Hónap: 2010 május

Most már mérges vagyok, de nagyon. A  napokban szépen begyógyult minden seb a karomon, elmúlófélben volt minden, erre tegnap és ma kiütöttem ismét. Sejtem és gyanítom, hogy ez tényleg már utolsó rúgás kell legyen, de baromira kellemetlen, mert ez nem csak viszket, de még ráadásnak fáj is. nem is csoda, hiszen félig kész friss bőrre jöttek ki ezek a jelenleg csaláncsípéshez hasonlító foltok.

PrezLee még mindig falun, sikerült végre zöld ágra vergődni apukám és közte, nem volt egyszerű, ugyanis PrezLee nem adja be könnyen a derekát. Holnap lesz ami lesz, de megyek utána, már nagyon hiányzik a “büdös dög”. Ellenben hősiesen bevallom, ez a két hét nélküle könnyebb volt. Szép dolog a kutyázás, meg jó dolog a kutyázás, de ha van kutya, reggel kelni kell, vinni, enni adni neki, attól függetlenül, hogy mondjuk reggel 5-kor sikerült csak elaludni…

Idegesít már. Egy hete vittem ki falura PrezLee-t, azóta ő a családi tróger. Nagyon huncut egy eb, apukámmal és Győzővel jó nagyokat sétálnak, ami tulajdonképpen nem séta, hanem összevissza rohangálás mint valami boldogtalan… Jah… már mondták, hogy meghízott az úrfi! Olyan mint egy malac 😀 Kereken fogom hazahozni és Gömböcnek fogom nevezni.

Érdekes ez a kaja dolog… ott sokkal de sokkal többet mozog mint itthon. Mert a city-ben lakva nem minden nap tudom kilométeres rohangálásokra vinni a mezőre, ami falun teljesen normális. De ezek szerint sokkal többet is eszik 😀 Biztos számít, hogy ott van konkurencia, és mindent mindent meg kell enni, nehogy a másik elegye az orra elől.

Még egy két napot hagyom, lássam hogyan múlnak el ezek a vackok rólam. Nagyon bosszantó, hogy immár x-ik napja érzem úgy, hogy na másnapra kutya bajom sincs, és aztán álmatlanul töltöm az éjszakát mindenféle  kencével ápolgatva magam, hátha alább hagy a viszketés, majd a viszketés elleni kencék okozta száraz bőrömre kenem a lágyító réteget, majd megint viszketni kezdek, immár a kenőcsöktől, s akkor nyomás a zuhany…Tegnap azt hiszem megint lázas voltam, legalábbis a szemeimről ezt éreztem, és a két takaró alatti, lakásban fűtéssel való vacogás is erre engedett következtetni…  Na de most már nincs sok hátra (a betegségből), és jön haza az úrfi!

Éli világát szórakoztatja a szüleimet és végre kirohangálja magát. Az egyik legjobb ötlet volt, amit kiagyalhattam, hogy kivigyem. Vasárnap reggel úgy tűnt elhamarkodva “csaptam ki falura”, de estére már tudtam, hogy nem. Még mindig nagyon beteg vagyok, hol lázas, hol nem, a kiütéseim köszönik szépen virulnak, viszketnek és az őrületbe kergetnek, ráadásnak most nekifogott hámlani is a bőröm, száraz mint a smirgli, úgyhogy “élvezettel” kenegetek magamra mindenféle kencét, több kevesebb hatással… Az éjszakák azzal telnek, hogy zuhany, kencézés, ágy, megpróbálni aludni, nem megy, jönni menni a lakásban, valami allergia elleni pirulat happ bekapok, hogy ez a viszketegség ne bolondítson meg, hajnal fele elaszom, majd délig hullaként egy helyben mozdulatlanul…

Szóval, igen, PrezLeetől “megszabadulni” jelen esetben jó ötlet volt.

Reggel korán megy sétálni, kezd leszokni arról, hogy felüvöltse az egész házat, majd minden nap bosszantja apukámat azzal, hogy nem akar hozzá menni. Nagy tekergő, ugyanis visszaforduláskor elszalad és nem megy világgá, csupán hazaszalad… Nem nagyon van magyarázat miért nem akar odamenni, elvégre a sétának így is úgy is vége, ezt el is fogadja, nem a másik irányba megy tekeregni.

