Hónap: 2010 június

Tegnap úgy alakultak a dolgok, hogy nem volt meg a hagyományos délutáni séta. Túl későn értünk haza, elintézte a dolgait de a kíváncsisága ugye nem volt kielégítve. Sokszor éreztem már úgy, hogy PrezLee azért szeret sétálni, hogy megnézze mi a helyzet a környéken, “elolvassa” a friss híreket a fákról, ki merre járt, mikor és miért.

Kicsit később akartunk menni sétálni, de erre elkezdett zuhogni az eső. Na jó, séta project félretéve, gondoltam csak kibírja, nem olyan katasztrófa.

Aha… na megmutatta nekünk éjjel 12kor, hogy ki az úr a házban. És történetesen NEM MI voltunk azok. Levittem pisilni, de nem akart semmit se csinálni. Visszahoztam, de nem nyugodott le, hanem szinte sipítozva jött ment a lakásban, mint akinek juj de nagyon kell kimennie. Egyikünktől ment a másikhoz, jelezte hogy “nagyon baj van” menjünk már.. Persze kint esett az eső. Előszedtem valami esőkabátnak nevezhető holmikat a szekrényből, magunkra aggattuk, persze rövidnadrág és strandpapucs volt rajtunk, PrezLeere póráz és uccu neki sétálni…

A “kedves meglepetés” részéről akkor volt, amikor csak mentünk mentünk mendegéltünk és egyetlen oszlopot se akart lepisilni sem. Csak menni akart, itt ott megszagolta a “híreket”, majd tovább mint valami kerge majom, hegyes fülekkel, kihúzva magát peckesen lépegetve és azt hiszem nagyon büszke volt a nyomában baktató két balekra amivel rendelkezik….

😀 Tiszta szerencse, hogy PrezLee olyan lökött és bolondos maradt! Na nem annyira mint volt kölyök korában, de azért maradt benne hülyeség kiló számra.

Tegnap takarítottunk és a kezembe akadt egy billentyűzet doboz. Elkezdtem rohanni vele a házban, PrezLee utánam, majd elvette és én rohantam utána. Mindezt addig “műveltük” amíg cafatokba szedtük az egész karton dobozt. Hiába na, nemnormális ebnek nemnormális a gazdája, mert végül magamnak okoztam gondot, ugyanis a karton darabokat össze is kellett szedni.

Továbbá még szórakoztunk egyet a görkorival, amit felpróbáltam a lakásban persze, PrezLee meg bekattant, nekifogott szökkeni meg örvendeni, hogy irgum meg burgum most aztán menjünk már. Nem felejtette el, hogy azzal együtt sportoltunk!

Tegnap a Monostoron láttam 2 fekete dobermannt! Ez volt talán a harmadik alkalom, hogy Kolozsváron dobermannt látok sétáltatva. Biztos van még néhány, csak valahogy elkerültük a találkozást.  Az egyik füles farkas volt, és meglepett mennyivel filigrán volt PrezLee mellett.  Persze PrezLee kicsit nagyobb, (meg a legszebb, legtökéletesebb, legcsodásabb, legbarnább, legokosabb és további hatszázhatvan leggel ellátott), és sokkal sokkal izmosabb mint ez a kutyi volt.  Nagyon feltűnt mennyire nem volt annak mellkasa. És kankutya volt. Valószínűleg a tömbházak között nem volt annyi alkalma rohanni mint PrezLeenek. Amúgy az amatör szememmel szép volt.

A másik egy fiatal nyakigláb eb volt, vágott füllel és farokkal. A kedvesem (akinek soha nem volt kutyája, dobermannja még annyira sem) megjegyezte, milyen “csúnyán rövidre vágták a farkát” :))) Ő megszokta PrezLee bot antennáját, ami ugye nagyobb mint a normális dobermann farkinca, így neki furcsa volt látni egy icipici farkat ott a kutya végén. Ezen az eben látszott, hogy még “tiszta bolond” korban van, a járása is emlékeztetett arra az időszakra amikor ahogy lépett valami hülyeséget csinált 😀

Nem tudom, hogy csak nekem tűnik, vagy tényleg így van, de a feketék szőrzete mintha sokkal fényesebb lenne mint a barnáké! Mindkét fekete kutya olyan fényes volt, hogy megcsúszott rajta a nap is!

Hurrá itt a nyár, meleg az idő és társai, és elindultak a sport tevékenységek is. Na már amennyire. 2 hete megyünk szaladni reggel, ebből a hétfőt mind a 2 héten sikeresen elblicceltük. Egyszer én nem voltam itt, második hétfőn a szomszédasszony. De nem baj, belejövünk ám!

Tiszta szerencse, hogy fiatal korában megtanulta azt, hogy szépen kocog mellettem. Mármint PrezLee.  Elég sok “veszekedésbe” került, mert amint én nekifogtam szaladni, ő úgy vette, hogy hurrá játszunk, kapjuk el a pórázt, ugráljunk mint valami kerge birka, mert ugye a gazdi is szalad. Végül sikerült megértetni, hogy ez nem olyan játék, hanem szépen kell mellettem jönni.

Így jövő héten egy másik barátnőmmel tervezzük a reggeli kocogást, ő is akar jönni, végül kocogóklubot fogunk alakítani. PrezLee lesz a klub kabalája.

