Hónap: 2010 június

Érdekes milyen dolgokra emlékszik PrezLee 😀

Van egy pokróc, a PrezLee-e, kocsiban szoktuk használni. Ezt a darabot vagy 2x használta csak, majd kimostam és hirtelen nem volt mivel leterítsem az egyik ágyat. Lévén tiszta vadonat új, hát gondoltam megteszi, míg előkerül az ami ott volt. Közben megfeledkeztem erről, ugyanis abban a szobában ritkán járunk.

Hazajött PrezLee, körbejárta a lakást, majd egyszer csak eltűnt. Na találjátok ki hol volt… természetesen az ágyon, a saját pokrócán 😀 Persze rászóltam, másszon le onnan, le is mászott de furán nézett rám, hogy miiii vaaaan??? Az enyém! Azért fura, mert kb másfél éve nem mászott ágyra…

A másik dolog a labdája. Amit rég “elvesztettünk”. Vagyis itt a lakásban valahova elkerült és ott felejtődött. Ez egy piros, kicsit keményebb gumi labda, aminek a közepén van egy kis csengettyű. Ahogyan gurul szól. Kölyök volt még mikor vele játszott.

A könyveket pakoltuk a könyvespolcról, mikor ez a labda a földre huppant. Azon pillanatban rávetette magát és olyan volt mint aki valami régen látott kincset talált meg. Jó negyed órát hozta vitte a lakásban. Szerintem emlékezett rá.

A kacsa, ami a fürdőszoba szekrény tetején lakik… Miután hazajött, első dolga, hogy bement a fürdőbe, nézett fel a szekrény tetejére, és nyafogott. Kérdeztem tőle, hol a kacsája, erre felvillanyozódott az egész pofija.

Érdekes dolgok ezek.

Kétségkívül nagyon kényelmes megoldás a kombi. Most már ezer százalék (tudom na, hogy ilyen nincs, csak épp túlozhatnékom támadt :P), hogy a következő autóm egy kombi lesz. Bár a hatchback is nagy előrelépés kutyaszállítás szempontjából.

Kezdetben nem voltam nagyon bizakodó, hogy könnyű dolgom lesz az urasággal megértetni, hogy igenis ő ott hátul kell utazzon, egy légtérben velünk, csak nem a hátsó széken ahol meg van szokva. Ebben a kocsiban is vittem már az ülésen, így azt hittem még nehezebb lesz.

Az biztos, hogy ha nyitva hagyom az ajtót és a csomagtartót, akkor tuti a székre ugrik fel, ellenben meglepett, hogy MAGÁTÓL, hopp (vagy kétszer biztatva, előre gondolva a pokróc már behelyezve, azonnal beszökkent, természetesen majd ki is szökkent, de nem tiltakozott. Párszor ki be ugráltattam, lássa nem történik semmi, és aznap ráadásul nem is mentünk sehova.

Meg Kell oldjuk, hogy egy rácsot szerkesszünk a hátsó ülések és a csomagtér közé, mert egyelőre egy hálót szerkesztettem, hogy ne tudjon előre mászni. Az alkotás nagyjából bevált és az utazás egyszerűen fantasztikus. Egyetlen hátrány a hatchback esetén az üveg, amin besüt a nap, oda valami árnyékoló megoldást kell találnunk.

Amúgy miután megszokta, szépen lefeküdt és egyáltalán nem “zavargott a helyzet ellen”. Másodszorra meg mindenféle teketória nélkül pattant be hátulra.

Már meg is van beszélve, hogy egy rácsot készítünk, ami kiszedhető és valami napellenzőt kell beszerezni, mert igencsak be tud oda sütni a nap.

Mivel a hatchback teteje, (hátsó ajtaja) a vége fele alacsonyabb mint a kombié, PrezLee nem tud kényelmesen sokáig állva ücsörögni, ami biztonsági szempontból nem elhanyagolandó. Ráadásul az elválasztó miatt nem történhet meg, hogy netán zavarja a sofőrt. A megfelelő napellenző beszerzése után szuper lesz ott szállítani PrezLee uraságot.

