Mint már az egész világnak tudnia kéne, még mindig nincs jogsim. Mi az, hogy még mindig, a bünti fele telt csak le! Jaj jaj irgum meg burgum, igazán siralmas dolog. De azért nem kell ám minket félteni, valahogy mindig úgy alakulnak a dolgok, hogy jól. Mára egy tekeregjünk nagyot meg aztán főzzünk finomat volt tervezve, minden megbeszélve, cakk pakk elrendezve. Igen ám de zuhogott az eső. Így a tekeregjünk egyet kissé elmaradt, a főzzünk szinte összejött. Végül mégiscsak tekeregjünk lett belőle 😀 Mert egye fene alapon kocsiba ültünk (nem a miénkbe :P) és kivittek falura egy kicsit.
PrezLee mint a jólnevelt ebek, indulás után szinte azonnal furapoziciót vett fel és máris aludt. Mint valami időzített bomba a kis utcára való betérés előtt valami három perccel felpattant a helyéről, majd a kis utcában való feljutás ideje alatt (sáros, meg gödrös meg yuck ilyenkor) végignyafogta az egészet! Mert ő kérem szépen messziről felismeri hogy mi van ott, hogy merre jár.
Volt nagy öröm és fogadtatás, Győző meg se morogta, pedig számítottam, hogy mivel rég nem látták egymást, hát lesz ott morgás. De kezdetben nem volt, kicsit később morgolódtak egyet úgy fiúsan, majd azt is abbahagyták és játszódtak. Vagyis Győző szegény nagyon beindult, mind csalogatta PrezLeet, és egy adott pillanatban arra figyeltem fel, hogy Győző rohan az ATV körül, PrezLee meg faképnél hagyta, jött benézni a házba, hogy nem e lógunk meg… Győző megint csalózgatta, PrezLee tette magát,hogy megy, majd félútról visszafordult, Győző vadul lefutott 3 kört mire észrevette egyedül rohan az Atv körül. Annyira vicces volt, hogy hihetetlen. Persze fotógép itthon felejtve.
Kinéztem egy gépet 😀 Veszek még egyet a csoda vigye el. Egy iciripicirikicsit ami legyen lapos is meg könyű is… és föltétlenül rózsaszín, mert most a sárga mellé ez az új mánia!