Hétfőn, szerdán és pénteken van kocogás, csütörtökre úszás van kigondolva, keddre meg görkorizás illetve biciklizés hajnalban. Mondjuk úszni nem fogom vinni PrezLeet 😀 Bár tutira élvezné, de sajnos a szőrös “gyereket” diszkriminálják. Ki kéne harcoljam, hogy beírassam valami 2 éveseknek szóló úszó tanfolyamra :)))))  Mennyire néznének hülyének, ha elkezdenék üvöltözni, hogy tiszta diszkrimináció, mert szőrös és mert sótétbőrű nem engedik úszni tanulni és még csak hallani se akarjak, arról hogy  nem a szőrösségével van baj, és a színe se gond, csak nem látom, hogy kutya???? 😀 😀 😀 Hmm lehet megérne egy kandi kamerás jelenetet.

Hát nagyon upsz volt amit műveltem. Odatettem főni a kutya kaját, majd átmentünk a szomszédba “egy sörre”. Mire hazajöttünk, a kajája jól odaégett 😀 Olyan rémes bűz meg füst volt a lakásban, hogy még emlékezni is rossz rá. De ez volt a kisebb baj. A nagyobb, hogy PrezLee uraság időközben megéhezett.

Mostanában volt egy másfél két hete, amikor nagyon kicsi volt az étvágya. Főztem neki az ételt, ő meg hozzá se nyúlt. Adtam neki nyersen, csirkehúst, megszagolta majd elballagot. Azt hiszem szerelmes volt, vagy valami ahhoz hasonló, na meg ugye a meleg is valószínűleg betett neki. Ezért is tettem át a kajáltatást is estére. De úgy se ette meg.Egészen jól lefogyott, de sebaj, vissza teszi.

Na tegnap csórikám már követelte a kaját,  mondtam is neki, mindjárt kapod, erre kiderült, hogy mégsem.Második adagot nem mertem főzni, adtam neki valami száraz kenyeret, ne korogjon a gyomra, s gondoltam, hogy másnap reggel bepótoljuk. Legalább jó éhes lesz.

Éjszaka azonban nem tudtam aludni, valamiféle lelkiismeret furdalásom lett, ugyanis PrezLee nyammogta a száraz kenyeret, éhes volt, nyafogott. Na lejöttem az ágyból, megcsekkoltam az odaégett kaját, amit kicsaptam a balkonra hűlni, volt közte olyan ami nem égett oda, így 3 óra tájt kapott PrezLee enni.

Ezután nem mocorgott többet, olyan elégedett nyögéssel feküdt le, hogy én is nyugodtan tudtam elaludni ezután.

Egyik dolog amit meg kellett tanulnia újabban, a fehér kocsiban való utazás. Persze  a hátsó ablakot jól összemaszatolja, de mondjuk a képen a lemosás után maradtak foltok 😀

Jól látható az improvizált “rács”, ami ugye azért van ott, hogy PrezLee ne tudjon az utastérbe mászni. Hamarosan elkészül a fémből való verzió, ami pont erre a kocsira lesz gyártva, ugyanis PrezLee előszeretettel dugja a fejét (nyakát, első két lábát ) az utastérbe, de ha rászólok, hogy menjen a helyére, akkor igyekszik vissza a csomagtérbe.

Az egyik képen jól látszik, hogy a kutya nem látszik, pedig ott van, csak szépen lefeküdt. Mikor jöttünk haza már nem sütött a nap direktbe, de mint látszik, szép nagy az ablak, tehát az árnyékolást kötelező megoldani. A levegőzés érdekében amikor a kocsi “PrezLee üzemmódban” van, a hátsó ablakok kissé meg vannak nyitva, ezzel a szellőzés megoldva neki is. Szerencsére nem kényes a huzatra, sőt ha tehetné kidugná a fejét az ablakon.

A ki-be ugrálással már nincs baj, de be csak akkor ugrik ha megfelelő méretű hely van a kocsi körül. A garázsban hiába van kb 1 méter a fal és a kocsi között, nem akar beugrani. Miután beugrik, egyből le is fekszik, így könnyedén le tudom csukni a tetejét a kocsinak, nem kell attól félnem, hogy a feje koppan egy nagyot.

Beszéltem egy ismerőssel, akinek van egy redőnyös  cége, lehet sikerül valami nagyon profi kis rollos sötétítőt gyártani, mivel a bolti hátsó ablakra való akármik elég silányak.

Legalább most biztosra tudom milyen lesz a következő autóm 😀 Kombi, sötétített hátsó ablakokkal, elektromos oldalsó ablak nyitogatóval, elől, hátul, tetőablakkal, ráccsal a csomagtér és utastér között és légkondival természetesen.

Na következzen pár kép PrezLeevel, amit menet közben készítettem 😀

Ja nem én vezettem, és a sárga felkiáltó jel sem miattam van ott a kocsin jó????

kicsit belóg az utastérbe…

itt már szépen lefeküdt:

és itt meg szólítottam és felemelte a fejét

a “rács” induláskor szebb volt, csakhogy a ki be bújásoktól kissé elromlott.

Tiszta szerencse, hogy nem vásároltuk meg a teleszkópos autó rácsot, amit kinéztem a neten, mert nem lett volna jó. A hátsó székek dőlési szöge nagyobb  mint kéne legyen, és emiatt a rácsot nem lehet a tető és a padló közé fogni. A felső rész az ablaknak ütközne.De mivel bevált mint szállítási mód, megoldjuk a ki-be szerelhető fémrácsot és azzal téma le van zárva.