Hónap: 2010 március

Elhatároztam, hogy ezentúl én bosszantom az ebet,nem várom meg míg ő bosszant engem 😀 és lőn . Feküdt a helyén (UGYE NEM VAGYOK NORMÁLIS), szundikált, mikor nekifogtam a legkeservesebb “kutyasírást” kinyögni magamból és majdhogynem autentikusan vinnyogtam. A reakció nem maradt el, a nyugodtan szunyókáló eb azonnal felpattant és rohant vigasztalni.

Lehet ezért háborodik fel, mert ugye én nem rohanok, ha ő vinnyog, sőt még a cukrom is felmegy.

Minden esetre nagyon édes volt az értetlen pofija, ahogy igyekezett megfejteni, hogy mi is a bajom 😀

Hétvégén PrezLee uraság csinált egy figurát… elment tekeregni. Szerencsére mindezt tette falun, ahol 1.) mehet egészen “kegyetlenül sokat” és nem találkozik csak esetleg valami kóbor ebekkel, amelyek esetleg megtépázzák, de ez már legyen az ő baja (amennyiben ugye nem szedik szét teljesen), 2.) ismeri a terepet.

Történt ugyanis, hogy kint voltunk falun. Apukám kiment vele és Győzővel a mezőre és egyszer csak PrezLee eliramodott és vágtatott mint aki se nem lát, se nem hall. Apukám visszafordult, gondolta ezzel “meghatja” őfelségét, de nem.. semmi reakció. Otthonról láttuk még amint eszeveszetten rohan fel a domb oldalon a másfél kilométerre levő “szomszéd” tanyájára.

Na itt vannak ebek, nem is egy, akikkel meg ugye akár jó nagyot verekedhetne is, de mit volt mit tenni? Semmit sokáig. Vártunk egy ideig, olyan fél órát, majd na akkor menjük valahonnan szedjük össze az ebet. Apukám elindította az autót, hogy na megy azzal. Erre még ki se hozta a kocsit az udvarról, mikor látom ugyanott a távolba a barnaságot rohanni, ugyanolyan eszeveszetten, de immár vissza. És igen, szépen hazajött. Megnéztem, nem láttam rajta semmi komoly nyomot, úgyhogy tudja a fene mit művelt.

Ma azonban egy kis sebet felfedeztem a fülében, nem tudom, ha ott szedte-e össze vagy máshol… nem halálos, nem is vészes. Mondjam úgy akárhonnan szedte, megérdemelte.

Boldog szülinapot PrezLee uraság!

El sem hiszem, hogy PrezLee két éves 😀

Lelövöm!!! Prezleet persze. Ma nagyon az agyamra ment. Ez meg leginkább akkor történik meg mikor valami olyan munkám van, amire maximálisan oda kell figyeljek és ő nekifog “idegen nyelvet” beszélni. Magyarul mondva nyávogni meg vinnyogni. Hogy mi baja van, azt ő sem tudja, mert igazán semmi, csak épp unatkozik. Ja meg észreveszi, hogy nem figyelek rá és akkor sóhajtozós, nyafis lesz a hangulata. Ellenben ma már közel álltam, hogy veszek a teás csupromat és jól hozzá vágom, mert tessék csak elképzelni… fekszik valahol és egyszer csak “nyaff”. Majd még egy nyaff, majd még egy még egy még egy és még egy. És hihetetlenül kitartó!

Addig addig nyafog, míg ugye már képtelen vagyok egy szikrányit is odafigyelni, rászólok, de nem hatja meg… sértődött lesz, de még jobban rázendít a most már enyhén felháborodott dühösebb nyafogásba.  A rossz, hogy addig csinálja, míg nagyon feldühít és már ráordítok . Na akkor megszeppen és a helyére megy. Aránylag csendben ül egy darabig, legközelebb akkor “jelentkezik” ha tényleg valami baja van. Mondjuk pisilnie kell…

Az idegesítő a viselkedésében, hogy igencsak képes kihozni a sodromból ezzel és csak akkor hajlandó abbahagyni ha már nagyon dühösen ordítok rá. Addig csak folytatja. Mintha próbára akarna tenni, hogy meddig bírom idegekkel. Nos legközelebb azt hiszem megint alkalmazom a pohár vizes trükköt, ami elég jól bevált egyszer. Csak a szekrény is vizes lett…

Na persze ehhez még hozzá kell adni, hogy miután így “összeveszünk”, a nagy hallgatás után jön a békülés és  akkor olyan “na ne haragudj” képpel közeledik. Teljesen megváltozik az arckifejezése, amikor szólok hozzá és megkérdem barátságosan, hogy akarsz menni???

Nagy figura ez az eb.

Rég nem hoztam semmiféle fényképet, pedig vannak frissek is. Néhányat gondoltam felmutatok, nem másért csak bizonyítandó, hogy ebem még mindig megvan és továbbra is majdnem olyan lökött mint eddig 😀

Na ez egy külön fejezet az életünkben 😀 A földtörlés. Nagy gond inkább télen, amikor a csodába, de többet kell földet törölni mint egyébként és ráadásul lassan is szárad meg. Valamennyire már megtanulta, hogy olyankor kötelező a helyére menni, mert ha nem teszi a gazdája nagyon visibálós lesz… De, van benne egy lejre ganélé. mert ötpercenként nekiindulna, teljesen ártatlan képpel, és csak annyira, hogy leteszi az egyik lábát a helyéről, mire mész a helyedre csatakiáltással támadom le. Természetesen felveszi a lezáratlanabb képét, hogy de hát mit csináltam, majd vár még pár percet és kezdi előröl.

Az este is nekifogtunk ezen tevékenységnek, séta után, már aludt. Gondoltam hátha megúszom, mert úgy terveztem feltörlök és azonnal ágyba bújok én is. Persze, hogy azonnal pózba vágta magát és máris indult volna pracli lenyomatokat készíteni…

De sebaj, ezután kizárom a folyosóra amíg megszárad a föld 😀