Ja már tudom, hogy péntek, de a fene egye meg úgy eltelt a hét, hogy azt se tudom hol a fejem. Ma iszonyat álmos lettem délután fele, meg fájt a fejem. Annyira, hogy azt mondtam felesleges munkának neveznem a bamba monitor bámulást, nyomás aludni. PrezLee a helyére, kapta a csontiját, gondoltam jól ellesz egy félórát, órát. Hát nem volt. Lepakolta a cuccokat az asztalról. Végül is igaza van, miért hagytam ott őket???
De azért megszídtam. Nézett is kába képpel. Meg olyan szendén, hogy rögtön a szídás után rosszul is esett, hogy mogorva voltam vele. De hogyne lennék mogorva mikor beesve az ágyba alighogy elszundizok a motoszkálásra és a fura hangokra ébredek és meglátom a “katasztrófát”… Ráadásul mikor így ébredek meg hihetetlenül felmegy az agyvizem… mázlija volt, hogy taslit nem kapott!
S akkor takarítás, “mitcsináltálnekednincseszedmenjahelyedre” egy szusszból és biza még egy negyed órára vissza az ágyba. Ezután következett kutyasétáltatás. Végül kocsiba ültünk és gondoltam meglátogatom a szerdán frissen felfedezett helyet. Hát majd elsírtam magamat amikor a kifele vezető úthoz közeledve megláttam a dugót! Azon nyomban vissza, le egy másik irányba.
Erre nem voltak sokan, de minduntalan házak, telkek kóbor kutyák. Végül eljutottam egy helyre, ahol igencsak felcsillant a szemem… mert felfedeztem 3. as számú görkorcsolyázó helyet! Egyenes, aszfaltos, kint van a “francba”, néha néha elmegy egy kocsi, de nem vészes, szóval egyszerűen remek. És itt kóbor kutyák sincsenek. Legalábbis ma nem voltak. Jobbra mező, balra mező és valami félig medig felépített ház.
Jó sokat rohant az eb, én meg gurultam mellette. Esni nem estem, de a vége fele elkezdett esni az eső. Láttam egy mini egeret, olyan picike volt és annyira kis balfék, hogy elfelejtettem megijedni tőle. A kis süket nem hallotta, hogy mi jövünk, pedig a görkorinak csak van egy alap zúgása, ő valamit maszatolt az utca közepén. Valami fél méterre gurultam el tőle de ő tovább szöszmötölt.
Na hát ennyi.
Na meg készült egy videó az indulás előtti hiszti maradványával. Itt már mondhatni “lecsillapodott”. Mire észbekaptam már alig alig ugrált. A gép az asztalon állt, ezért nincs a kutya mindig képbe.
Köszönjük 
