Hónap: 2013 december

Ma dolgozgattunk amikor az ablakon kinézve egy elég meglepő jelenet fogadott: PrezLee billegett a vastag kőfalon, leste a macskát, amely egy lécen feküdt. Sajnos mire előkaptuk a telefont, mert a fotógépet nem találtunk PreLee már  csak így volt lekapható:

A kép “művészi értékén” már csak javít a szúnyogháló is… Előtte mind a négy lába a kövön volt, majdnem fejre esett nagy igyekezetében.

Amúgy a macskákkal egyre jobban van, egyikkel nagyon összebarátkozott, néha össze szoktak ütközni ha egyszerre rohannak felém, azt hiszem a macska is enyhén gyagyás, nem csak a kutya úgyhogy jó társaság. Azt a macskát is kezdi megszokni amelyet mostanáig nagyon kergetett, többször “kaptam azon”, hogy teljesen érdektelenül elmegy mellette. Nem angyal azért, mert nem halaszt el egy egy komolyabb alkalmat, hogy felkergesse a macskát a fára de már nem akarja megenni sem. Itt a harmadik macskát figyeli, az a fásszínben található ócska széken szokott tanyázni, főleg ha olyan szép idő van mint ma. Széltől óvva, napsütötte helye van egy puha szivaccsal. Csakhogy karmol… és fúj és harcias némber, nem lacafacázik sokat PrezLeevel, így az inkább ilyen hátsó megfigyeléseket hajt végre.

Ennek a legviccesebb része, hogy ha én biztatnám, hogy felugorjon egy ilyen “veszélyes” helyre akkor nagyon tiltakozna ellene…

PreLee legújabb neve a “Balsoi Mecanism”… gondolkozunk azon is, hogy “Made in Russia” névvel lézengjen az élete hátralevő részében. PreLee ugyanis nem mutat hajlandóságot semmiféle finom mechanikai mozgásokra. Azt hiszem ő nem tudja magáról, hogy mekkora és azt hiszi kicsike és kecses. Közben nem az. Döng a föld alatta amikor trappol meg ugrál a ház háta mögötti betonozott részen, amit ő úgy hív “játék” mi meg “életveszély”, ugyanis ilyenkor se lát se hal, dobja magát jobbról balra a labdával a szájában, vagy a kacsával vagy a bottal, mindegy mivel. A játék lényege meg az, hogy valaki álljon és nézze, néha néha mondjon egy “add ide”-t vagy tegye magát,hogy el akarja venni tőle a bizonyos tárgyat. Ekkor még vadabb kalimpálásba kezd a lábaival, szökken ugrál… és jobb félre állni mindaddig amíg lecsillapodik. Ha elfordulok és nem figyelek rá, rögtön abbahagyja. Ha el akarom venni tőle a tárgyat, akkor tova szökken, hogy döng bele a hely.  Ez a játék nagyon hasonlít a “szilvásdihoz” amikor “én ütlek, te kékülsz” kivétel, hogy itt PrezLee az aki játszik, mindenki más kékül…

Amúgy csodálatosan meleg van, 17-18 fokok napközben, a kutya nagyrészt kint van a kertbe, csak este engedjük be a házba. Ahhoz képest, hogy december és pár nap múlva karácsony nagyon nem tűnik annak. Olyan “talán szeptember” az érzés 😀

PrezLee egyszerűen imádja a macska ételt.  Jobban szereti mint a kutya ételt. Amikor adok a macskáknak enni, egy nagyobb fém tállal merítek a zsákból és viszem ki nekik. Mivel nagyon firolta a macskákat, elterelő mozdulatként főleg amikor azok gyülekeztek mint csókák a vetésre hirtelen az orra elé toltam a tálat így a macska megúszta az esetleges támadás/kergetés mozdulatát. A kutya meg rászokott arra, hogy ő kap először a macska eledelből és zabáljaaaaaa de hű de nagyon.

Mondtam is, hogy a fenébe, ezentúl vesz a hóhér kutya kaját, minek azt, veszek csak macska kaját és univerzálisan etetem a bestiákat. PrezLee amúgy régóta mutat komoly személyiség zavarokat és már rég sejtem, hogy ő nem mindig érzi magát kutyának, valami macska lélek kell legyen benne, mert még otthon az állatorvosi rendelőbe menet mindig macskaeledeles zacskóból kezdett el kaját lopni.

A minap egy maréknyi macska kajával a kezembe kezdtem rávenni a kutyát arra, hogy forogjon. PrezLeevel mindig elég nehéz volt bármit is kezdeni, amire nem jött rá ő egyből magától, mert rém szeleburdi és azonnal végigművelte azt amit tudott, de arra amire én akartam volna rávenni már “nem volt ideje” és türelme. Nagyon hamar meg is unta az egészet, jött valami inger, ugatás, szomszéd kocsija mindegy mi, ami sokkal érdekesebb volt mint velem bohóckodni és most a macskaeledellel egészen huzamos ideig sikerült fenntartanom az érdeklődési szintjét.  Gondoltam megtanítom, hogy forduljon meg a saját tengelye körül. Hol ment, hol nem, de a macska kajára nagyon beindult.

