Van egy kék “tó, igaz nem a fák alatt, kicsit odébb. És nem is tó, hanem tenger. De kéknek kék. Jelenleg hideg. Így az az állítás is igaz, hogy “ha beleteszem lehűti a lábama”. Másfél hónappal ezelőtt még voltunk fürdeni, de most egy kicsit várni kell. Még nem fedeztük fel a helyet ahova vihetnénk PrezLee uraságot is, a tengerpart nagy része fel van szerelve “kutyával tilos” táblákkal. Azaz… hogy is mondjam, egy sikeres eltévedés eredményeként felfedeztünk egy lelátót, ahol a parkolóból le lehet sétálni a tengerpartra, ahol nem napozó van. Oda simán kéne lehessen vinni a kutyát is. Még van egy másik út, ami elvisz egy rezervációs övezetbe, ha jól tudom oda is mehetünk a kutyával. Arra leszek nagyon kíváncsi, hogy milyen képet vág a sós víznek 😀
Igazándiból a kacsáról akartam írni. A kacsa az még mindig főszereplő a PrezLee életében. Az egyetlen játék amit nem nyiffantott ki rövid időn belül, amit nem rág, hanem egyszerűen csak szeret. Hozza, viszi, valahol leteszi, majd utána megy, behozza a fekhelyére, ha elrejtem valahova általában megtalálja a helyet és addig ugat amíg meg nem kapja (ha magasan van), ha olyan helyre teszem ahova hat ökörrel se lehet behúzni, bemegy utána. Ilyen volt otthon a fürdőszoba. Ide csak nagyon huncut módon lehetett becsalogatni és rögtön ki is iramodott ahogy tehette. De a kacsáért még a fürdő kádba is beugrott!