De mivel…

ígértem képeket hát hoztam egy párat…

Finom vegyesen vannak, össze meg vissza. Eszetlen tyúk a lelkem néha, rém idegesítő máskor… de még mindig csodálkozom.. HOGYAN TUDTAM ÉLNI 3 ÉVET kutya nélkül? Hogyan tudtam létezni egy ilyen imádni való “zavaró tényező” nélkül? Mert az.. akárhogy nézem az. A hétvégén pl. miatta lemaradtam egy buliról. Nem hagyhattam volna magára egész éjszaka és “kitudja mikor érek haza reggel” módra. Pedig torta, barátok meg minden volt a pakliba. De más városban… nekem meg nincs jogsim, úgyhogy… ez van 😀 maradtunk itthon mint nyugdijasok és smseztünk a többiekkel.. Jó buli mi? De mindezen hátrányok ellenére, és még sok egyéb idegesítő tényezők ellenére is… csak bambulok és nem értem… hogyan létezhettem eb nélkül annyi ideig 😀

Egy percig se bánom ezt az agyatlan ebet…

Na sok a szöveg itt vannak a képek (kicsi kínai turista módon)

“Singing in the rain” – csurom vizesre áztunk egyik este… és igen, eljártuk a singing in the rain-t. Neki nem tetszett annyira, nekem jobban. Ja meg nagy premier 😀 első közös kép . Csak hogy lássa mindenki, én is létezek nem csak ő.   A gyengébbek kedvéért a nagyon ázott vizes csürke én lennék. Rajta kevésbé látszik …

Copy of DSCF0875

Nehéz az élet… és elaludt, a fejét a lépcsőre hajtva 😀 annyira édi bédi, muszáj fotózzam. Csak az a baj, hogy amiért “gonosz” és mindent elront, a fotógép általában nagyon védett helyen van. Amíg odaérek, hogy megszerezzem, megmoccan 😀

Copy of DSCF0924

itt uncsizik és rombol 😀

DSCF0500

Evett 😀 rizs is volt a kajába. Azonnal látszik, mindig marad az orrára ragadva egy pár szem.

DSCF0506

Hörögve morogva meg akarta enni a saját lábát, és mint látható, az ágyát is költöztette azelőtt… mert nem mindig tetszik neki a lépcső alatt…

DSCF0796

Márkás Kappa labdája volt ám neki… 2 napig. Aztán most van egy kipukkantott márkás Kappa labdája… Még mindig szereti de focizni már nem lehet vele. Az igaz, hogy nem is ajánlott, ugyanis a focizni vágyókat hamar elintézi… A lábukat akarja megharapni azoknak akik a labdát célozzák meg. Még mindig keresünk önkénteseket egy focimeccsre. Eddig senki nem jelentkezett 😀 Vajon miért?

DSCF0799

DSCF0800

DSCF0801

Kényeztetve…

DSCF0841

Kutyaélet heh??? ja ja …

DSCF0842

Elég hülye alvó póz, de kell hagyni az egyéniségét ugye kifejlődni, asszem ezek mér EU normák is … Kissé azt a “leborult szivarvégét” mondás jut eszembe róla…

DSCF0846

Ismét a kedvenc… néha féltékenységi rohamaim is vannak, de még türtöztetem magam…egy nap majd odacsapok… vagy kizárom a zebet a helyiségből mert ez nem járja, hpgy őt mindenki simogatja UGYE igazam van???

DSCF0848

A kis inas…

“Hát ez mög mi?”

DSCF0854

Még volt egy két sorozat, de most nem lelem őket 😀 Egyelőre ennyi…

Ej ej PrezLee

Komolyan mondom, következő életemben PrezLee szeretnék lenni. Na mert ugye neki majd mindent szabad, nem kell melóznia, és mindenki csak tutujgatja meg szeretgeti. Kutyaélet? Egy nagy fenét… kutyaélete van más kutyáknak, PrezLee igazi herceg úrfi.

