Hónap: 2011 február

A környékre “költözött” egy juhcsorda. Ezzel nem is lenne nagyobb baj, ellenben jelenleg vagy 9 kutya “vigyázza” őket. Ez meg simán csak annyit jelent, hogy 9 kimondottan termetes eb a környéken garázdálkodik.  Persze “van gazdájuk”, aki ráadásnak alig eteti őket, mert akkor “jobban vigyáznak a juhokra, hiszen éberek”… Akkor ha a kutyát pórázon viszem nincs baj, nem támadnak le embert kutyástól, vagy ha feléjük dob az ember valami követ, elkotródnak, de ha netán az én kutyám is szabadon van, megeshet hogy verekedés lesz belőle. Ezzel sem lenne olyan rémesen nagy baj, ha az erőviszonyok egyenlőek lennének. Na de kilenc egy csapatban egy ellen, az semmiképpen sem egyenlő erőviszonyokat jelent.

Namármost tudjuk, hogy civilizált országban ilyennek nem kéne léteznie, de ez nem arról híres. Tehát reggel nem csak hatvanhat réteg ruhát vettem magamra, meg sapkát, meg kesztyűt, hanem a bunkós botot is megragadtam. Ha ketten megyünk, akkor egyik az ostort viszi, a másik a botot, de most csak egyedül mentem és csak PrezLeet vittem. Megint abból a meggondolásból, hogy két kutya pórázon messze elvisz, ráadásul még jég is van.

Minden gond nélkül felértünk a dombra, itt már biztonságban el lehet engedni PrezLee-t, oda reggel nem jönnek az ebek. Így ő rohangált én meg tovább baktattam felfele. Adott pillanatban észrevette a botomat és minduntalan el akarta venni. Rászóltam kétszer elég mérgesen, mire abbahagyta. De ekkor gondoltam egyet és nagyot 😀 Hiszen PrezLeet otthon próbáltam tanítani arra, hogy átugorjon dolgokat!!! Nem sok sikerrel, mert a koncentráló képessége akkoriban fél másodpercnél kevesebb volt.

Na de most valahogy jól sikerült összehangolni a dolgokat, egyszer átugrotta, nagyon nagyon megdicsértem, majd megint hívtam ugorja át, ő megint meg akarta fogni a botot, NEM, és ismét átugrani 😀 Valami 10 perc alatt megértette, hogy mit akarok és elég volt mondani neki, hogy hopp!!! Ügyesen ugrál át a boton 😀

Mondtam én, hogy lángész az ebem :))))

Szóval erre is jó a bunkós bot! Amit végül nem kellett használnom.

Mármint a PrezLee módszere… arra, hogy ha sehogy másként nem sikerül, de akkor is valamivel felhívja magára a figyelmet. Ez nem volt a legmozgalmasabb nap számára, ugyanis csak az udvaron jött ment, de nem baj annál jobban fog holnap örvendeni a sétának. Azonban egy idő után elunja magát és pont úgy csinál mint kicsi korában: elkezdi marcangolni a pokrócot! Tudja a kis hamis, hogy ettől égnek áll a hajam, és ha egyebet nem de legalább összeszidom 😀 És tessék máris sikerült neki elérnie, hogy vele foglalkozzak :)))

és egyre szemtelenebb. Ő a mi “agresszív kismalacunk” akiről az a rengeteg vicc született. Hihetetlen mennyi pimaszság szorult belé… ma “megtámadta” a kecskét, annak ellenére, hogy még mindig csak egy pöttöm, a kakas le akarta vadászni a rózsaszín hölgyet, de a kakast is meg akarta támadni. Időközben elfelejtettem szólni, hogy kikerült a konyhából, ugyanis már kezdett lehetetlenné válni a mellette való élet, kissé szagos a drága, és mindig ebéd közben jutott eszébe ezen dolgaival foglalkozni. Szerencsére a rettenetes hidegek elmúltak, na meg a virágházban került hely a malacka ólnak. Napközben meg ki van engedve az udvarra, jön megy rendezi az állatsereget.

Hamarosan külön fog kerülni a többi testvére is az anya malactól, és remélhetőleg ez a kis tróger is vissza tud illeszkedni közéjük.

Dolgozok szépen csendesen…Egyszer csak hallok valami morgás félét, mintha az ajtó mellől jönne, de mégsem… Nagyon “rendszeres” ez a morgás, elsőre arra gondolok, hogy valami horkolás féle az amit hallok. Na de ki horkol, méghozzá az ajtó előtt??? Kinézek az ablakon, Balázs álldogál és mintha ő hallatná a hangokat. Nem tudom eldönteni… ő már nagyon öreg és időnként fura dolgokat művel, az ilyen hanghallatás vagy tutulás sem lenne éppen csoda részéről. De valahogy túl közelről hallszik, nem lehet ő… Kinyitom az ajtót: Győző van ide kuporodva a bejárat elé, és úgy horkol, hogy rezeg bele a ház 😀

Ha nem más a horkolásával képes elijeszteni innen mindenkit :))))

Megböktem, méltatlankodva felnézett, majd visszaeresztette a fejét és azóta eltelt 3 perc… megint úgy horkol hogy az rettenetes :)))

Ma “valamivel” korábban mentünk sétálni. Olyan 5 óra körül gondoltunk egyet és felcihelődtünk. Jól beburkoltuk magunkat mindenféle gúnyába, majd elindultunk a tök sötétben felfele a “hegyen”… dombocskán csak, de jobban hangzik mint hegy. Vittük Győzőt is, remélve, hogy a két eb békésen meg fog férni egymás mellett. A verekedésük óta vagy kétszer “futottak össze”, véletlen, ellenben PrezLee-n látszott még valami harag szerűség Győzővel szembe, meg ugyanakkor tartott is tőle. Amint közel kerültek felemelkedett a szőr a hátán, úgyhogy jobbnak láttam egyelőre külön tartani az ebeket.

Győző szegény eléggé szomorú volt emiatt, nagyon jött volna ő is előző napokon, de még félő volt, hogy nagy verekedés lesz belőle, ami ugye biza nem hiányzik. Reggel azonban valahogy békésnek látszottak az ebek, úgyhogy elindultunk mind a kettővel.

Rájöttem, hogy mennyire egy remek volt a ledes nyakörve PrezLeenek..