Hónap: 2010 augusztus

A szokásos késő délutáni sétánkra indulunk. PrezLee felszerelve, szépen a fejére tett hám szerű szájkosár imitációval, amitől a rettegő nagymamák és elvakult anyukák biztonságban érzik magukat, mert szerintük minden kutya veszélyes mert foga van…A gyerekek meg egyszerűen csak woow ni uaaaaauuu es egyéb ehhez hasonló felkiáltásokkal fejezik ki tetszését. Azonban tegnap egy kisfiú nagyon aranyos volt: mondja nagyon meglepődve és rém komolyan az anyukájának: NIII egy lovacska!

Ma találtam rá Buddy, a dobermann blogjára 😀  Bele is olvastam és már az elején látszik, hogy ezek a dobermannok mind egytől egyik nemnormálisak 😀 A szó legjobb értelmében… És megnyugtató, hogy nemcsak PrezLee a nehezen behívható eb, akinek mindig más elképzelése van a dolgokról mint nekem…

Tegnap este jutott eszembe, hogy ejsze megint eljött az augusztus, és jelenleg hullanak a csillagok. Azt is megtudtam egy emailből, hogy tegnap éjszakára esett a legnagyobb “csúcs”, így éjfél előtt nem sokkal kitaláltam, hogy menjünk csillagokat lesni.

Ennek PrezLee örvendett a legjobban, nekifogott örömtáncot járni miközben öltöztünk. Érdekes, hogy ha csak a sarokig készülünk menni, akkor nem rendez ekkora cirkuszt. Mintha érezte volna, hogy itt valami “nagyobb” készül.

Aztán amikor a garázsba mentünk és kinyitottam az autót szinte remegni kezdett izgalmában, nehogy lemaradjon. Előbbre kellett húzzam egy kicsit a masinát, hogy hátul beugorhasson és hadd ne mondjam, hogy úgy pattant be a kocsiba mint valami gumilabda, nem kellett neki kétszer mondani.

Kiértünk a város szélére, elindultunk a sötétbe “helyet keresni” a csillagbámuláshoz. Vittem magammal meleg ruhát, illetve valami matrac szerűséget amire el tudtunk feküdni, és nekifogtunk az áldásos tevékenységnek: bámultuk az eget.

PrezLee tök zavarban volt, nem értette mi a fene ütött belénk. Ugyanis a hely, ahova mentünk neki ismerős lehetett, gyakran jártunk arra sétálni, és tessék ott vagyunk és ahelyett, hogy mennénk, csak fekszünk és nézünk ki a fejünkből.

Elrohant, majd visszajött és közvetlen a lábam mellé ült. Majd megint elrohant, vissza, most lefeküdt. Majd szinte a fejünkön szaladt át és vissza. Ezután elment egyet hosszabbat rohanni, majd onnan is vissza.

Egész idő alatt látszott rajta, hogy nem érti miért nem megyünk járni.

Ha már divat, legyünk mi is divatosak!  Lehet PrezLeet “lájkolni” meg barátként bejelölni, bár arra még mindig nem jöttem rá, hogy pontosan mire jó ez 😀

Doberman PrezLee |

Szerintem ezt gondolta PrezLee tegnap este, séta közben. Nem is egyszer… Amikor találkoztunk 2 nagyobb termetű kan kutyával, akik semmibe vették az ő méltóságát és meg merték szagolni imitt amott a hátsó fertályát.

Sajnos nem engedhetem el, mert teljesen “megbízhatatlan” a visszajövését illetően. Így a “veszélyes” helyeken, ahol más kutya is lehet, akivel bakalódhat, megkötve haladunk. Amikor jó messzire ellátok és nincs senki, ott elengedem.

Lehet, hogy idővel ez a magatartása még változik, bár nem hinném.

Amúgy fura, mert a nála kisebb ebekkel nem bajlódik, és azokkal kezd szinte instant morogni, akik konkurencia lehetnének esetleg…

Megint nem vagyok jól egy ideje… elmúlt az egyik gondom, erre elkezdett fájni a torkom és már a harmadik hete, hogy köhögök és emiatt alig alszom. Egészen csúnyán köhögök, így mikor rám tőr a roham átmegyek a másik szobába… volt, hogy végül ott aludtam el, miután elfáradtam a sok köhögésben.

A tegnap éjszaka is ismétlődött a jelenet. Átmentem a másik szobába, végül egy csomó kinlódás után majdnem elaludtam, végre csillapodott a rohamom, erre megjelent PrezLee … hozta a kiskacsát és letette a takaróra, majd a fejét is rám tette. Mintha csak jött volna vigasztalni.  Elvettem a kacsát, gondoltam majd reggel visszaadom neki, és magam mellé tettem az ágyba. Erre izgatottan keresni kezdte. Mert ő nem úgy gondolta, hogy nekem adja a kacsát, csak épp hozta kicsit vigasztalni 😀

Nagyon imádni való ez a bolond kutya! Végül visszaadtam neki a kacsát, mire ő megnyugodva lefeküdt kissé távolabb, az ágy mellé.