Hogy nem javulhatott meg egyik napról a másikra..  Már kezdett nagyon uncsi lenni, hisz semmi nem történt… reggel felkeltünk, pisilt, kapott enni, kaptam én is enni valamikor délben, majd egész nap aludt, délután séta, este séta kész kampecc vége alvás… Ma kitett magárért rendesen… Az egy dolog, hogy a saját labdáját ellopta az asztalról, de kiborította az egész szemetes zacskó tartalmát a földre, ellopta a hajcsatomat később meg  arra figyeltem fel, hogy valamit bökdös a földön, mikor kiderült, hogy súlyzóval szórakozik a drága… Nem is tudtam, hogy érdekli az ilyesmi…

Ma véletlen előkerült rejtekéből a rögbi labda. Vagyis eddig is kvázi ugyanott helyezkedett el, a NAGYFŐNÖK nagy asztalán (persze, hogy én lennék a nagyfőnök és az én asztalomon… nehogy már PrezLeenek íróasztalra lenne szüksége és igen, azt csak ő hiszi, hogy ő a főnök :P)  csak épp igyekeztem valami mögé elrejteni. Mondjuk nálam nem nehéz azt a valamit megtalálni, mert előbb utóbb mindig akad valami… Pl. a táskám, a fotós táska, a füzeteim stb.  Ma rendet raktam az asztalomon és így sokkal kevesebb valami volt ami mögé rejthettem a “wügbi” labdát… s kimentem a konyhába teát főzni, erre mikor jövök vissza látom, hogy őkegyelme épp lehuppan az asztalomról a két első lábával és nagy büszkén indul a labdával a másik szobába… rászoltam, TEDD LE AZONNAL TOLVAJ GAZEMBER. Pont így mondtam. Nos nem tudom, hogy most akkor a Tolvaj, a Gaz vagy az Ember szó hatotta meg… de képzeljétek letette! És nézett csúnyán, hogy na jó, hogy ezt a kis élvezetet is elveszed tőlem.

De nem adhatom neki a labdát amikor ő akarja 😀 😀 😀 Csak amikor én… mert akkor hol az én lehetőségem gonoszkodni????

Reggel 5,56 perc. Már egy jó órája hihetetlen éles hangon vinnyogott a drága ebem. Eddig bírtam, itt elfogyott a cérna… Rászóltam még aránylag nyugodtan de nagyon határozottan: CSEND majd elvonultam a fürdő szobába. Kénytelenek voltunk bevetni egy új trükköt, miszerint PrezLee herceg (kicsit sem hozzá méltó módon) a falusi éjszakákat a konyhában tölti méghozzá megkötve a fűtőtesthez…Így megúszom az éjszakai kóricálását, meg azt, hogy a képembe nézzen, persze a nyafit nem…

Miután kijöttem a fürdőből gondoltam ejsze elengedem hátha rengeteg vizet ivott és az a baja, ki is ment és elkezdett játszani Győzővel az udvaron…Az udvaron nem hagyhatom, mert annak utcai koncert lesz a vége… így behívtam majd a helyére tessékeltem..én vissza az ágyba és gondoltam alszok… nos nem aludtam. Hallgattam a PrezLee koncertjét, amit az ördögnek se akar abbahagyni. Rémes egy visítós, vékony idegtépő hangon tud kornyikálni, és végül csak elérte, hogy minden de minden türelmel elszállt, felkaptam a papucsomat és azzal rontottam ki az ajtón, majd kettőt húztam a fenekére…Merem állítani, hogy kb egy simogatás a négyzeten volt ez neki, nem is tartott sokáig a hatása, sőt mintha örömmel vette volna tudomást, hogy na legalább foglalkozik velem…

Tegnap meg… úgy ugrott ki a kocsiból, hogy a kocsi ajtó a lábamról pattant vissza, azt hittem ott esek össze, majdnem szúnyoghálóstól rontott be a házba és miközben a vásároltakat hordtam be, a kukának ment neki, hogy utolsó percben kaptam el ne boruljon fel… Hihetetlen egy heves eb tud lenni… azért ez jó lenne ha egy icipicit alábbhagyna…mert amúgy egy tündér… féktelen tündér na…

Ilyen se volt a történelemben… Lehet orvoshoz kell menjek, mert én nem szeretem a telet, hideg van meg fázós vagyok… De most várom a telet 😀 Méghozzá azért, mert mikor jó hideg lesz, felveszek magamra valami jó meleg ruhát, méghozzá jó vastagot és akkor fogok rögbizni PrezLeevel a hóban! Méghozzá azért… mert nincs külön rögbi ruházatom, pedig előbb utóbb valami sebesülés lesz a vége ennek a játéknak… Sejtésem szerint nem ő fog megsebesülni hanem én… Úgy faultol mint egy nagy, még harap is csak megszerezze a labdát. Persze nem aggresszió meg ilyenek, gond nincs, csak tényleg minden “eszközét” beveti a labdáért. Azon gondolkodom, hogy vajon idővel ez a hebehurgyasága csökkenni fog még? Na nem mikor öreg lesz, hanem mondjuk egy fél év alatt mikor elméletileg “megkomolyodik” és felnőtt kutya lesz egészen?

Á mégis remélem, hogy nem…

Mert PrezLee egy nagyon művelt, könyvszerető kutya. Látja, hogy én olvasok és akkor ő is olvasni akar… Kicsit használhatatlanná válnak a könyvek amelyeket “kiolvasott”… de remélem kerül egy kis kultúra a fejecskéjébe!

Na ez az egyik fajta olvasás… a másik az arról szól, hogy “na a fene egye meg, a tulajdonom kapott valami elfoglaltságot ami sokkal érdekesebbnek tűnik mint én (gondolja ő)… mert ugye itt sóhajtozok meg ledobom magam meg akármi és még csak RÁM SE NÉZ. Ez több a soknál, nem lehet kibirni, hogy a központ ne én legyek, tennem kell valamit… Ha odaviszem a rongyit vajon elég lesz neki?? Nem… nem akar rongyozni, hmm nem akar játszani 😀 Valami nagy baj lehet, folyton abba a papír micsodába néz, lapoz és bólogat… tán nem beteg??? Gyorsan tennem kell valamit, hogy figyeljen rám, még a végén kicsúszik a markomból és az nem lesz jó! Odamegyek hozzá, előszedem a legmacskásabb szememet, hozzá dörgölöm magam és rém szomorúan sóhajtok egyet, a fejemet meg a könyvére hajtom. 😀 Akkor biztosan nem fog tudni olvasni, hiszen 😀 ha oda néz engem fog látni!!!”

Na szóval ez történik… ülök  a széken, ölömbe a könyv, erre jön PrezLee és beledugja a fejét a könyvbe és néz, hogy ne má azzal foglalkozzak hanem vele … 😀

DINNYE :)))) Le kell fotózzam legközelebb… Ha sikerül persze