Hónap: 2012 február

Okostojás PrezLee amint lefele rohan a havas úton, kissé megváltozott fékezési paraméterekkel, nekimegy Győzőnek, majd felháborodva lemorogja és megcsípi annak a behemótnak a fejét… Na jó, azért annyira nem vicces… Kissé kezd idegesíteni PrezLee pimaszsága, így ma egy ilyen miatt végighúztunk a hátán a pórázzal. Az a baj, hogy ezekből a provokációkból lesznek majd a verekedések, mert Győző is bírja amíg bírja cérnával, de neki is felmegy egyszer a cukra. Az effajta figyelmeztetés kb 10 percig érvényes, utána kezdi előröl…

Amúgy meg PrezLee vadul játszik és sokáig Győzőnek ez nagyon idegen volt. Már kezd rájönni, hogy a hangos játék nem föltétlenül a verekedés kezdetét jelenti, láttam jelét annak is, hogy egy két PrezLee hangos “támadás” után Győző szökkent meg ugrott felé..

PrezLee a szobakutya, Győző az udvari bohóc. Na jó, télen van ez így, nyáron PrezLee is kerül ki az udvarra, hadd legyen elég ingere. Csakhogy mostanság sokat van benn a házba, emiatt meg minden alkalommal, hogy valaki indul valahova az nagy nyafogást eredményez. Keserves vakkantások, elégedetlen hangoskodás, de hiába engedem ki az udvarra, olyan fél percen belül dideregve rohan be… Győző ezzel szemben meg úgy fekszik a hóban, mint akinek melege van és napozik… Mióta beálltak a hidegek, Győző elemeiben van, sokszor csak ugrál mint valami bohóc, fetreng a hóba és természetesen utánozza PrezLeet: most már ő is felkapja a botot, ahogyan PrezLeetől látta és cipeli nagyon büszkén… Néha meg PrezLeetől próbálja elcsórni mire az morogva rohan el a sajátjával… Mire megöregszenek talán megtanulnak kommunikálni egymással és játszani is…

PrezLee közben egy pimasz majom… Nem titok, hogy Győző sokkal lágyabb kutyalélek, amilyen nagy olyan naiv tud lenni. Ráadásul nem rámenős egy kicsit sem, inkább behúzza fülét farkát, afféle “hagyj nekem békémet” stílusban. PrezLee meg ahogy nézem… ráhatással próbál tekintélyt szerezni magának. Kihasználja Győző békés természetét és állandóan macerálja.  Olyan mint az utcán hangoskodó suhancok, akik a hangos szóval akarják bizonyítani a fölényüket… egészen addig amíg valaki komolyabban rájuk nem mordul, mert akkor spuri van rendesen…

Csendesen telnek a napok. Néha hiányzik a kölyökkori eseménydús időszak. Amikor majd minden napra jutott egy mese. Ma minden nap az egyformaság a jellemzőbb. Kimegyünk, sétálunk, ugyanolyan lökött, rohangál, ugrál, szalad mint a veszedelem, néha felborul, néha nekimegy az embernek figyelmetlenségében, néha meg simán csak bolond 😀

Most olvastam,  hogy valahol a világban egy dobermann állítólag véletlenül felugrott és összetörte egy ember orrát, most meg eutanázia vár rá, mert a gazdája be van perelve, “harapás” miatt. Az igazat nem tudni, hogy harapás volt, vagy tényleg csak ütés. A kutya gazdája szerint sétálni voltak, amikor az illető közelített és megkérdezte, ha megsimogathatja a kutyát. A gazda igent mondott, a kutya meg örömében felugrott és jól orron vágta, olyannyira, hogy az illetőnek eltörött az orra.

Az egész történet nagyon zavaros, egyik újság ezt, a másik azt ír róla, szóval, itt  ebben a cikkben lehet olvasni egyik verziót. Na de végül is ezzel kapcsolatosan akartam írni: ilyen és hasonló esetek miatt hurcoltam majdnem mindig a kutyát a városban SZÁJKOSÁRRAL. Nem azért mert harapna, hanem mert véletlen hülyeségek bárhol történhetnek. Na és ne feledjük el, hogy a világban sok az idióta is. Ha akár véletlen rálépnek a kutya lábára, az meg reagál, senki nem fogja a kutyának elnézni, hogy “önvédelem volt”… A kutya harapott, ki kell nyírni… Szomorú. Akkor a legszomorúbb, amikor a kutya természetes viselkedése lesz “büntetve”, pedig szegény nem tett semmit.

Az is eszembe jut, hogy mikor két kutyánk összeverekedett, Győző meg Balázs, szétválasztás közben apum keze megsérült. Kutya harapás, mert az volt DE a kutyának esze ágában sem volt megharapni senkit. Ő Győzőt akarta elcsípni és véletlenül apum túl közel került a harcoló ebek közé, az ő kezét kapta el. Annak ellenére, hogy senki nem jelentett fel senkit, mert kit is kellett volna, apum saját magát mint kutyatartót, mégis egészen kellemetlen cirkusz keletkezett belőle: legalább 5x kellett bemenjen ide meg oda, a kutyát állatorvoshoz vinni, tesztelni meg minden, hiába erősködött, hogy a saját kutyája, nem szándékosan harapta meg, sőt mindjárt 15 a kutya és soha senkire nem támadott. Valami kis seggfej hivatalnok kötötte az ebet a karóhoz… Szóval így vannak ezek a dolgok, úgyhogy amint városba kell mennünk kutyával, biztos hogy ismét kap szájkosarat. Cserébe ugye itt nem kell, de legfőképpen azért mert nem vagyunk a városban, a népsűrűség igen kicsi, sőt itt a falu végén szinte nem is jár senki…

PrezLee minden nap “konkurenciát” játszik. Az még nem tűnt fel neki, hogy csak saját magával űzi ezt, ugyanis Győző ebben nem vevő. Sőt annyira mafla tud lenni, hogy néha már szoktuk biztatni, hogy mutassa meg ennek a komisznak mit is tud. Az irónia a dologban csak annyi, hogy Győző jóval erőssebb mint PrezLee, PrezLee nem szeret verekedni, és ha enyhén rámorogna máris a békésebb megoldásokat keresné.. jobban mondva kissé elkerülné Győző pajtást. De Győzőnek ehhez nincs elég esze, ő inkább össze vissza megadja magát. Győző csak akkor “harcol” ha kajáról van szó, vagy ha úgy véli valakit bántani akar PrezLee a családból. Általában engem készül megvédeni a PrezLee heves játékmódjától, azt hiszi olyankor támad.

Ma reggel azonban a saját kis csapdájába esett PrezLee uraság… Lévén, hogy nagyon hideg van kint, az utca is simára van fagyva. Nagy igyekezetében, hogy ő legyen az első, reggel kirontott a kapun, majd a kanyart is be kellett volna vegye, de ez már nem sikerült, hanem helyette egy nagy puffanással földet ért, majd felpattant és méltatlankodva nézett szét, hogy kinek kell leharapni a fejét, ki bántotta őkelmét. Mikor rájött, hogy senki, akkor kissé megrázta magát, majd nagy büszkén tova baktatott…

Ja PrezLee utálja a hideget, kirohan, majd két lábbal rohan a házba, Győző azonban a tegnap is élvezettel fetrengett a hóban…