A nagy bökkenő szombaton volt. Ugyanis ismét megnézett egy valaki, akinek több konyítása volt az orvosi dolgokhoz mint az átlag emberhez, és egyből kijelentette, hogy szó sincs itt semmiféle gyerek betegségről, mert egyik sem hasonlít ehhez ami nekem van, kérem szépen ez allergia és jó, hogy csak ennyi lett és nem fulladtam meg.

Kedves biztatás ugye…Csakhogy álltunk és csodálkoztunk, hogy vajon mire lehet allergia. Valami táplálékra kezdtem gyanakodni, végigpörgettem az utóbbi hetek vásárlását és egyetlen változat ami “nagyon ott volt”, mindenben stimmelt az a kecsketej. A vicces meg fura, hogy állandóan iszom tejet, mindig is szerettem és soha semmi bajom nem volt tőle. Eddig. A bolti tejtől, joghurtoktól sincs semmi bajom.

Ellenben a tejjel az történt, hogy hoztam, benyakaltam vagy 2 litert két három nap alatt, kiütöttem (himlős tünetek, borzalmas volt), mire meggyógyultam volna 😀 faluról jött a következő adag kecsketej… úgyhogy 3 hétig folyamatosan adagoltam magamnak az allergiát okozó anyagot és természetesen fogalmam se volt róla. Már rég belenyugodtam, hogy himlő és 2-3 hétig tart, ellenben elkeserített mikor már szinte teljesen meg voltam gyógyulva és ismét megjelentek a kiütések. Ekkor kezdett gyanús lenni, hogy talán mégsem.

A megvilágosodás akkor jött, mikor tegnap előtt a tej okozta allergián elmélkedve tesztelés végett bevágtam 2 csupor kecsketejet. Szinte elsírtam magam amikor alig 10 percre az ominózus cselekedet után egyre sűrűbbek lettek a pöttyeim.

Végül megszabadítottam magam a benyakalt tejtől, és újabb fél óra múlva a piros pöttyeim elkezdtek halványodni, estére el is tűntek mind, mivel a tej nem ment végig az emésztőcsatornámon. Hát… legalább tudom, hogy miért volt szegény ebem kint falun és boldogította apukámat 3 hétig…

Nem marad más hátra, mint egy ideig mellőzni a kecsketejet, sőt a többi tejet is, aztán miután helyrejött a bőröm egészen, még teszek egy próbát, talán csak valami parlagfüvet zabáltak a kecskék és mégsem a tejjel van nekem bajom.

Három hét után itthon van az ördög!

Na nem éppen 😀 Ugyanis az ördög hihetetlenül rendes gyerek lett az utóbbi mondjuk 2 hónapban, mióta “felnőtt”. Csak néha néha csinál hülyeségeket, de korántsem annyit mint régebben. Szinte már unalmasan rendes 😀 Jó lenne ha volna egy második már :D, de úgy látszik még nem jött el az ideje.

Kalandos, élménydús hétvége volt, hamarosan jövök részletekkel.

Nem is tudom, ha ezt elmeséltem valaha, ma jutott eszembe, mikor a kocsi zárjairól beszélgettünk.

Az UDI, vagyis az Audi, a drága kicsi autóm, ami már mindjárt egy hónapja szépül, javul, (szépülne, javulna, ha az idő megengedné, de nem engedi…)  zárjai furán működnek. A csomagtartó a legérdekesebb, ugyanis ha az becsukódott, akkor máris be van zárva. Ismét kulccsal kell kinyitni, másképp nem megy. A további bökkenő, hogy van egy pótkulcsom, de valami fura véletlen folytán az ajtó zárat nyitó kulcs, nem nyitja a csomagtartót. Pedig az eredeti ajtó zárat nyitó kulcs nyitja. Nem találok magyarázatot, hogy miért van így, de jelenleg így van. Ebből fontos megjegyezni, hogy a csomagtartóhoz egyetlen egy kulcs van, és ha becsukódott akkor be van zárva.

