Hónap: 2010 április

Nem tudom már ha meséltem vagy sem, de felfedeztük PrezLee meg Győző “csatáinak” az okát.  Eddig ugyanis nem egyszer történt meg, hogy nekem is “közöm” volt a csetepatéjukhoz.

Elmesélem… egyik alkalommal sétáltunk a domb oldalon, a három eb, és mi a család. Egyszer csak PrezLee elkezdett szórakozni velem, rohant körbe, ugatott, szökkent, játszott, persze ellöktem, elkaplak, mész innen stb stílusban elvoltunk. Fel se tűnt, mert szokott még ilyeneket művelni, meg a pórázt akarja elbugázni stb… És ekkor Győző nekirontott, hogy “majdmegeszlek”… Sip supp dirr durr szétordítottuk az ebeket, és mentünk tovább, egyiknek se lett semmi baja. Tíz perc múlva PrezLee kezdi előröl… Győző megint hörögve indult volna… de idejében rászóltak és meg is kötötték.  Még nem esett le semmiféle tantusz…

Következő alkalom… Veszekszem PrezLeevel, és igyekszem kinyitni a kaput, tudjon kimenni apukám. Csakhogy PrezLee elrohan tekeregni egyet s nem akartam. Fogtam a nyakörvét és ráncigáltuk egymást félkézzel, meg a kaput is nyitottam és persze kárpáltam az ebnek, hogy jöszte ide nem oda és irgum meg burgum, erre … Győző nekiesett PrezLeenek.

Persze megint szétválasztva, egyik ide másik oda zárva és csak nem esett le megint a tantusz…

Kb egy hét után, itthon eszembe jutott… hogy álljon meg a menet. Itt nem hatalmi harc van, az már eldőlt. Győző a főnök, és PrezLee jöhet be a házba 😀 S nem nagyon érdekli, PrezLeet, hogy Győző a főnök, amolyan jó jó legyél te, én úgyis azt csinálok amit akarok… De most már 99% biztos vagyok abban, hogy Győző szentül meg volt győződve mindkét alkalommal, hogy meg kell védenie. Ezért avatkozott bele a PrezLee és én “vitájába”. Amúgy nem verekednek.

Megérkezünk, van egy kis szőr emelkedés meg netán morgás, össze vissza hugyozzák a megjelölni való dolgokat de balhé nincs… Gondolom én, ha elrendezetlen komoly hatalmi harcok lennének még… akkor az azon nyomban elkezdődne ahogy megérkezünk… Mint ahogy Balázs, az öreg kutya csak meglátja PrezLeet és azonnal morogni kezd. Hja, hogy PrezLee vele se törődik??? Az megint más tál tészta. De Balázs azonnal morogni kezd és megenné. Győző meg nem, ő kimondottan örvend az érkezésünknek. Hogy nekem vagy PrezLeenek is, azt már nem tudom. De szokta újabban hívni játszani 😀

Nem tudom mi ütött belé az uraságba, de az éjszaka neki biza kedve volt játszani. Történt ugyanis, hogy megint készültem dolgozni éjszakába nyulúan, és olyan 2 óráig ment is minden rendesen. Ekkor azonban szabotőrök ellenem fordultak és elzárták az internet csapot. Na anélkül meg nem igazán élet az élet, így elmentem aludni. Olyan fél három fele már szenderegtem, mikor hallom,hogy PrezLee elindul.

Jön megy a szobába, kopognak a “patái” a parkettán, teszi a fekhelyét jobbról balra, cibálja a rongyot (mert az is bekerült a rettenetes szobából!) ledobja, majd veszi a sünkacsát és elkezdi csipogtatni kitartóan.

Na itt azonban peche van. Mert mikor már szendergek, akkor tuti biztos nem fogok lejönni játszani vele, és örvendjen, ha nem dobom meg valami cipővel… Na ezt csak úgy mondtam, mert biztos nem dobom meg cipővel, ugyanis akkor annak a cipőnek búcsút is mondhatok, ugyanis garantáltan megdizájnolja.

Olyan félórát tartott a kacsa csipogtatás, majd megunta a dicsőséget és dünnyögve lefeküdt aludni.

az élet egy dobermannal. Ma naaaaagyon összevesztünk és még kapott is a fejére az úr vagy kettőt hármat úgy hirtelen és melegében. Egyszer csak meg kéne tanulnia, hogy a “gyere ide” az kötelező és nem olyan, hogy viccelünk vele. Persze tudom, nem így kéne lereagálni a dolgokat, de most ennyire futotta idegből.

