Hónap: 2009 augusztus

Olyan rosszcsont tud lenni, hogy katasztrófa, olyan önfejű, hogy rémes, ha ember volna már rég kicsapom, lecsapom, felcsapom kiteszem a szűrét. De ő nem ember. Így neki n* több minden van megengedve. Az is, hogy pimasz legyen, hogy ugrabugra legyen, hogy szeleburdi legyen, hogy nézzen rám olvasztó szemekkel és hogy ne haragudjak rá bármit is művel.

Ma lehet nem kellett volna 😀 de kedves rokonaim ruháinak összekoszolása után se tudtam haragudni rá, sőt rám tört egy nevethetnék, ugyanis persze, hogy pont azokhoz az emberekhez megy oda és koszol össze akik nem kedvelik oly nagyon nagyon az ebeket. Nincs nekik semmi bajuk se PrezLee urasággal, de azt se lehet elvárni, hogy kebelbarátok legyenek… És igen, PrezLee mint akit a nagyágyúból lőnek ki, egyenesen azokat az embereket tarolja, dönti és koszolja össze..

Ennyit bevezetőnek…. Ma nagyon szorgalmas voltam, el kell dicsekednem (másodszor is!!!)… Majdnem szinte nagytakarítást végeztem, persze csak majdnem, meg szinte, mások szerint ez csak amolyan sima mezei takarítás…. de ha hozzáteszem, hogy kipucoltam a porszívót is…. na az már nagyon komoly művelet. Ugyanis olyan a porszívó, hogy egyszerűen rémes kipucolni… Ne részletezzük, lényeg, hogy rengeteg port nyeltem emiatt. S aztán takarítottam, tettem vettem a lakásban és ilyenek, mint a tényleg nagyon ügyesek.
Ekkor fedeztem fel, hogy az a 4×4-es terepszandál amit az apukámnak akartam adni, “ott falun jönni menni jó lesz”, (meg amúgy fiúszandál ráadásnak)… alapon kissé sérüléseket szenvedett… vagyis lökött kutyám lerágta az egyik pántját. Na kellett nekem ígérgetni. A nagytakarítás hangulatához hozzá tartozott az is, hogy megnéztem: meg kéne mosni az ablakot… mondtam magamnak, majd nagy egyetértéssel hümmögtem és bólogattam egyet… igen meg. Ez volt a párbeszédem lényege. Majd mikor ilyen nagy egyetértésben ezt eldöntöttem… fogtam magam, leengedtem a redőnyt és azt mondtam, hogy … talán nem jött még el az ideje.

Ezután nem tudtam eldönteni, hogy fáj a fogam vagy csak teszi magát és, hogy mi legyen. Sétálni kedvem nem volt menni, mert vasárnap délután megkergül a nép és ahelyett, hogy TV-t néznének mind az utcán jönnek mennek… Tisztára nem normik 😛 Így végül eldöntöttem, hogy PrezLeenek is tartozom annyival, hogy kicsit kiugrálja magát, szökkenjen Győzővel, na meg inkább kimegyek meglátogatom a szüleimet mintsem a domboldalon sétáljak… Na meg potya ebéd is volt kilátásban 😀

Ki is értünk és ekkor ért meglepetés, egy pereputtyni rokonság volt látható az udvaron. Úgy meglepődtem, hogy alig tudtam szóhoz jutni…:D És a legjobb a dologban, hogy ők a “pozitív” rokonok, vagyis örömmel tölt el látni őket. Na de hogy is mondják, az ember a rokonait nem válogatja meg, bár a többieket komolyan lecserélném, őket azonban mindenképpen megtartom. Szóval hurrá de jó, duma meg kaja meg izé, aztán mentek is haza.