Győzővel szent a béke, néha morgolódnak egymásra, de balhé rég nem volt, Balázs ő morcosabb lett sokkal, de ő is inkább a saját kis területét védi, az utcán meg a réten egyáltalán nincs baj a három ebbel. A helyét meg PrezLee tiszteletben tartja és csak néha megy bosszantani az öreget..

Tegnap állítólag rokonok voltak látogatóba és természetesen volt nagy megszeppenés a két extra “új” (még nem látták se Győzőt, se PrezLeet) böhöm nagy dög láttán, amelyek közül ugye PrezLee az a fajta aki “nézi az ember nyakát“…

Már csütörtök este azt hittem másnapra semmi bajom. Aztán péntek reggel úgy ébredtem, hogy irgum burgum én mindjárt leszedem a lábam a helyéről. Napközben hol jobban,  hol rosszabbul voltam, péntek estére megint letaglózott az egész, szombaton délután sétálni akartunk menni, mikor megint minden nyavalya rám tört, olyannyira, hogy egy zuhanyzás kifárasztott…Ekkor kezdett világos lenni, hogy ez a nyavalya még egy pár napig vendégem lesz és nem fogok olyan könnyen megszabadulni tőle ahogyan reméltem.

Megbeszéltem a szüleimmel, hogy kiviszem PrezLee-t, pár napra amíg meggyógyulok.  Persze PrezLee azonnal észlelte, hogy valamire készülünk, rögtön nekifogott pattogni, ugrálni, szökkenni, engem meg majd levert a lábamról…Amilyen “jó” formában voltam, nem is csoda. Hja és egyszer kétszer hozzám ért, minduntalan meg akarta szagolni a sebeket a lábamon és én meg majdnem visítottam mikor a hideg, nedves orrával hozzám ért.

Tegnap este megint jobban voltam és már azon kezdtem törni a fejem, hogy elhamarkodott volt a kivitele… na aztán reggel mégiscsak rájöttem, hogy jól éreztem, a betegség alattomosan támadott ismét. Most pihegek, amolyan nyögés, nyögés, vakarózás, kenőcs, kenőcstől vakarózás, zuhany, megint kenőcs, megint nyögés és megint vakarózás az “életem” … 😀

PrezLee szerintem tuti jól van, biztos megint jó ducin hozom haza 😀 Nagy különbség ez, ugyanis Tedi kutyám mindig csontsovány lett ha pár napig anyuéknál hagytam, ugyanis ő éhségsztrájkot folytatott, azonban PrezLee versenyt eszik a másik kettővel és mindig kerekebb mikor hazahozom 😀 Na nem is beszélve, hogy ott 3x annyit sétál, tekereg és jön megy mint a cityben…

PrezLee ugye megszokta, hogy a kocsiban a hátsó ülés az övé, és csak rövid időre hajlandó mondjuk a felét átadni valakinek. Szeret autózni, sőt kimondottan imád autózni, van hogy lehurcol a kocsiig, megáll előtte és néz rám, hogy na megyünk… Az is mindegy, hogy milyen autóval megyünk, mindaddig, amíg ő benne lehet, és talán jó ha én is ott vagyok, de ebben nem vagyok annyira biztos 😀 Ha a kocsikázásról van szó, lehet elmenne autózni nélkülem is.

Azt néztük, hogy a másik autóban simán “lakhatna” a félkombi részben, olyan “hatchback” vagy mi a bánat az elnevezése, nem kombi, de majdnem az, és a hely elég nagy lenne, ahhoz, hogy ott szépen és kényelmesen elférjen. Eddig ez rendben is volna, valahogy meg csak betuszkoljuk a kutyát ha magától nem megy, amíg egyszer kétszer megszokja, hogy ott utazik, de a bökkenő, hogy valamiféle hálót kell szerkesszünk, amivel a csomagtérben marad a kutya és nem mászik előre a székekre 😀

Mert arra már volt példa, hogy ismerőssel mentünk egyet kirándulni, a kombiba hátul tettük a kutyát, de még be se csuktuk mire ő szépen elhelyezkedett a “méltó” helyén, vagyis a hátsó ülésen.