Nahát nahát … olyan jópofa volt ma ebkutya 😀 Csak úgy dagadt a májam meg mindenem! Ugyanis kimentünk 3as számú görkörcsolyás helyre. Kiengedtem a kocsiból, gyorsan elvégezte a dolgát majd hívtam is egy kis “edzésre”, nem lazsálunk és nem húzzuk az időt alapon! Pik pak! Felöltöztettem ebet, ráadtam a szép piros hámot, meg nekifogtam felvenni a görkorikat.
Persze, hogy ne “szökjön meg” a gépkocsi (na aztán ez igen művészies kifejezés, mi is ütött belém, hogy ez írtam ide a fene se tudja) utánfutó horgához volt kötve. Jó na. A legszebb szép kék autóm vontató horgára akasztottam a póráz végét, amíg felhúztam a görkorimat. Közben egy bácsika jött felénk az úton. Vagyis a mi irányunkba. Olyan jó 20 méternyire lehetett, köszönt, természetesen visszaköszöntem, PrezLee meg vigyázba vágta magát. Majd úgy tett egy lépést a bácsi fele. Az tovább közeledett, még mindig az irányunkba, bár tisztán látszott, hogy nem velünk van dolga, csak épp arra :))
És amikor olyan 5 méternyire ért, PrezLee szökött egyet meg ugatott kettőt, komoly figyelmeztetést adva a bácsinak, hogy tűnés innen me baj lesz… a bácsi hátra is hökölt s kicsit kerülve (pár lépést) ment el mellettünk. Nem ilyedt meg olyan juj de nagyon de azért úgy említette, hogy reméli nem akad ki 🙂 Biztosítottam, hogy nem, majd elment. Láthatta békés ücsörgésünket… de
Ami vicces volt az a szökkenése. Szerintem már tudja, hogy attól a hú na ijedj meg szökéstől és ugrástól megijednek tőle. Mert úgy csinált mint valami rossz gyermek, amelyik várja a megfelelő pillanatot, távolságot, addig békésen szemlélődik, majd a hirtelen semmiből szökik egyet, ami inkább hirtelen megijeszt… Jót nevettem magamba, nagy figura az eb.
Végül jól kifáradt, pedig még szerencsénk is volt, ugyanis a napocska is bebújt a felhöcske mögé, nem sütött direktbe. Jópárszor lerohantuk illetve gurultuk a távot, majd kikötöttem a kocsi árnyékos oldalán, én tanulgattam a fékezést, ő meg a kocsi örzést úgy, hogy ne legyek pont mellette. (maradsz parancs)
Jelentem egészen jól haladok a fékezéssel, már tudok kicsit fékezni fék nélkül és már menet közben meg tudok fordulni. Jó jó, lassan kell ehhez menjek, másképp bejön egy két bukdácsolás is… de esni nem estem 😀
Ezután meg jártunk egy jó órányit a mezőn, szedtem egy csokor virágot magamnak és egy marék mentát. Amiből máris készítettem mentás káposzta salátát. Nyami nyami nagyon fincsi lett.
PrezLee meg egy angyal… ha nem produkálna néha büdiset nem is tudnám, hogy van 😀 Kifáradt a hétvégén is, és ma is… nagyon jó magaviseletű. Így kell ezt kérem szépen.