Még maradtam egy ideig, majd szépen a kedvenc úton hazajöttünk…

Ma amolyan tavaszi nagytakarítás szerűség volt. Na nem épp nagytakarítás és nem is tavaszi, meg ablakot se mostam, bár megnéztem és bólogattam, hogy háááát kéne. Majd legközelebb… “ágynemű” csere volt PrezLeenek, és amilyen drága az én ebem, nem hagyja, hogy egyedül kínlódjak, hanem jön segíteni. Persze ennek a vége az, hogy végül megkérem szaladjon ki a folyosóra és nézze meg ha nem vagyok ott, vagy ha nem jött valami nagy tolvaj vagy akármi, mert természetesen sehogyan se tudom a fekhelyet a huzatba dugni, ha … PrezLee bújik a huzatba, Ha kicibálja a fekhelyét a huzatból, vagy akár ráfekszik a tisztára, mielőtt az egészet elrendezném, gombokat begombolnám és máris valamelyik sarkot kezdi kicibálni.

Hiába na 😀 büszke vagyok rá. Segítőkész és rendes egy ebet faragtam belőle.

Hogy egyes emberek miket képesek művelni a kutyáikkal…. Véletlen bukkantam rá arra a címre ahol néhány egyszerűen iszonyat beteg emberek valami förtelmes milyen csúfot űznek az uszkárokból. Régebb bemutattam egy uszkár kosztümöt, amit egy dobi “viselt”, ellenben ez sokkal durcibb.

Na igen… van akinek ez a csúfolkodás belefér, és mélységesen elítéli azokat akik levágatják például az eb fülét farkát… 😀

Egy képet elbugáztam onnan, a többit meg ide kattintva lehet megtekinteni

Remek szombatocska volt ma, a házban azt hiszem az udvar végén lakó szomszédon kívül nem voltunk csak mi ketten PrezLeevel, így tárva nyitva volt az ajtó, a folyosó végén becsukva a kiskapu. Édes volt amint kifeküdt pont az ajtó elé, bár akár a folyosó végét is “használhatta” volna. Nem. Ő pont addig feküdt ki, amíg máskor a piros rugós divájsz engedni szokta.

Délelőtt főzőcskéztünk és persze nagy figyelemmel követte kezdetben a nyers csirkehús “útját”, amíg rántott hús lett belőle, majd az életem első kenyérféléje című alkotás is nagyon érdekelte. Azt hiszem szereti az élesztős dolgokat… Persze kapott a nyers masszából is, előszeretettel ette…

Mint látható a képből ilyenkor megtisztel a teljes figyelmével, egyetlen mozdulatot se tehetek úgy, hogy ne követne… Persze, nyers csirkehússal könnyű manevrálni…

Bezzeg máskor megcsinálhatnám a kézállást és akkor se méltatna ennyi és ilyen összpontosított figyelemre…

Voltunk egyet a zöldbe, játszódtunk egy adagot a rongyival, ez már szinte mindennapos lett, nagyon kedveli, nem unta még meg. Sőt volt egy két nagyon ügyes ugrása, meg az “engedd” parancsot is gyakoroltuk.

Annyira bírom, hogy ha mondjuk hamarabb megunom a játékot mint ő, és még maradna, akkor mindezt simán jelzi! Nekifog veszettül rohanni körbe körbe, elkapja a táskámat, höri-morit játszik, és szalad, meg szalad meg szalad, hogy állandóan frászom van, egyenesen nekem jön. Persze utolsó pillanatban irányt változtat és még egy kört leír, majd megint jön felém mint valami gyorsvonat…

Na végül csak sikerült “elkapnom” és megbeszélnem vele, hogy de igenis megyünk haza…

Miután hazajöttünk egy újabb “dolog” következett… Hiszen megfőtt a kajája is, csak épp nagyon forró volt. Ő meg nagyon éhes. Persze “éhenhalok ha nem adsz azonnal enni” éhes volt, legalábbis a nyavalygásai alapján annak nézett ki… pedig mint mondtam egész délelőtt falatka meg nesze egy kis kóstoló folyt… Csak szereti eldramatizálni a dolgokat. Hogy megrövidítsem “szenvedését”, hát kitettem a kajáját a folyosóra. Persze, hogy percenként az ajtó előtt állt és nyafizott. Meguntam, bevittem a fürdőbe és hideg vízbe állítottam a fazakat.. ekkor a fürdőszoba támadásába lendült.