Ma kicsit elidőztünk a teniszpályák mellett, volt ott bizony sövény ugrás is, mert kérem kiderült, hogy PrezLee (Pezmet, Prislea – már mindennapossá vált nevei) tudja hogy a hopp annyit jelent: át kell ugrani valamin. Oly ügyesen ugrik mint valami lökött bakkecske, hip meg hopp, és persze várja a dicséretet meg a falatkát. De legalább lelkesen végzi 😀

Szóval miután volt egy kis hacacáré (harcoltunk, hogy igenis úgy van ahogy én mondom… marhára idegesítő, hogy még mindig nem hiszi el :P, de nem adom fel) elindultunk doktor úrhoz valami tartozást elrendezni. Nem is mi tartoztunk, hanem Győző volt a hibás, de nálunk volt a pénz. És a doktor úr már olyan rég jön, hogy azt mondtam rég nyugdíjba megyek mire megérkezik, de az anyukám hetente megkérdi, hogy odaadtam-e a pénzt. Szóval séta is jól fog, meg pénzt is elintézni alapon meglátogattuk a rendelőt.

Azt hiszem itt kéne nagyon okos legyek… és valami rém hülye okot találjak amiért ha nem is naponta de hetente 2x meglátogassuk a rendelőt… ugye vannak ott mindenféle zacsik, kutyakaja, macskakaja, mindegy, csak kaja legyen… mert jön ugye az éhenkórász ebem, minden zacskóba beledugja az orrát, jól belakik, oszt gond egy szál sem… Hát nem kéne én kihasználjam ezt? Még egy két kutyaboltot kiszemelünk, veszünk valami hihetetlen olcsó akármit, és hagyom a zebem belakjon, kövérre hízzon ingyen… Ehem ezt kéne tennem és közben irulva pirulva húzzam (de nem nagyon), hogy ejnye bejnye PrezLee, ne lopj…(csak amennyit jólesik drága bogaram! :D)

Miután megkóstolt néhány kutya, macska eledelt hazafele sétáltunk… Ja volt egy találkozás egy biglivel(beagle), tök szuperül sikeredett, sugárzott hogy a gazdájának is van fingja az ebekről… egyáltalán nem ráncigálta a csöpp kis ebét, hogy juj ez a rémes hatalmas hegyes fülű izé (milyen fajta is ez???) megeszi, hanem hagyta őket, megszagolászták egymást, majd hé haver jössz e játszani jelszóval majdnem majdnem játék lett belőle. Sajna nem lehetett, ugyanis már nem volt a hely alkalmas… de olyan kellemes meglepetés volt, hogy nem a halálra rémült pudli gazdival találkoztam, hanem egy ezeddig éppeszű pasival…

Aztán nem sokkal ezután valami városi rendőrséggel találkoztunk, épp annyi időm volt, hogy rácsatoltam PrezLeere a szájkosarat 😀 Aztán folytattuk utunkat, nagyon peckesen (imádom amikor majd szétesik olyan nagyon kihúzza magát jár, nagyon dögös!!!)… egészen addig amíg “letámadtak” valami kóbor kutyák… na itt volt egy említésre méltó jelenet… mert amikor azok elkezdtek ugatni, rendőrök vagy mi a csodának nevezzem őket (kommunitáriusok) hétra néztek, láttak egy hatalmas zebet akiről épp lekaptam a szájkosarat… és ha akkor hozzám szólnak… meg is verem őket, na meg odadobom mindkettőjüket kajának a kóbor ebek elé…

Nem szóltak egy vak hangot sem, elvégre nem is lett volna mire szóljanak.. na már bocsi, hogy törvény, de mikor megyek el a kerítés mellett és 5 kutya kiront, nehogy már elnézzem, hogy a zebemet össze vissza harapják, mert neki törvény szerinti szájkosara van… HEHE … Na nem lett cirkusz, valahol az esetek nagy részében PrezLee oly ügyesen intézi, hogy egyszerűen nem merik letámadni. Attitűdé kérem szépen. De hogy honnan szedi ezt a pofátlanul pimasz attitűdöt na azt nem tom…

Miután megnéztünk (nagy érdeklődő szemekkel) 2 cica kezelést hazabaktattunk.

