Előszedtem az egyik régi íroda széket, készülök kivinni falura. Most veszem észre, hogy egy kicsit meg van rágva 😀 És nem a kisegér dolgozott rajta, hanem vajon vajon kicsoda?? Na de nem is ez a fontos… hanem az, ahogyan PrezLee uraság elhelyezkedett rajta 😀 jaj de szép emlékek.. pont így feküdt el a székem alatt mikor pindurka volt…
Tulajdonképpen ma nemcsak tekeregni mentünk ebbel, meg járkálni, hanem 😀 Sapkavadászaton! Ugyanis történt régen kint a régen, legeltek a nyuszikák (ez valami aranyos nóta, na most nem legelt semmiféle nyuszika és nem is rég történt) korában 😛 kimentünk csillagokat bámulni. És ide mentünk lévén közel és egyszerű a kijutás. Na meg fogalmam se volt meddig maradunk hát tudtam, hogy az éjszaka folyamán egyszer csak nagyon elkezd fázni az ember lánya és milyen jól fog egy sapka. Becsomagoltam gondosan a sapit, az izolirt(polifoam), meleg ruhát, és szóval rövidre fogva kimentünk és bámultuk a csillagokat… Majd hazajöttünk és mikor kipakoltam a táskámból jutott eszembe, milyen nagy marha voltam, ugyanis a sapkám, belegyömöszöltem az izolir közepébe, majd ott mikor kiterítettem messze röppent a sapka és még csak észre se vettem a sötétbe.
Jelentem a sapkát megtaláltam, PrezLee meg volt olyan disznó, hogy mikor segítségét kértem “keresd a sapkát PrezLee” akkor egy igencsak hűvős tekintettel rám pislogott a bokor mellől (ahol valami Nagyon Fontos Szagolnivaló lakozott) majd tovább folytatta a szaglászást mintha mi sem történt volna… Igen, így bánik velem a drágalátos kutyám…
Jó jó.. tudom én neveltem 😛
A lényeg az, hogy mindenféle “karcolás” nélkül meguszta a sapim a szabadon töltött néhány napot és éjszakát. Még nem kérdeztem tőle, ha nem-e félt… nem is merem mert mi van ha összetört a lelke nekije? Hol kapok sapka pszihó mókust???
Juj de nagyot tekeregtünk ma PrezLeevel… Voltam a citybe mindenféle fene dolgokat kifizetni, a tömeg, a várakozások, a papír tologatások teljesen elvették a kedvem a városi sétától. Így behuppantunk az autóba és kivonultunk az immár standardá vált hármas számú görkoris helyre. Azért standard mert nagyon közel van, onnan csak kettőt lépünk és máris ott az erdő vagy hármat és máris ott a tisztás… Szóval ideális a hely minden szempontból. Igen ám de eddig csak az erdő mellett, az erdőben bóklásztunk és ott balra kicsit a nagy fa mellett van egy út, ami szépen elhalad az erdő mellett, majd keresztül vág rajta megérkezünk a nagy mező szélére. És kiváncsi voltam, hogy a nagy mező másik szélén ha lenézek mit fogok látni… Megnéztem majd visszafordultam. Egy jó órát gyalogoltunk, PrezLee eszeveszetten rohant egész idő alatt. Kár, hogy nem működik rajta a pedométer, mert érdekes lenne megfigyelni mennyit járkál. Hol itt volt,hol ott volt, cikázott rohangált és időnként jött ellenőrizni hogy merre vagyok…
Hogy a liba legyen kövér és tényleg fáradjon ki miután visszatértünk a kocsihoz, még egy adagot görkoriztunk si.. Pechemre ettől marhára elfáradtam én is.. meg sajog a lábam, de nekem kellett dobi, úgyhogy nem panaszkodom!!!
😀 Ja közben rájöttem, mitől van tele kék foltokkal a lábam! Hát a rögbizésünktől! A szoba rögbi egészen durva sport ezzel az ebbel… igaz én is jól megfogom a lábát, meg lökdösödünk rendesen, de ő sem rest elkapni az enyémet, vagy akár csak vadul nekem jönni, hogy majd felborulok… Ki kell próbáljam a rögbit mondjuk a réten… csak nem ezzel a labdával, mert tönkretenné amilyen majom 😀 Csak sejtem, hogy ott nem érdekelné ennyire… Na de próba szerencse.
