Hónap: 2009 december

Holnapra az a tervem, hogy leviszem a csomagokat, bepakolok az autóba, ebet is persze, bár ő nem csomag… és elindulok. Kimegyek falura. Ez eddig egyszerű, könnyű és világos utasítások sorozata. Leírtam őket, mert érzem, hogy kezd összekeveredni minden, még ezt kell még azt kell tenni, juj azt se felejtsem el, arra is jusson idő, azt is meg kellett volna csinálni és társai. Szóval holnap, bevásárolnom kell valami szendvicshez valókat, elkészítenem az útravalót és ne felejtsem itthon a kutyát … Jaj jaj 😀

Csak szórakozott a lelkem 😀 Azt hiszem nagyon kirohanta magát azért volt olyan bágyadt. Ma már kimondottan kommunikatív volt, sőőőőőőőt kijelentem, hogy kötekedett. Meglátogattak anyuék, és láss csodát egyszer csak PrezLee elkapta a csuklómat, úgy tartott és naaagyon huncut szemekkel nézett. Szóval masszív izomláza volt neki, amire egy kicsit az elszenvedett vereség is rátett. Nem fog sokáig tartani a lecke amint látom 😀

Érdekes dolgot olvastam… miszerint egy átlagos kutyáját sétáltató kutyatulajdonos a séták jóvoltából többet mozog mint egy átlagos fitness terembe járó! Merthogy az átlagos kutyasátáltató egy hét alatt valami 8 órát gyalogol, mig az átlagos fittneszező valami 80 percet tölt testgyakorlatokkal!

Kiszámolva egészen reális. Ugye akár kis sétákból, rövidebbekből is szép kerek percek adódnak össze….Hmm ha belegondolok, hogy mi úgy napi átlag 1 órát sétálunk a nagy séták alatt csak, akkor egészen szép eredmény jön ki. Még reggel is szoktunk menni egy 15-20 percre, este is kimegyünk a “sarokig”, még néha lekérezkedik… hát persze hogy megmozgat az eb 😀 Juj és el is felejtettem a hozzáadandó nyári nagy sétákat a domboldalon, ami eltartott az is jó órát másfelet, majd lenyomtunk egy adag görkoris szaladást 😀 És tavaszra tervezem megvenni a bringa tartot a kocsira …lesz ott nemulass 😀

itt az eredeti cikk 😀

Jelentem a délelőtti és tegnapi “állapotához” képest ma már egészen virgonc volt. Gyanítom, hogy nemcsak az volt a baj, hogy kicsit meggyúrták a másik kutyák (ez az egóját kicsit leverte, nincs komoly sérülése), hanem hatalmas izomláz is lehetett a dologban. Úgy mozgott tegnap és ma délelőtt mint valami kivénült őszvér, alig tette jobbról balra a lábait.  Nem voltunk sétálni se, hanem csak rövid pisilsz oszt vissza kiruccanásokra. Délután már felpattant mikor kaját osztogattam neki és nyusszögve követelte a részét, majd a késő esti sétára virgoncan indult.

Na jó, hogy nincs semmi komoly a ficsúrral!  Még egy két nap és kiheveri a hétvége fáradalmait, aztán kezdődik minden elölről, remélem azért balhé nélkül… és majd 9-10 napig fog tartani.

És eltaláltátok… NEM VISZEM magammal.

Nagyon izgalmas lett volna ha hosszan elnyújtva mehettünk volna. De a menetel legalábbis arról szól, hogy beülünk és tekerjük a kilométereket, majd váltunk és megint tekerjük, majd megint váltunk és megint csak nyomjuk a gázt mint süket a csengőt  kb 2900 kilométeren keresztül. Neki is és nekünk is sokkal jobb ha itthon marad. De végül is csak akkor lehetett volna vinni ha ketten megyünk. De mivel 4-en megyünk már nem marad neki hely. Még szerencse 😀 Józan ésszel azt mondom.

Hétvégén megint falun voltunk mint a “régi szép időkben”. Gondolok itt a jogsi nélküli régi szép időkre 😀 Végre valahára eltelt az a fránya hónap. És bevallom hősiesen ilyen legálisan még életemben nem vezettem 😀 Mindenhol mindent betartottam. Még kissé túlzottan is. Belepusztultam volna ott helyben ha megállít egy rendőr és csak akár meg kell mutassam neki a jogosítványomat. Kiszedem a szemét! Szóval, nagyon nyugisan mentem, mondhatom végül is, hogy jót tett az a hónap kényszerpihenés autózás szempontjából.

