a kacsámat ott!

DSCF5001_1024

Van egy kék “tó, igaz nem a fák alatt, kicsit odébb. És nem is tó, hanem tenger. De kéknek kék. Jelenleg hideg. Így az az állítás is igaz, hogy “ha beleteszem lehűti a lábama”. Másfél hónappal ezelőtt még voltunk fürdeni, de most egy kicsit várni kell. Még nem fedeztük fel a helyet ahova vihetnénk PrezLee uraságot is, a tengerpart nagy része fel van szerelve “kutyával tilos” táblákkal. Azaz… hogy is mondjam, egy sikeres eltévedés eredményeként felfedeztünk egy lelátót, ahol a parkolóból le lehet sétálni a tengerpartra, ahol nem napozó van. Oda simán kéne lehessen vinni a kutyát is. Még van egy másik út, ami elvisz egy rezervációs övezetbe, ha jól tudom oda is mehetünk a kutyával. Arra leszek nagyon kíváncsi, hogy milyen képet vág a sós víznek 😀

Igazándiból a kacsáról akartam írni. A kacsa az még mindig főszereplő a PrezLee életében. Az egyetlen játék amit nem nyiffantott ki rövid időn belül, amit nem rág, hanem egyszerűen csak szeret. Hozza, viszi, valahol leteszi, majd utána megy, behozza a fekhelyére, ha elrejtem valahova általában megtalálja a helyet és addig ugat amíg meg nem kapja (ha magasan van), ha olyan helyre teszem ahova hat ökörrel se lehet behúzni, bemegy utána. Ilyen volt otthon a fürdőszoba. Ide csak nagyon huncut módon lehetett becsalogatni és rögtön ki is iramodott ahogy tehette. De a kacsáért még a fürdő kádba is beugrott!

 

Mitzi, a macska

Mitzi majdnem megjárta… Van itt kérem 4 macska. Mr. Blondie az ősellenség, ez egy óriás nagy kandúr. Kétszer elkapta már PrezLee, de mindkét alkalommal jelen voltunk és sikeresen kiordítottuk a macskát a szájából. Nem hinném, hogy rögtön gyilkolni akarta volna, ehhez elegendő egy erősebb szorítás, inkább csak elkapni, hogy  “jobban megnézze”. Tibsy az egyetlen macska amelyiket nem támadja, néha utána néz vagy felé szalad, de kétségtelenül messziről felismeri a sárgás foltjaival és megbékélt vele. Ez a macska nem is szalad el előle, így PrezLeenek sem adott okot arra, hogy megkergesse. Scary az egyetlen macska aki se emberrel se állattal nem foglalkozik, ő megeszi a kajáját és tovább áll és végül marad Mitzi, a “kombináció”, aki az emberekkel barátkozik amikor ő akar, a kutyát meg valószínűleg mélységesen utálja. Ma az udvaron voltunk mikor Mitzi nagy nyávogások közepette rohant felénk egy kis simogatást bezsebelni. PrezLee is közelbe volt, rögtön felkapta a fejét és ő is közel jött. Kezdetben úgy nézett ki sikeres lesz a szaglászása és ezt a macskát is békén fogja hagyni, mikor PrezLee hirtelen másképp gondolta és szinte felkapta a macskát… Ha nem ordítunk rá ketten, hogy “Préééézllliiiiii fúúúúúújj” még elrohan vele valahova. Másodszor is szinte remegve közelített a macskához és megint felé kapott de ez már a macskát is felidegesítette és két hatalmas pofonnal viszonozta. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy jobb észre térítsék PrezLee-t. Ideig óráig legalábbis.

Talán az egyetlen szerencse, hogy a macskák sokkal jobban közlekednek a teraszokon, így mire PreLee a “rendes úton” végigrohan, a macska már ihaj csuhaj két emelettel fentebbről röhög rajta, valamelyik fa tetejéről. Még jobb lenne ha abbahagyná a macskák kergetését és belátná végre, hogy azok is a házhoz tartoznak.

Okos, ügyes, szép :D

Mióta hidegebb lett erre fele is az idő, PrezLee beköltözött a konyhába. Ha nem fújna a szél időnként teljes erővel, talán simán kint is telelhetne, legalább is még egy ideig minden gond nélkül kint lehetne. Csakhogy esténként megered a szél és igen hevesen fújdogál pár órán át. A macskák közül kettő talált “új lakhelyet” magának, az egyik a raktár szerű helységbe telepedett le valami párnára, a másik meg egy ilyen autó-karavánba költözött be, ami kissé már úgyis meg van rongálódva. A maradék két macskáról nem tudni merre fészkelnek.

Na de ma délelőtt gyönyörűen sütött a nap s bár nem volt kimondottan meleg, de a napon hideg se volt. Mikor nekifogtunk takarítani a konyhába kipakoltam a PrezLee pokrócát az udvarra. Felsepertem, feltöröltem a konyhát majd feljöttem az emeletre a számítógéphez. Kb két óra után jutott eszembe, hogy nézzem meg megszáradt-e a föld és költöztessem vissza a kutya pokrócát 😀 Hát kérem nem volt már szükség csak egy kis igazításra, PrezLee biza becipelte a saját fekhelyét, igaz a konyha kellős közepére de behozta és rajta szunyókált.  Mivel mi nem voltunk a földszinten, más meg nincs erre… 100% PrezLee unta meg kint és cipelte be magának az “ágyat”.

Okos kutya, ügyes kutya.. na meg szép is természetesen