Innen jön a “kaland”. Még a nyáron történt. Bolondoztam az ebemmel, szokás szerint valami hülyeségre akartam megtanítani. Méghozzá arra, hogy beugorjon a csomagtartóba. Természetesen ő nem akart, na annyira nem hülye 😀

Gondoltam egyet és nagyot, becsüccsentem én a csomagtartóba, és hívtam, hátha akkor csatlakozik, követve a jó példát. Nem történt meg, ehelyett elkezdett jól szórakozni rajtam, ugrált, ugatott de nem jött a közelembe. Nagy okosan, fogtam magam és magamra húztam a csomagtartót! Amolyan lássa, semmi oka nincs félni, elvégre ni a gazdi is milyen bátran van ott… Ekkor történt a dolog ami eléggé vicces lett volna… Ugyanis PrezLee szökkent, ugrott, tudja a bánat mit csinált, nem nagyon láttam, csak éreztem, hogy a lábával jól meglöki a csomagtartó tetejét, az meg nagyon kicsin múlott, hogy nem kattant be, engem BEZÁRVA :))))

Tessék röhögni, nagyon mókás volt, a süket fejemmel meg fel se fogtam mekkora galibát okoztunk majdnem! Ugyanis csak miután felnyitottam a csomagtartót vettem észre, hogy hú b@sszus a kocsikulcs, az egyetlen ami nyitja a csomagtartót a zsebemben volt!!!

Jól néztem volna ki, ha flex-el kell kibányászni engem a saját kocsim csomagtartójából ahova az ebem “zárt be” :))) .

Most beszéltem telefonon anyukámmal, aki tudatta velem, hogy ellopták PrezLee-t. Már a hangjából hallottam, hogy azért minden rendben van, és PrezLee mégis megvan, köszöni szépen.

Történt ugyanis, hogy nyafogni kezdett, hogy menni akar. Apukám kiengedte, kinyitotta az utca kaput, ő meg szélsebesen elviharzott. Mire Győzővel kiértek a kert végébe, PrezLee nem volt sehol. Tovább bandukoltak, majd kissé távolabb megláttak egy autót, meg egy embert körülötte. Apukám elindult a kocsi irányába, mert néha megtörtént, hogy PrezLee elkezdte követni eszeveszetten a Gyuri kocsiját amivel ezen az úton haladt, tehát sejthető, hogy esetleg eliramodott az autó után. Mikor az illető meglátta apukámat arra menni, beugrott GYANÚSAN a kocsiba és elhajtott felfele a hegyen.

Utolérni gyalog ugye nem lehet egy kocsit, így apukám hazaszaladt, “lepakolta” Győzőt, beült a kocsiba és uccu neki nyomás felfele, abban az irányban amerre a “gyanús tolvaj” ment. Meg is látta valamivel feljebb, a Gyuri tanyáján túl a bizonyos zöld autót, ellenben a zöld autó tulajdonosa is meglátta apukámat… és megint bepattant a kocsiba 😀

Itt kezdődik a vicces része…ugyanis a Gyuri két kutyája díszmenetben követte apukámat :D, aki végül odaért a kocsihoz és kereste persze PrezLeet. Igazi lopás nem történt volna, mert ugye inkább “talált” kutyaként ha befogja az illető az nem igazán lopás. Apukám benézett a kocsiba, nehogy ott legyen, és beszélt az illetővel, akinél NEM VOLT PREZLEE. Mert  kiderült, hogy a zöld kocsi tulaja rettenetesen fél a kutyáktól!!! Első alkalommal azért pattant be a kocsiba, mert apukám elindult feléje Győzővel, itt meg azért mert megint két kutya követte:D Tehát a gyanúsított már a kutya látványától is meg volt rémülve, nem hogy egy “bestia dobermannt” a kocsijába tessékeljen…

Eközben meg a gyanútlan “lopott holmi” hazakocogott, megönsétáltatta magát.

Nem kis izgalom lehetett a nyomozás, keresés. 😀