Hehehe na igen volt egy ilyen utazás is, több nagy valószínűséggel nem lesz. Mondjuk 3 ember+PrezLee elmegy, de 4 ember+PrezLee már kín szenvedés, és a vicc, hogy nem PrezLeenek, hanem a 4 ember közül kettőnek… Nekem iszonyat jó dolgom volt, mert ugye elől ültem… és még a kormány is az én kezembe volt, ami még jobb. PrezLee meg hátra került. És ő nem annyira mafla, hogy hagyja magát, szóval kilökdösödte a helyét, belelihegett az emberek fejébe, fülébe, tolakodott, lökdösödött, helyezkedett…
Max ha meg nem szokja, hogy elől üljön… És mintha csak a gondolataimat találta volna ki, már másodszor történt meg, hogy nagyon ügyes, kissé támaszkodó ülszbe helyezkedett az első széken, és úgy ült mint a feszület ott! Ha úgy maradna akár utazni is lehetne négyen a kocsiba.. Talán ha kitomném elől, ahol az ember a lábát szokta tartani, akkor még kényelmesen el is tud feküdni… Mert azt, hogy az első ülést hogyan kell kiszerelni sajnos még nem fedeztem fel…
Szóval… most “tanuljuk” az elől ülést… mégpedig úgy, hogy ha ügyesen ül elöl (pl. ha bemegyek benzint venni, akkor szokott előre vándlizni) akkor megdícsérem és nem küldöm hátra mint régebben…
Ha minden jól megy holnap költözik az ágy meg az asztal… Aztán mi is egy időre “székhelyet” váltunk… Szóval… szedtem össze az ágyon tanyázó téli cuccokat… nem hiába nevezik azt rettenetes szobának 😀 A múltkor rendeztem és az összes téli holmit kipakoltam, és elrendeztem a nyáriakat… aztán ott felejtettem minden egyebet az ágyon jó sokáig… Na de hogy most elvisszük az ágyat… hát valahova kell tennem ezeket a cuccokat, így nekiáltam szépen kiválógatni és félre tenni mindent ami fog kelleni, és minden egyebet zsákolni ami nem fog kelleni.
Dúdolgatok magamban, egyszer csak hallom ugat PrezLee a másik szobában, jobban mondva a balkonon, és trappol is hozzám… hát nem tudott megállni, egyenesen nekiment az ágynak… ekkor megint majdnem baleset történt, mert látva a meglepett képét kikacagtam és án
😀 Na ide is eljutottunk… Éneklő meg beszélő eb lett PrezLee… tegnap annyit kacagtam rajta… nagyon kommunikatív kedvében volt, és mivel nem egy hülye kutyával van dolgom, kezdem belátni, hogy kb úgy forgat ahogy akar… csak ugat kettőt és a bolond gazdája szökik, hogy megnézze miért… így szokott kihívni nézze meg az utcán járkáló kutyát vagy épp ha a szomszédok jönnek haza…
Nos tegnap, nem is olyan későn, inkább korán, és nem is tegnap hanem jobban mondva ma hajnali 2 óra körül kerültem ágyba. Persze nagy halom “még csak elolvasom ezt a kis cikket” (valami 50 frissen nyomtatott oldal, 2-t olvastam belőle, elfáradtam a röhögéstől) aztán alszok módon. Fekszem az ágyamban az emeleten, PrezLee a földszinten a helyén. Szabályos fekszikben, néz ki a fejéből. Egyszer csak nyafnyafnyaaafnyaf nyaf. Majd egy vaunyaffnyaffvau vau következik… Még olvasva, szinte automatikusan mondom neki… ne nyafogj, sőt tovább magyarázok neki… “tudod, hogy nem szeretem ha nyafogsz” … erre ő is hozzáfűz még egy két nyafnyaf vau vau-t. Aztán így szépen elbeszélgettünk, jó 15 percet és csak akkor hagyta abba a nyafit amikor leoltottam a villanyt.
Az érdekes a nyafogásokban, hogy van amikor kimondottan idegesítő hangokat üt meg, de az valahogy teljesen más szokott lenni mint ez az iccakai koncert. Most formálisan az volt az érzésem, hogy ő unatkozik és azért hallatja ezeket a hangokat “beszélget” , na meg ha válaszolok válaszol ő is… A pofijára is valami egészen fura kifejezés volt kiülve, nem az a kétségbeesett, vagy tudja a fene milyen mimika, hanem ahhoz hasonlított amikor az emberek egymás között csak üressen fecsegnek az időjárásról, hogy ne hallgassanak…
Mondtam már, hogy imádom ezt a lökött ebet???
😀 😀 😀