Kiérve PrezLee és Győző nem kapott össze, sőt meglepően kedvesen köszöntötték egymást. Szombat estére értem ki, így az első közös séta az vasárnap reggel volt. Minden gond nélkül zajlott. Apu vitte a három dögöt, nem akarták megenni egymást. Még csak össze se hördültek.

Vasárnap a két kutya (a harmadikkal nem sokat törödtek) egész végig békésen “legelészett”  az udvaron. Ebéd után egy sétára indultunk, család, plusz 3 kutya, plusz egy kecske felállításban, itt is minden a legnagyobb rendben volt. Rohangáltak az ebek, főleg PrezLee a Duracell kutya, egyetlen percig meg se állt, még szaglászni is futtában szaglászott.

Hazafele menet azonban megtörtént a baj. PrezLee, Győző és Balázs úgy összeverekedtek, hogy ihaj csuhaj, és a komiszság részükről ott volt, hogy Győző letámadta PrezLeet, majd Balázs hirtelen felindultságból besegített neki. Ketten ledöntötték és esélye se volt szinte semmire se. Szerencsére volt egy kecskét terelő husáng késznél, na azzzal szapultuk a két támadót, míg valahogy szétválasztottuk öket.

Nagyon komoly baja nem esett PrezLeenek, kicsit meghúzódott itt meg ott, van 2 harapott sebe is, de azok is csak felületiek, inkább az önbizalmát törték le, kimondottan szomorú volt. Na de sebaj, ilyen is van, kicsit tutujgatjuk, mire katona lesz elmúlik az egész. Lehet még jól is jön, hogy kicsit letörték az egóját az uraságnak…

Minden esetre a sok rohanástól tuti biztos izomláza van, a balhétól meg itt ott megpotyolódott, ma olyan volt mint egy kisbeteg, jön, hogy megegyem azt az édes bárgyú pofiját.  Nem izgulok különösebben, máskor is volt ilyen egész nap alvós, főleg ilyen rengeteget rohangálós kiadós séta után.

Kicsit aggódok, hogy mi lesz azon a héten amikor megyek világgá, és persze a kutyát ott kell hagynom, nagyon remélem észhez térnek a legények és nem bakalódnak többet.  A bosszantó tényleg az, hogy otthon az udvaron még kaján se kapnak össze… Erre derült égből villám csapás ripsz ropsz egymásnak ugranak kint a szabad ég alatt… Csak eldől ez a rangsor vita is egy szép nap. És szerintem nem is sokára.  Hiszen akárhogy nézem Győző lesz a nagyfőnök, majd PrezLee és a végére marad Balázs. Azzal a testtel ami Győzőnek van 😀 Majd 20 kilóval több mint PrezLee csak nekimegy és ledönti.

Tegnap végre megkaptam a jogsimat! Hű de jó hű de finom 😀 El is indultam volna, ha a kocsi is úgy gondolta volna. De a kocsi úgy gondolta, hogy nem megyünk sehova. Igaz tudhattam volna, hogy ilyen sokat ha áll, akkor vacakolni fog. Végül délután segítséggel mégiscsak sikerült elindítani a drága kis masinát és elmentünk egyet járni 😀 (előbb autózni, aztán gyalogosan :P)

Az igazság az, hogy olyan mélyen tudok aludni mint egy zsák krumpli. Alszok oszt annyi. Lehet vinni a házat a fejem felől, mindaddig amíg a párnám és a takaróm, na meg a matracom megmarad. Az ébresztőóra se mindig jár sikerrel a reggeli ébresztéssel, annak ellenére, hogy már ötödmagával van… Szóval na nehezen ébredek meg. Mégis az eb… képes csodákra.

Éjjel 3óra 40 perc. Alszok. Kétségkívül alszok, mert egyszer csak felébredtem. Arra, hogy PrezLee motoszkál lent, jön megy, a helyére fekszik, majd megint elindul. Na jó… lekecmeregtem az ágyból, felöltöztem és levittem… igen, kellett pisilnie. Érdekes, hogy rájöttem mennie kell… Máskor is van, hogy meghallom a mocorgását, de általában tudom, hogy csak szétnéz vagy valami baja is van.