Állítólag tél van, december 8… 😀 Itt azonban napközben 17-18 fok van, mit mondjak, egyszerűen imádom. A házban csak a hálószobában fűtünk, felesleges a fát prédálni, amúgy se tartózkodunk ott. PrezLee azonban a földszinten alszik, és esténként csak lehűl a levegő. Kint úgy 7-8 fok van, a levegő pára tartalma nagyon nagy. A házban azért ennél melegebb van, vastagak a falak és megmarad a napközben begyűlt meleg. A kertből korábban be kell hozzam a pokrócát, másképp teljesen benedvesedik. Például ma elfelejtettem beszedni a száraz ruhát, most várnom kell holnap délig amíg megszárad. A múltkor a raktárban takarítva találtam két vastagabb anyag darabot, valami régi párna huzat vagy mi lehetett, de nem csak sima anyag, hanem van benne valami “szigetelés is”. Először a fekhelyére tettem, gondoltam hátha jobban szereti mint a pokrócot, de reggelre mindig össze volt gyűrve. Így kitaláltam egyik nap, hogy a kettőt összevarrom és ráterítem amikor hidegebb van. Hát ez az ötlet nagyon bevált, és hogy ne essen le róla, kissé behúzom a nyakörvébe, így nem esik le róla akkor sem ha megfordul. Általában reggelig rajta marad és azt biztosra tudom már: PrezLee imádja az új takaróját, egyetlen egyszer se próbálta leszedni magáról, vagy tiltakozott ellene. És nem is szokott remegni sem. Mindenki csak nyer: ő nem fázik, és nem kell fűteni sem. Na meg a rang sem semmi!

Amúgy volt a rendőr és valamikor a jövő hétre várhatjuk a papírok véglegesítését. Aki volt az már járt erre és találkozott a kutyával is, s láthatta, hogy nem emberevőről van szó. Nem is akadékoskodott sokat, csak készített egy képet a területről s ment is tovább. Nem hinném, hogy egyhamar valaki hivatalos személy erre fog járni… Minden esetre mivel vadász szezon van és a környéken néha járnak vadászok, hallani a kutyáikat, meg néha a lövéseket, amikor a házban vagyunk PrezLee továbbra is a “helyén” tartózkodik.  Még nem fogtunk neki a kapunak, de hamarosan arra is sor kerül. Szétnéztem az udvaron és mindenféle anyag van, valószínűleg megússzuk anélkül, hogy bármit is kéne vásárolni.

Nem lesz a kedvenc hete PrezLeenek a következő… napközben eddig szabadon lézengett de pár napig be kell zárjuk a “veteményes kertbe”. Szerencsére vetemények nincsenek… a narancs fák meg valahogy csak elviselik a PrezLee jelenlétét is. Történt ugyanis, hogy a kutyával külföldre költözés eredményeként itt be kellett íratni “forgalomba”. Pechünkre a régió a legdurvább a kutyák tartásával, mert míg az országos törvény szerint csak kb 6 kutya tartozik a veszélyesnek kinyilvánítottak közé, itt minden 20kg felüli ebet annak tartanak. Hogy az ember hivatalosan tarthassa, majdhogynem fegyverviselési engedély kell hozzá. Pszichológiai tesztet kellett elvégezni, biztosítással kell rendelkezzünk, külön dokumentáció arról, hogy hol van tartva. Ha a háznak lenne kerítése, akkor máris rendben volnánk, de mivel nincs így ki kellett jelölni egy bekerített részt ahol a kutya tartózkodik. A múlt héten voltunk a polgármesteri hivatalnál és tudomásunkra hozták, hogy ezen a héten várható a guardia ellenőrző látogatása. Nagy baj nincs, ugyanis amikor alszunk, a kutya a házban van, nem kóricál szabadon, és ha korán reggel jönnek, nem kommentálhatnak azon, hogy bezárva a házba tartom. Amikor kint vagyunk az udvaron vagy sétálunk, játszunk, teszünk veszünk a kertben megint nem kommentálhatnak, mivel felügyelet alatt van. Most azonban be kellett jönni, nem akartam bezárni a házba sem, mert kint csodálatos az idő (űgy 16 foknyi van kint, a nap is süt, maradjon tehát kint. A kertben van egy szerszámos raktár, ahova behúzódhat ha megunta illetve ha fázik vagy fúj a szél. Szerencsére a telek nagyon körbe van véve vad növényzettel, jóformán egyik oldalról sem közelíthető meg. Az egyetlen járható út a bejáratnál van, az útról, és mivel mondhatni zsákutca vagyunk, a telek elején egy kapuval lezárható az egész. Hamarosan megépítjük a kaput is, ami kezdetben egy egyszerű léc+háló lesz, kizárólagosan megakadályozni, hogy a kutya még véletlenül is a telken kívülre elkóricáljon egyedül. Ekkor már simán szabadon lehet engedni, nem kell azon aggódni, hogy esetleg újból jönnek ellenőrizni és a kutya nincs a kijelölt helyen.

Kicsit szőrszálhasogatás ez az egész ami azt illeti. A telek ugyanis másfél kilométerre van a fő úttól, a legközelebbi szomszéd az lentebb van a völgyben, de oda nem megy a kutya mivel mindenféle természetes akadályokon kéne átvergődjön, a szomszéd meg nem lakik ott, más szomszédok csak kilométeres távolságban vannak, a falu meg 4,5km-re van tőlünk. A kutya nem szökős fajta, max a “hajóig” ment el, pisilni de az még a telken található. Van biztosításunk is, hogy ha netán mégis megéhezne és megenne egy két erre tévedő turistát akkor az fizetne. Az erre tévedésnek meg olyan kicsi az esélye, hogy hamarabb nyerünk a lottón jóformán, minden turista útvonalból kiesik, egy szamárút van kicsit lentebb de ilyenkor ősszel nagyítóval lehetne keresni őket mert nincsenek….

Na mindegy… várjuk a látogatást, remélem hamar túlesünk rajta, és a kaput is egy kettő megoldjuk, onnantól meg heppy a világ.