Tolvajkodás

Adott a “wügbi” labda. Egyszerűen imádja… Hú mekkorákat szoktunk lökdösödni!!! Meg kegyetlenül faultoljuk egymást… Sejtem (de biztos nem vagyok benne), hogy az elég nagy seb a könyökömön az is egy rögbi meccsünk eredménye lehet… biztos nem vagyok benne, mert egy nap csak megjelent. Görkorival nem estem, biciklizni nem voltam, meg nem vertek… ez az egyetlen komoly sérülést okozni képes sport amit mostanában üzünk.

Igen ám de a szabály az szabály… hogy felborzoljam az idegeit rendesen és valami függőséget okozzak neki a labda iránt, hát napi 10 percnyi játék erejéig lehet a labda közelében. Ez pedig azt jelenti, előkapom a labdát, elrikkantom magam, hogy “rügbiiiiiI” majd rohanok is, menekülök vele. Persze ő mindent megtesz, hogy megszerezze… hagyom is, hogy elvegye majd rohanok én utána, trükközünk egy sort oszt elveszem és elteszem a labdát. Már oda jutottunk, hogy tegnap amíg kinéztem a balkonon, ő besomfordált és elkaptam két lábbal az asztalon, a labdát próbálta ellopni 😀 Ez meg nagyon jó jel (nem az a jó, hogy az iróasztalomról próbál lopni, hanem , hogy érdeklődik a labda irántt)…

Új fizbi

Voltam soppingolni… és persze a kis gonosz uralkodómnak is hoztam valamit… Frizbit méghozzá, mert a házi gyártmányt semmi perc alatt kinyirta. Számítottam arra, hogy a következőnek is ilyen sanyarú sorsa lesz így nem is egy következőt vettem hanem egyenesen hármat… leárazva volt, ócsó… Na meg aztán olyan is ami nem sokáig bírja. Ja és nem kutyafrizbi sem, de mi szeretjük az alternatív játékokat… végül is legyen nekije fantáziája tudjon játszani bármivel, nem csak direkt kutyáknak kitalált cuccokkal… nézze meg az ember 😀

updét…

tiszta gyagyás vagyok… elfelejtettem publikálni ezen bejegyzést, ott lapult a “draftok” között….

A popesti ló esete PrezLeevel…

Majdnem megesett a ló esete 😀 Szerencsére PrezLee uraság meg volt kötve. Jött egy bácsi, szekéren, gyanutlanul és persze a szekér elé ló volt kötve. Én a kutya mellett voltam, tartottam a pórázt. Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy ugrani fog… és megint nagyon sunyi dög volt… mert megvárta amíg kb. olyan 2-3 méterre van tőlünk a ló, hogy menjen el mellettünk, amikor a bolond istók szökkent egyet, amolyan “tűnés innen mert ideges leszek” stílusban. Lefogadom, hogy ez a kutya TUDJA, ha így szökik megijednek tőle… még a pofája is röhögött… És majdnem baj történt, ugyanis szegény lovacska megijedt a hirtelen ugrásától. Pedig csak amolyan 25 centit ugrott, még csak nem is ugatott. Lehet nevezni dobbantásnak is…

A stoppnál meg a kodist ugatta meg… 😀 na igen, mikor jött a kocsi fele, megböktem az ebet, hogy “Csipd meg” 😀 értette ugatott kettőt, hogy most a koldus szökkent odébb a “sánta” lábával együtt…

A csillagászeb…

Azt hiszem első és utolsó csillagászati megfigyelésén volt PrezLee uraság 😀 Mert kérem nem bír magával. Ha valaki szóba elegyedik vele, az aztán nehezen szabadul tőle. Kötekedik és nem hagy neki többet békét. Szerencsére a jó távolba talált valami ásnivalót és lett belőle hosszú lábú kotorék eb… mind kotorta ő a nem tudom mit, de szerencsére nem lábatlankodott olyan jó másfél órát… Időnként felvakkantott, ez nagyon jól jött, mert tudtam, hogy még megvan és tovább szemlélődhettünk…

Sikerült néhány béna képet készítenem, még messze nem jók semmire, de megtanultam  2 új beállítást 😀 Itt láthatóak a “remekműveim“!

Anyós ülés…

PrezLee hátul utazik.  Egyszer megpróbáltam az első ülésre rakni, mert azért akkor hátul elférne 3 ember… de nem akart ott maradni. Ahogy elindult az autó hátra szökött. Ma készültem kiugrani egy csöppet falura, megálltam ezt azt vásárolni. Miközben vár rám a kocsiban, az  anyós ülésre szokott telepedni. De onnan hátra szökken mikor beülök a kocsiba. Erre ma a Praktikerből kijövet továbbra sem akart hátra menni.  Szóltam egyszer, de nem erőltettem, gondoltam ez se lesz rossz, hátha megtanulja, hogy ott is üljön. Na és ült is, egy olyan jó kilométernyit 😀 Nagyon “cukimuki” volt, hogy valami jó divatos szóval éljek 😀 😀 😀 Aztán megunta a dicsőséget és a hátsó székre mászott.

Kommunikálunk

Azt hiszem a lakásban tartott (vagy emberközelben inkább), de semmiesetre láncon és néha  odadobva neki egy maradék kutyáknál a legcsodálatosabb a kommunikáció. Persze minél közvetlenebb a kapcsolata az emberrel, annál többet kommunikál… PrezLee például mindig meg tudja magyarázni nekem félreértés mentesen ha szomjas vagy éhes… Aztán ha menne tekeregni akkor is “elmondja” na meg ha csak unatkozik azt is jelzi. Ráadásul újabban kihív a balkonra ha valami érdekes látnivaló van…

Tegnap egy új ötlete támadt… méghozzá elkapta a farmerem szárát és azt kezdte cibálni mikor nagyon mehetnéke támadt… Ja igaz már én is a táskámat kerestem meg mittom’ én mit és a nyakörv már rá volt akasztva, de így jelezte, hogy igyekezzek már,  nem mind húzzam az időt 😀

Nagy figura!