Ami az érdekes, hogy mikor minden ajtót végül bezártam, elkezdett figyelemfelkeltő műveleteket végezni. Ez olyan, hogy elviszi a cipőmet például, de úgy, hogy föltétlen vegyem észre. Mert a lényeg, hogy észrevegyem. Vagy a kis asztalt tárgyak fotózása céljából fehér papírral leragasztottam.. Odaáll az asztal mellé és elkezdi szaggatni a papírt. De néz közben engem. Látom-e? Ha látom azonnal abbahagyja és jön simiért vagy akármi másért. Ha teszem a hülyét akkor hirtelen ránt egy nagyobbat a papíron. Vagy elveszi a pórázt és ledobja a földre. És mindig ott van a szemébe az a “na láttad? figyelsz már rám vagy tovább kell itt figurázzak?”. Ha továbbra is teszem a hülyét, akkor elkezd a fekhelyével nagyon balhézni, sőt az ölembe akarja tenni. Ha még ekkor sem kapja meg a teljes figyelmemet, akkor jön a megmacskásodás, a bújás, amikor addig fészkelődik, hogy  csak megkapja a figyelmet amit igényel.

A vicces csak annyi, hogy általában a kezdetektől fogva látom, hogy miben sántikál, de szoktam hagyni, hadd lám miféle ötleteket szed elő.

Ja ma a szvetterem (amivel a tegnap este voltam sörkézni) volt ledobva a székre. Hát nem elkezdte azt is ráncigálni? Még mindig állok és csodálkozok, hogy mégis hogy sikerült nekem összeszednem ezt az észkombájn dögöt 😀 Vagy maradjunk csak ott, hogy a gazdájára hasonlít??? 😀 😀 😀

Este  úgy 9 óra tájt úgy éreztem föltétlen ünnepelnem kell, méghozzá, hogy először kenyérfélét sütöttem, így fogtam PrezLeet és elmentünk a közeli NonStop üzletig. Nem is lett volna baj, mert ügyesen marad ő kint, csakhogy menet közben elszakadt a póráz. Alig tudtam megkötni és míg a borok között válogattam persze meghúzta a pórázt és boldogan jött utánam a boltba 😀 Szerencsére a bácsi megértő volt, mondtam egy hirtelen elnézést és kirohantam a boltból, megkötöttem a zebet megint, majd vissza fizetni  a bort.

Na kábé ennyi mára, holnap úgy néz ki megyünk ki falura egy gyors villámlátogatásra. És viszek magammal egy kis saját “gyártmányú” kenyeret hadd kóstolják meg ott is. 😀 😀 😀

Lehet úgy tűnik jaj de sok gondot okoz PrezLee… ez valahol így is van, azonban el kell mondanom, hogy mindezeket csak azért írom le, hogy megmaradjanak a hülyeségek amelyeket művelt. Ha netán “tépem a hajam” akkor az kizárólag egy pillanatnyi dolog, mondjuk épp felboszantott valamivel, de közben ha hiszi valaki ha nem kimondottan élvezem a kreativitását, az “ötleteit”. Persze nem minden kellemes, meg jó, de egy “jó” kutyával hülyére unnám magam. Győző jó kutya. Ha kimegyek falura megsimogatom, de a továbbiakban nem tud “foglalkoztatni”. Ő túl jó.

Mindenféle ajánlatok érkeznek, hogy így meg úgy meg amúgy szoktassam erre vagy arra, mert akkor milyen jó kutya lesz ő. Bevallom én ezt nem akarom. PrezLee úgy jó, hogy “rossz”. Ilyen rosszcsontra vágytam, és ő pont olyan lett. Még akkor is ha néha fárasztó és kimerítő. Nem “rontanám el” azzal, hogy “megjavítom”.

NA MEG… egy jó kutya esetén nincs miről mesélni 😀