Hónap: 2010 október

A tegnap este hazajöttünk. Győző fogadott még az udvaron, és úgy kell elképzelni, hogy egy csivavára jellemző nyafogásokat hallatva, szökkenő meg balettező mozdulatokkal ugrabugrált. A kisajtón jöttem be, hogy a kocsinak kinyissam a kaput. Kb öt percig ott álltam a kiskapu és a ház közé beszorítva, mert Győző minden porcikájával nekem örvendett és ezzel a termettel ami neki van, elég nehézkés félre lökni az uraságot. PrezLee szerencsére a lakásban volt, ugyanis a két bohóc képes még összebakalódni azon, hogy ki örvendjen először a hazaérkezett elveszetteknek…

Miután behoztam a kocsit, elmentem kezet mosni. Mert Győző lelkem összevissza nyálazta a kezem. Közben persze találkoztam PrezLeevel is, aki úgyszintén majd levert a lábamról.

A furcsaság azonban jó tíz-tizenöt perccel a megérkezés után történt. Pakoltunk ki a kocsiból, PrezLee a szoba közepén állt vigyázban. Amint bejöttem, megsimogattam a fejét. Erre látom, hogy egyre jobban feszül meg, és a hátán  a szőr elkezd felemelkedni. Abbahagytam a simogatást, kijöttem, majd mikor megint visszajöttem ismét simítottam egyet rajta. Megint látom, hogy a képére is rá van írva, nagyon dühi a lelkem. Hogy pontosan mi járt a fejében nem tudom, de nekem az, hogy eszedbe ne jusson, mert akkorát kapsz a fejedre úrfi, hogy összeütközik a két szemed… Meg, hogy vajon kéne neki egy pohár hidegvíz észre térítőként? Többet nem simogattam, egyszerűen bekapcsoltam az “ignore” gombot. Még egy negyed óra eltelt, befejeztük a pakolást és olyan macska lett, hogy majd elolvadt.

Pontosan nem értem mi volt ez a macho viselkedés, azt hiszem a kis fejében valami harag szerűség lehetet amiért otthon hagytuk, afféle sértettség, amit ki kellett mutasson. Nem tudom. Még volt neki ilyenje, nem ez az első.

PrezLee itthon, vagyis falun fog maradni a hétvégén. Szombaton rokongyerek szülinapjára vagyunk hivatalosak. És annak ellenére, hogy a gyerköc nagyon élvezné PrezLee társaságát, anyós már nem venné olyan jónéven ha ebestől állítanánk be. Csak bosszantson fel, mert majd ha unokája lesz sacc per kb ugyanez fog történni vele: a gyerekeket se fogja látni, mert ott fogom hagyni őket ahol PrezLee-t is  vagyis a szüleimnél. És tessék alász plajbász. (vicceltem – vagy mégsem?)

Na jó na, csak jár a szám, meg a kezem, mert nincs más dolgom jelenleg. Majd viszem PrezLee-t is nyáron, meg ha nincs mit csináljak vele, most egy rövid hétvégét kibír a szüleimnél. Amúgy se az első alkalom, tehát nem kell izgulni. Persze valahol azonban az igazság közép úton van.  Mert nekik is teljesen igazuk van, ha nem akarják a kutyát látni a lakásukban, azonban nekem is igazam van, hogy nem fogom otthon hagyni a kutyát akkor amikor kerti partira megyünk és náluk csak épp megállunk… és azt se felejtsük el, hogy bennem volt annyi becsület, hogy eszembe se jutott a lakásukba vinni a kutyát, amikor ott aludt ő is, akkor is az udvaron maradt. Persze ebben is találtak sok kommentálni valót, de hát azzal maradnak.

