogy veszem a pórázt. Rögtön be akart ugrani a kocsiba, de előtte még sétáltunk egyet hogy dolgát végezze ne a városba legyen ilyen gondunk. Már nagyon türelmetlenül várta, hogy beugorhasson a kocsiba.  Mázlink volt, mert pont a rendelő előtt kaptunk üres parkoló helyet, általában ez nem szokott ilyen könnyen menni. PrezLee mindvégig izgatott volt, ki akart menni a rendelőből… nyafogott mindvégig. Az oltás fél perc alatt meg lett ejtve, ahhoz képest nem is volt olyan rémesen drága: 42 euró, ebben benne volt  a féregtelenítő pirula is.  Mielőtt megkaptuk ezt az állatorvost, eléggé aggódtam, hogy nagyon le akarnak majd minden réteg bőrt húzni rólunk, de végül hát nem olcsó az egész mulatság, még valahol a megfizethető kategóriába tartozik. Az is nagyon fontos ebben az egészben, hogy beajánlva kerültünk hozzá, miután egy nemrég megrendezett összejövetelen bemutattak egymásnak.

Ajándékot is kapott a drága, egy új szép fekete szegecsekkel kirakott nyakörvet. Most olyan “bad ass” kinézete lett tőle, marha jól áll rajta 😀

Mivel még időben voltunk, nem tértünk a föld útra, hazafele, hanem szépen legurultunk a faluba és kivettünk valami csomagot a postáról. PrezLee végig nyüszögött a kocsiba, inkább örömében, hogy valami történik, innen meg a szokásos helyünkhöz vezetett ahol megittunk egy kávét, PrezLee meg nyugodtan elterült mellettünk. Kicsit megnézték ami azt illeti 😀 Itt a faluban még elég nagy számban vannak normális méretű kutyák, de persze a fél tenyérnyi csivavák és egyéb dísz kutyák is rengetegen vannak. Ekkora azonban jóval kevesebb.

Valamikor novemberben lesz a faluban egy évente megtartott ünnepség, amikor megszentelik az állatokat. Annyira szürreális az egész, hogy a kicsiny falu nyugodt utcáit hirtelen ellepik az állatok, persze gazdástól… van olyankor minden ott. Kisfiú aki a kezében szorongatja a teknőst, ölben tartott macskák, nyulak, kis kutyák, majd nagyobb kutyák, kecskék, póni lovak és nagyok, elképesítő nagyságú és nyugodt bikák, szamarak és ki tudja még mi. Hirtelen csak nézi az ember, hogy mégis honnan került ENNYI állat, mert nem gondolnád, hogy ennyi van egy ilyen kis településen. Főleg, hogy SEHOL nem látni őket. Soha… Érdekes

Idén nyilván mi is fogunk menni 😀 Csak hogy ott legyünk.