Hónap: 2010 augusztus

A fiúk a másik szobában vannak… hallom amint PrezLee ugat és az ember mondja neki, menj vedd el, te is tudod. PrezLee megint ugat, megint csak annyit kap, hogy menj vedd el magadnak. Sejtem, hogy valami játékról van szó, meg is tudakolom mi történik.
Mint kiderült, a PrezLee teniszlabdája begurult a létra mögé. Az meg neki van támasztva a falnak. És onnan nem tudja kivenni a labdát. Nem azért nem tudja mert nem férne oda, vagy nem tudna akár mögé is bemászni, hanem mert PrezLee kutya “kondicionálva” van arra, hogy semmi mögé be ne másszon, lévén hatalmas termetével mindent felborítana. Vagyis régebben ha szék, asztal, virág mögé került a labda, azonnal leállítottam és én vettem ki onnan a labdát.

Amolyan tanult tehetetlenség PrezLee részéről, ellenben kíváncsi vagyok melyikük a kitartóbb: PrezLee, hogy követeli a labdáját, vagy ő, hogy biztatja vegye el magának ha kell neki…

Azt hittem, hogy ebem felnő és jóval kevesebb esemény lesz amiről írhatnék. Közben szinte minden napra jut valami kis akármi, ami megmosolyogtat, amin nevetni vagy akár mérgelődni lehet.

Például az, amint egy két év körüli kisfiú még a cumit is kiszedte a szájából, hogy rendesen megcsodálhassa a lovacskát… mert a szájával csattogó, amolyan lovacska járásra hasonlító hangokat hallatott és a mamája mondta neki: nem lovacska, kutya. Úgy látszik megtéveszti a kisembereket a fején található hám, a barna színe meg úgy amúgy az egész jelenség. Kész élvezet volt nézni, ahogyan a csöppnyi gyerek nem ijedt meg. Meg is álltunk, megfogtam jól PrezLeet, nehogy makrancoskodjon és megijessze a kicsit, az meg tágra meredt szemekkel csodálta. És eszébe se jutott félni…

A másik furcsaság, amiről azt hittem befejeződött mint korszak az PrezLee ruha meg cipő lopásai. Tegnap a szandálom felét kaptam meg a másik szobába és furán néztem ki a fejemből, mert nem emlékeztem, hogy ott vetettem volna le. Ha mégis ott vetem le, mindkettőnek ott kéne lennie. De nem volt…Megnéztem jobbról balról, elrágva nincs. Úgy látszik csak megsétáltatta a lábbelit.

Ma egy tréning nadrág volt a székre téve. Az enyém… és délután felfedeztem ezt a nadrágot a szobába. Mondja a párom, hogy PrezLee cipelte be hozzá…
Elgondoltam, hogy atya ég mennyi esemény és dolog lesz még… csak legyen időm beszámolni mindenről…

Időnként PrezLee uraság úgy érzi nincs eléggé a központban, és ilyenkor természetesen tesz róla. Először is nekifog és mondjuk ellop egy konyhai törlőt. Amolyan rossz gyerek módjára lecibálja a helyéről, majd nézi, hogy nézem-e és ha igen akkor huncutul el is dobja és szalad el…
Máskor egy félre hagyott ruhát kezd a székről lecibálni, de bizony mondom, itt is úgy igyekszik, hogy vegyem észre mi rosszban sántikál…

A harmadik rosszasága, hogy összegyűri a fekhelyét és elkezdi rendesen molesztálni azt.
Ilyenkor szoktam rászólni, hogy PrezLee látlak… Erre felém néz, huncut szemekkel, persze azonnal abbahagyja a romboló tevékenységet és várja, hogy na jó, látsz látsz, de történjen is valami… és mivel nem történik ismét nekilát rombolni… megint mondom neki, hogy PrezLee… továbbra is látlak mire komiszul hozzám jön, vigyorog ki a fejéből, mert tudja: nyert, elvégre rá figyelek.

Nem is tudom, ha említettem, ezért említem most, talán még egyszer.
Egy adott pillanatban azt vettük észre, hogy Győző nagyon büdös lett. Nem értettük mi lehet az oka, hiszen ugyanolyan körülmények között van tartva mint a másik kutya, a bundája fésülve, fürdeni fürdik önként, mégis szúrós szaga van, kimondottan kellemetlen.

Megkérdeztem az állatorvost, mi lehet, tanácsolta, hogy nézzük meg a bundája alatt, a bőrt, nincs e valami gennyes seb… Hát amint elkezdtük keresni rendesen itt ott megkaptunk tényleg sebeket. Mint kiderült Győzi időnként osztja az észt és kap is a fejére ettől attól. Ezzel nem is lenne olyan rémesen nagy baj, elvégre nagyfiú és ilyenek kutyák között előfordulnak, csakhogy abban a hatalmas bundában nem látszott a seb, mivel valahol a hátán meg oldalán volt nem látszott, simogatva inkább a feje van, így az ember keze se akadt bele.

Olyan kék sprayel meg valami fertőtlenítővel kezelve szinte 2 nap alatt elviselhetővé vált a szaga és harmadik negyedik napra normális “kutya szaga” lett. Közben egy új fésűt is kapott a drága, (“mama kicsi kincse”), ami egyszerre vágja is meg fésüli is a szőrt és nagyon csini fiú lett belőle. Az a fésű amivel előzőleg fésülték nem volt ennyire jó mint ez a divájsz.

Egy film amiről most tudtam meg, hogy minden részében voltak benne dobermannok! Nem épp a kedvenc stílusom, de azért lehet nekifogok megnézni a majd szeptemberben megjelenő Resident Evil – Afterlife részt és az előbbieket is.

Íme egy kép a filmből, ahol két dobi jelenik meg.

itt van a film bemutatója a youtube-on: