Hónap: 2011 november

Ma egyedül vittem sétálni a két ebet, és ez rövid időn belül immár a második alkalmat jelenti. Az tűnt fel, hogy mikor mind a ketten megyünk a kutyákkal, PrezLee követő távolsága az “egekbe”, valahol a világ végén járkál, nagyon messze elmegy és rohangál. Ellenben ha csak velem volt, a múltkor is és most is aránylag a közelben maradt, nem kóricált el sehova nagyon messze. Gondolkozom azon, hogy mi okozhatja ezt a jelenséget, hiszen ugyanúgy kimegyünk a kapun, kicsit pórázon haladunk majd el vannak engedve a mezőn, tehát a “lehetőségei” ugyanazok.

A következő szavak értelme PrezLee  és Győző szerint:

“gyere ide PrezLee!”

PrezLee: “tudom, hogy mondott valamit, de teszem, hogy nem hallom, vagy valamivel nagyon el vagyok foglalva, eszem ágába sincs odamenni, nem is érdekel, meg pisilek ott egyet, meg kettőt hemperikázom a fűben”
Győző: “másik nevem PrezLee, hívtak, megyek”

“lábhoz”

PrezLee: “a fene egye meg, túl közel voltam, nem tudtam elszaladni, most kell itt lassúzzak mellettük, na de egy kettő három…lépés, ennyi volt a lábhoz, máris szaladhatok pá pá viszlát!!”
Győző:  “megyek itt hátul, abból biztos nincs baj”

két fogalom amit PrezLee maximálisan összetéveszt: kötelező és fakultatív. PrezLee szerint minden parancs és utasítás fakultatív, a kötelező szó is annyit jelent, hogy fakultatív.

Ma reggel PrezLee elveszett. Persze hamar megkerült, hogy ne borzoljam nagyon az idegeket… Történt ugyanis, hogy elmentünk reggel sétálni. Már visszafele jövögettünk, amikor úgy láttam, hogy a bolond kutyám előre szaladt. De nagyon előre, mert nem értük utol. Dúltam fúltam mérgemben, mert nem szeretem amikor ennyire önállósítja magát, elég az, hogy nagy a követő távolsága, az nem kóser, hogy egyedül megy haza. Ok Ok az emberekkel nincs neki baja, az állatokkal sem, de még mindig lehet az embereknek vele …

Az utcába tértünk és sehol nincs a kutya. Gondoltam, biztos beengedték az udvarra… de ott sincs. A lakásba is benéztem, de csak nincs meg az eb. Végül elindultam visszafele. De pontosan azt se tudtam merre menjek… merre rohanhatott a szamár??? Végül megláttam a nagy távolban. Loholt eszeveszetten, azt hiszem a másik irányba ment minket keresni, ahol gondolta, hogy vagyunk, mi meg közben hazaértünk…

Annak ellenére, hogy rengeteget javult a viselkedése, Győző időnként nagyon hülye tud lenni. Ilyenkor legszívesebben egy bárddal csapnám le a fejét és hagynám ott a hullaevő madaraknak. Szerencsére nincs bárdom és hullaevő madarak sem igen zsonganak erre fele. Az a baj, hogy Győző fél. Mindentől ami él és mozog. Emiatt nem egyszer helyezkedik támadó állásba. A baj az, hogy emberek ellen teszi és lévén, hogy böhöm nagy dögről van szó, az embere félnek tőle.  Nem “komoly” a támadása, nem vérengző, ellenben teljesen érthető miért ijednek meg az ugatásától az emberek. Azt hiszem én is megijednék ha egy ekkora dög kezdene nekem ugatni. Mert egy kisebbel valahogy csak elbánok, gondolom én, de egy ekkorával???

Ma is ki lettek víve ide a közelbe. Csakhogy az egyik szomszéd megszólította apumat valamiért miközben egy másodpercre levette a szemét a kutyákról. PrezLee elvolt szaglászott és cserkészett egymagában, de Győző megijedt a közelgő és közben persze a kutya szempontjából “támadóan” ordibáló biciklistől. És ijedtében nem talált ki jobbat, mintsem nekifogjon feléje kaffogni. Most természetesen azt sem lehet elvárni mástól, hogy tudjon arról, hogy idegen kutyával nem kezdek el üvöltözni, és ha nem látom a gazdáját, akkor inkább megállok, nem heveskedek, de végül is a pasinak igaza volt, hiszen a mi kutyáink voltak elengedve. Mondjuk, hogy ugyanez a pasi előszeretettel cseszegeti a kutyákat amikor kerítésen belül vannak, illetve saját 2 kutyájával állandóan itt jár, ami ugye nem baj, de a mi kutyáink már eleve “kihegyezett foggal” lehetnek emiatt iránta.

Szóval így volt a mai nap idegessége…  És továbbra is csak egy dolog böki a csőrömet: a rém veszélyesnek titulált doberman, akiről boldog boldogtalan reszket, meg mindenféle filmekben látott jelenetekből képzeli el a kutya jellemét, valami 150x jobban viszonyul az összes EMBERREL kapcsolatos helyzethez, még egyetlen egyszer sem támadott esztelenül emberre, sőt semmiképpen sem támadt mert nem volt alkalma. És ott van ezzel szembe a “plüsskutya”, az édi bédi nagyfejű, amelyet felnőttek, gyerekek egyaránt rögtön kedvelnek, mert jaj olyan édes… aki nagyobb veszélyt jelent rájuk mint 15  PrezLee egy rakáson….De hát az emberi hülyeség ugye határtalan és külsőségekből ítél, meg azonnal ráhúz mindenféle egyendolgot általa nem ismert helyzetekre, mert ő jobban tudja és jobban emlékszik…

Ez a kérdés még mindig döntetlen a mi esetünkben. Valahol látom, hogy a teljes hatalmú főnök biza nem én vagyok. Afféle “jól van na, legyél te a főnök ha nagyon toporzékolsz” stílusban vagyunk. Időnként bosszantó, máskor meg vicces. Persze szerencsére nem a városban kell sétáltassam, már rég hófehér lenne a hajam.