Mondtam ugye? PrezLee lesz a leghíresebb doberman. Persze valamikor 😀 Ha jól igyekszik elég csak a sületlenségeiről írnom és máris az egész világ rajtunk fog nevetni 😀 Na persze tudom, túlzok…de hát akkor is 😀 ki hallott még olyant, hogy egy dobi ilyen agyalágyult legyen akkor is amikor már felnőtt kutyáról van szó? Nos bevallom szinte minden dobi tulajdonos tapasztalta. Ellenben azok akiknek nincs dobermanjuk jobb ha felkészülnek egy saját, általában erős személyiséggel rendelkező kutyával való együttélésre!

dobbermann kiknek való? Kérdezhetné az ember… hát az tény, hogy nem akárkinek. Nem azért mert jaj de különleges embernek kell lenni, ahhoz, hogy dobermant tartson valaki, hanem egyszerűen csak idegölő egy olyan lénnyel együtt élni, akinek a személyisége messzemenően más mint az emberé. Mint ahogyan hosszú távon én se lennék boldog egy Győző félével, aki a mértéktelen nyugalmával tud a sírba vinni (bár utóbbi időben tanult PrezLeetől egy rakás hülyeséget) úgy más sokkal nyugodtabb ember nem lenne békében egy örökmozgó hirtelen bolondos dobermannal. Ugyanakkor rengeteg mozgást igényelnek. Az udvaron való rohangálás nem elég neki, egyszerűen a képére van írva, hogy ő akkor boldog amikor féktelenül rohangálhat a nyílt mezőn. 

Még valami ami nagyon fontos a dobermanokról! El sem hinné az ember mennyire egy érzékeny "lelkis" kutyafajtáról van szó! A filmekben a dobermanokról egy nagyon fals kép él.  Az örökké vicsorgó doberman az csak filmben létezik, illetve esetleg néhány idegbeteg példány. A "normális" doberman egy nagyon szeretetre méltó, ember közelségét igénylő, nagyon odaadó kutya. Hja meg hóbortos és nemnormális, de ezekről már sokszor írtam!

Megint sárosan értünk haza… délután elmentünk egyet tekeregni a közeli domb oldalra. DIREKT nem a tócsák fele vettük az irányt, hanem felfele a dombon. Minden a legnagyobb rendben volt, PrezLee és Győző mint két lökött rohangált meg élvezte a csodálatos időjárást. Már azt hittük megússzuk sarazás nélkül de kicsivel később kiderült, hogy dehogy.

Még mielőtt azonban rátérnék a sarazásra, hadd mondjam el, hogy érdekes módon PrezLee különböző képen viselkedik minden emberrel. Például velem kötekedik, jön ugrál, szökken, hörög meg morog, teszi a nagy vitézt.. a párommal ellenben sokkal tisztelet tudóbb, de őt se hagyja igazán békén… Őt miden adódó alkalommal kézen nyal. Ilyent például velem nem csinál. Gondolom velem "harcol" a vezérségért, neki meg hízeleg… De persze ez csak tipp…

Na de vissza a sárra…

A két kutya nem hülye ez tény. És hogy nyilvánvalóan tudják merre van a kedvenc pocsolyájuk is, az is kezd világos lenni. Mert lefele jövet a dombon, egyszer csak Győző drága fogta magát, megiramodott mint valami veszett és meg se állt míg a pocsolyába be nem feküdt. Persze PrezLee-t sem kellett kétszer kérlelni, mert ő is azonnal belement a játékba.

Jó, hazaértünk, de így nem jöhet be a házba. Kapott is slagos zuhanyt az úr, aztán volt felkarcolódva 😀 Hogy nem fog tanulni az esetből az is biztos…

Olyan aranyos a két kutya, ahogyan ülnek apukámmal a liften és várják, hogy feljussanak a felső kertbe 😀 Le kell filmezzem, mert komolyan mondom jelenség a két kutya. Két nagy kutya meg egy kis ember 😀

Valamelyik nap Győző egyedül jött le a lifttel! Ugyanis a taliga miatt nem volt helye, szólt neki apukám, hogy maradjon fent, megvárta míg lejött, majd érte küldte a liftet, az rámászott és lentről lehívta a szerkentyűt. A kutya meg türelmesen megvárja míg leér.