Na most a kérdés, hogy miért is lett “Ej ej PrezLee” a bejegyzés címe… mert fogalmam sincs 😀

Hétköznapok

Eléggé szürke hétköznapokat élünk mostanság. Nincs te kaland, nincs te hirtelen ötlettől vezérelt kiruccanás, nincs hétvégén kirobogunk falura sem. Ez a vezeklés, amiért baklövést követtem el. Na van ilyen is, legalább fogjuk tudni milyen szuper mikor megint mehetünk!!!

PrezLeen is kicsit meglátszik, hogy kevesebbet mozog, morcos, mocorgó, meg valahol kedvetlenebb is. De ő is kibírja. A napi hosszú sétánk megvan, ugyanakkor reggel ha el nem alszunk rövid séta, ha elalszunk csak pisilni viszem, és este megint rövidebb séta.

Ma a drága ebem rendes volt, ugyanis képes volt lábnál menni. Időnként kezd olyan érzésem lenni, hogy mégis csak sikerülni fog “betörni”, mégis el fogja fogadni, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Garancia rá nincs, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy hosszabb rövidebb időkre engedelmeskedik, nem akar minden áron előttem baktatni, hanem szépen fél fejjel mögöttem jön.  Kis hisztije volt, de nem tartott sokáig, ugyanis ott volt egy élősövény, amin átmásztam és biztattam ugorja át. Nagyon ügyesen megtette. És nem egyszer.

Olyan érzésem keletkezett, hogy lehet, most kéne elkezdeni valami komoly tanítást, jutalomfalatozást ezerrel, mert eddig teljesen nemnormális volt. És úgy emlékszem, hogy olvastam valamit arról, hogy sokszor későn érnek.

Ma kétszer is hívtam hozzám és döbbenten álltam a helyzet előtt mert jött.  Persze ilyen esetben öröm megdicsérni, és megint elküldeni játszani egy kört.  Na majd valahogy lesz. Lehet a héten sikerül sofőrt kapni aki kivigyen egy mezei járkálásra 😀

Ezeddig jól van :D

Első hét, hogy nincs jogsim, és hogy szegény mi nem tudjuk megejteni a szokásos kiruccanásos sétánkat. Amire hetente kb. kétszer kerül sor. Általában. Na ehem ezt  csak a rosszmájúak gondolják így, mert azért a dolgok nem így vannak. Pont úgy alakultak a az események , hogy kérem sofőrünk van aki jelentkezett ezen magasztos feladat elvégzésére, hogy mehessünk tekeregni egyet. Így volt ez kedden is, hatalmasat jártunk a mezőn, még nagyobbat mint amire számítottam, jól besötétedett mire visszaértünk a kocsihoz. Megnéztük a várost egy olyan szögből, ahonnan még soha nem láttam ESTE, mert ugye a “szöget” felfedeztem nappal…. Hát kérem nagy buta módon nem vittem fotógépet… Nem baj, legközelebb.

Szóval remélem ma tekergés összejön. 😀 Ha nem kénytelen leszek megint városi betonsétára vinni az ebet. Az is jó, de persze csak akkor ha nincs más jobb…

A vendégeskedés :D

Hát felesleges volt aggódnom. De azért jó, hogy ezzel azzal felkészültem. Pokróc, hasmenés elleni pirula, gumikacsa és társai. Az úton nem volt semmi baj, és rájöttem, hogy neki mindegy milyen autóba ül addig a pillanatig amíg az autóba ülhet a hátsó ülésen. Menet közben megálltunk egy félreeső helyen itt kirohanta magát, persze megtalált egy hatalmas pocsolyát és egyenesen belecaplatott. Valami nedves zsebkendőkkel letöröltem, de a tappancsairól nem sikerült leszednem rendesen, erre gondolta ő, megkíméli a saját pokrócát, bepattant a kocsiba, majd egyenesen az első ülésre telepedett.. Jó, azt is letöröltük nedves zsebkendővel…
Mikor megérkeztünk ez a bolond eb olyan lázba égett, hogy majdnem vonszolt maga után, mindent meg akart nézni, megszagolni, hiszen ott még soha nem volt. Egyszerűen látszott rajta, hogy remeg az izgalomtól, hogy akkor most mi van. Kétszer jól meg is cibáltam mert majd kirángatta magát a kezemből.