Történt ugyanis, hogy már induláskor bolondozott a drága, rángatott és egyebek, és vannak napok amikor nekem is kevesebb a türelmem vele. Na ha ilyenkor rángat akkor visszarángatom, mert az agyamra megy amikor ő akar sétálni vinni. Kb annyit ér mint … majdnem mondtam egy csúnyát, szóval semmit, mert kb 15 métert se megyünk, máris újra rángat.És emiatt már volt egy kisebb összetűzésünk, amikor is megcibáltam a grabancát és leteremtettem még a séta elején.

Majd kiérünk a “városi ligetbe”, a tenyérnyi háromszögünkbe, ahol el tudom engedni, és mit tesz a véletlen, pont egy kóbor kutya libeg a másik oldalon el. PrezLee meglátja és uzsgyi elrohant barátkozni.  Még szerencse, hogy rajta hagytam a szájkosárt, mert a másik oldalon pont két hisztis nőszemély volt, egyiknek a kezébe kisgyerek, és máris kárpáltak, hogy menten megeszi őket a kutya. Láthatták, hogy az enyém nem, mert mikor feltűnt, hogy a “vérdobermannon” szájkosár van, azonnal azért kezdtek aggódni, nehogy elüsse az autó.

Persze az egész jelenet igazából vicces lett volna… ha nem pont az úttesten zajlik. De ott zajlott és másik tiszta szerencse, hogy valamilyen okból kifolyólag  csak 2 kocsi tartózkodott a közelben és lassítottak, majd megálltak.  Na  persze PrezLee tök barátságos vigyorral a képén szökkent a másik ebbel és tette a hülyét, hogy nem hall engem.

Végül feltűnt neki a hörgés-visítás szerű “gyere ide a fene a pofádat te kutya” féle csatakiáltásom, mert döbbenten állt meg és hagyta abba az addigi vidám tevékenységét. Nos ezután kaptam el, teljesen elborult aggyal és döngettem meg kissé az oldalát. Hihetetlennek tűnik, de tényleg nem érzik a fájdalmat… mert kb annyi volt, hogy lerázta magát és máris vonult volna tovább…

Na de ekkor még mondtam neki pár cifrát is, és úgy tűnt, hogy sokkal “rosszabbul” esett neki a haragom, mint az a pár döng amit kapott előtte. Na persze vissza az zöldbe, közben elment a kóbor eb, és pár fegyelmi gyakorlat következett… érdekes ezután tudta azt is hogy ül, fekszik, gyere, meg lábhoz. Póráz nélkül, csak úgy…

Utólag persze eljutott az agyamig, hogy nem kellett volna megverni, vagy tudja a fene, de akkor abban a pillanatban nem volt kérdéses, hogy kapnia kell a fejére vagy sem.

Következtetés: NEM KÖNNYŰ EZEKKEL a makrancosokka!

Most érkezett meghívó az idei Eurodogshow alkalmából megrendezett Speciális Doberman CAC kiállításról. Ez egy nappal az Eurodogshow előtt lesz megtartva. Nem hinném, hogy el fogunk menni, PrezLeevel biztosan nem, csak úgy meg a csoda tudja szeptemberig mi lesz.  De gondoltam háthaérdekel valakit.

Alább vannak a részletek, angolul. A honlapon ugyan szétnéztem, de nem láttam semmi különösebb információt, valószínűleg később kerülnek ki.

Date: Wednesday, September 29, 2010

Time: 9:00am – 5:00pm
Location: Celje Slovenia
Street: Dečkova 1
City/Town: Celje, Slovenia

Special Doberman Show – Euro Dog Show 2010,
29. September 2010 in Celje, SLOVENIA.

Judge: Mr. Hans WIBLISHAUSER (D) & Mr. Dr. Pierluigi Pezzano (I).

ONLINE – entry form on http://www.kldos.net
More information: E-mail: info@kldos.net

PrezLee hazudik 😀 szemrebbenés nélkül méghozzá!

A történet ott kezdődik, hogy egy teljes pulyka jutott PrezLeenek. Emberi étkezésre alkalmatlannak minősült de nem volt semmi olyan baja ami miatt a kutya ne ehette volna meg. Így ezen alkalommal PrezLee igencsak guszta hatalmas pulyka mell darabbot kapott. Annyit és akkorát, hogy végül becipelte az egyiket az ágyába és ráfeküdt, mert megenni nem bírta.

Kérdem tőle, PrezLee éhes vagy? Erre mit tesz a drága??? Felszökken és “jaj de éhes vagyok”ot mutat be nekem, de olyan hitelesen hogy az ember tényleg hajlamos lett volna elhinni, ez az eb nem kapott enni egy hete…

Nos igen, ennyire lehet bízni abban amit “mond” 😀 😀 😀