Végül felértünk a lakásba, még le se vettük a kabátunkat mire PrezLee uraság már birtokába vette az egészet. Ki be rohant minden szobából, megnézett, megszagolt minden félét, majd meglátta a tükörben a “másik” kutyát. Na erre rendezett egy cirkuszt 😀

Miután kinevettük magunkat és nekifogott a labdát gyilkolászni, ott hagytuk a lakásban, szerencsére ilyen téren le az összes kalapokkal, ha ott a pokróca a világ végén is hagyhatom, megvár. Nem nyafog, vinnyog, hanem kicsit rosszabb 😀 Nekifog szétnézni és tevékenykedni. Valami negyed órát hiányoztunk és mire visszajöttünk 3x+konyha+fürdőszoba ajtaja tárva nyitva volt, annak ellenére, hogy a folyosón hagytuk… és egy két dolog el volt mozdítva a lakásban. Párna meg cipő… Kárt nem tett semmiben 😀

Ezután egy csendes, kellemes este és délután következett volna ha nincs ott PrezLee, de mivel ott volt rengeteget kacagtunk.. hol rajta, hol saját magunkon. Estére abban a szobában, ahol én aludtam leterítettem a pokrócát (a mobilt) és nagyon ügyesen aludt az ágy végében, nem indult meg járkálni, nem akart az ágyra mászni.

Reggel 6 órakor elmentünk városnéző sétára, na meg egy kicsit megmozgatni a legényt, hátha akkor kicsit nyugodtabb lesz napközben. Nem is volt vele baj, persze néha kellett irgum burgumozni vele, meg helyre teremteni, de a lényeg az volt, hogy imádta a köztünk való jövés menést. Volt, hogy önként elvonult, megkerestem és az ágy mellett aludt, volt, hogy hozott labdát kicsit játszani, volt, hogy odament valakihez (és ez gyakran előfordult) és kicsikart valami simogatást… És volt hogy kikövetelt valami kaját.

Persze ahhoz képest, hogy az enyhén hiperaktiv gyerekek jutnak eszembe róla, és már kezdem azt gondolni, hogy ő is valami olyasmi, egészen jól megvoltunk. Visszafele az úton nézelődött kifele, majd elaludt. Azért kimerítő lehetett neki is ez a “herce hurca”, na nem fizikailag de a sok friss élmény, a sok új ember akinek egész nap örvendhetett, szóval ez kikészítő azért neki is.

Következzen pár fotó 😀
PrezLee néz ki az ablakon… csodálatos idő volt, na meg dugó rendesen

DSCF0513

s olyankor mit csinál az ember? Hát fotózza a fotótémát…

DSCF0514

illetve vezet ugye…(szegény én :((( utccsó előtti vezetés nap volt a 30 napos “böjt” előtt…DSCF0518

PrezLee uraság meg hátul tovább csintalankodik 😀

DSCF0527

mi ez mi az mindent meg kell nézni…a Bonchidai kastélyt is… kívül belül persze!

DSCF0552

majd ettől az élménytől elfáradni és jókutya módjára elaludni végre …
DSCF0583

megérkezés után herceg módra elfogadni a kényeztetések különböző formáját…

DSCF0658

hülyeségeket tanulni, mint például, hogyan kell a csapból vizet inni…

DSCF0709

majd ellesni a nagyfiúktól a mosogatás technikáját…
DSCF0714

ja értem akkor azt a víz alá teszem…
DSCF0715

és akkor tiszta lett! Nahát ez fantasztikus 😀 😀

DSCF0716

s akkor egy kis gondolkodási idő…

DSCF0726

meg egy méla pofi…
DSCF0728egy kicsavarodott alvás…
DSCF0736

aztán segített főzni… és megtanulta mi a zöldborsó!
DSCF0746

ismét alvás következett… egyesek meg irigyelték 😀

DSCF0750

majd másnap következett…

elvolt egy ideig a labdájával

DSCF0772

amit persze ott “szedett össze”
DSCF0774

és föltétlenül fontos volt, hogy én is benne legyek a játékban, ami abból állt, hogy odahozta a labdát, majd morfondírozva elvette tőlem és elment…

DSCF0775

kicsi bámészkodás következett:

DSCF0778majd még egy filmnézés, amit őkegyelme végigaludt, és az úton hazafele sem történt semmi érdekes.