Megvéd a zebem!!!

Nahát nahát … olyan jópofa volt ma ebkutya 😀 Csak úgy dagadt a májam meg mindenem! Ugyanis kimentünk 3as számú görkörcsolyás helyre. Kiengedtem a kocsiból, gyorsan elvégezte a dolgát majd hívtam is egy kis “edzésre”, nem lazsálunk és nem húzzuk az időt alapon!  Pik pak! Felöltöztettem ebet, ráadtam a szép piros hámot, meg nekifogtam felvenni a görkorikat.

Persze, hogy ne “szökjön meg”  a gépkocsi (na aztán ez igen művészies kifejezés, mi is ütött belém, hogy ez írtam ide a fene se tudja) utánfutó horgához volt kötve. Jó na. A legszebb szép kék autóm vontató horgára akasztottam a póráz végét, amíg felhúztam a görkorimat. Közben egy bácsika jött felénk az úton. Vagyis a mi irányunkba. Olyan jó 20 méternyire lehetett, köszönt, természetesen visszaköszöntem, PrezLee meg vigyázba vágta magát. Majd úgy tett egy lépést a bácsi fele. Az tovább közeledett, még mindig az irányunkba, bár tisztán látszott, hogy nem velünk van dolga, csak épp arra :))

És amikor olyan 5 méternyire ért, PrezLee szökött egyet meg ugatott kettőt, komoly figyelmeztetést adva a bácsinak, hogy tűnés innen me baj lesz… a bácsi hátra is hökölt s kicsit kerülve (pár lépést) ment el mellettünk. Nem ilyedt meg olyan juj de nagyon de azért úgy említette, hogy reméli nem akad ki 🙂 Biztosítottam, hogy nem, majd elment. Láthatta békés ücsörgésünket… de

Ami vicces volt az a szökkenése. Szerintem már tudja, hogy attól a hú na ijedj meg szökéstől és ugrástól megijednek tőle. Mert úgy csinált mint valami rossz gyermek, amelyik várja a megfelelő pillanatot, távolságot, addig békésen szemlélődik, majd a hirtelen semmiből szökik egyet, ami inkább hirtelen megijeszt… Jót nevettem magamba, nagy figura az eb.

Végül jól kifáradt, pedig még szerencsénk is volt, ugyanis   a napocska is bebújt a felhöcske mögé, nem sütött direktbe. Jópárszor lerohantuk illetve gurultuk a távot, majd kikötöttem a kocsi árnyékos oldalán, én tanulgattam a fékezést, ő meg a kocsi örzést úgy, hogy ne legyek pont mellette. (maradsz parancs)

Jelentem egészen jól haladok a fékezéssel, már tudok kicsit fékezni fék nélkül és már menet közben meg tudok fordulni. Jó jó, lassan kell ehhez menjek, másképp bejön egy két bukdácsolás is… de esni nem estem 😀
Ezután meg jártunk egy jó órányit a mezőn, szedtem egy csokor virágot magamnak és egy marék mentát. Amiből máris készítettem mentás káposzta salátát. Nyami nyami nagyon fincsi lett.

PrezLee meg egy angyal… ha nem produkálna néha büdiset nem is tudnám, hogy van 😀 Kifáradt a hétvégén is, és ma is… nagyon jó magaviseletű. Így kell ezt kérem szépen.

Pihennek a legények

Miután kirohanták magukat, meg kifáradtak, Győző kevélyen elfoglalta a közösen ásott gödröt (az első lábai körül van egy jó fél méteres mélyedés, azért az a suta pozíció… PrezLee meg az orrával lebökte a veder tetejéről a lapátot, majd párnának használta a homokkal teli vedret…

A viszontlátás pillanatai

Kimentünk falura… persze a kisutca elejétől PrezLee már visított a kocsiban. Meg kell várnia amíg behúzok az udvarra és a kapu be van csukva. Na de most elkaptam az első másodperceket, amikor Győző jött üdvözölni PrezLeet…

Ezek a fotók úgy készültek, hogy még ki se szálltam a kocsiból, csak kikaptam a gépet, kinyúltam az ablakon és vaktában eresztettem, hogy menjen…

Naaaaagyon hiányoztál!

Naaaaagyon hiányoztál!

Hogy te milyen szép vagy 😀 Hogy te milyen szép vagy :D

Gyere már játszani!

Gyere már játszani!

Képek csak úgy

Tegnap főzőcskéztem Yum Yum Csirkét persze fotózni is kellett, és PrezLee is jelen volt. Még jó, hogy nem vagyok igazi kínai, mert egy nap megsütném PrezLeet… Huh 😀 Csirke helyett őt apróznám fel 😀

Mikor a fotógép után mentem ő nagy buzgón “segített” nekem főzőcskézni… Hála az égnek aludt és nem lábatlankodott. Helye van elég, de azért ő tud ilyen pozíciókat felvenni… Ja elnézést a lányos rózsaszín “ágyneműért” 😀 😀 😀

Dobermann alszik

Ezután készülődtem fotózni a kájzert…na ebben a dologban már érdekeltséget mutatott…

dscf4302

és természetesen NEM szabad neki a fejét az asztalra tennie… ezért mikor rászóltam , hogy menjen a helyére ilyen megvető pillantásra méltatott…

barna dobermann portré

majd elindult a helye fele, de csak megközelítette, mert miért is tenné pont azt amit mondok neki és továbbra se bocsájtotta meg, hogy elküldtem a finomtól…

Barna dobermann kan ül

Azért engem se kell félteni…

A hülyeségtől. Van elég.

A minap terítem ki a frissen mosott ruhákat a fürdőbe. PrezLeet “kizártam”, ő nagy bánatos szemekkel nézett be a szék támlája között, nem tudott bejönni a fürdőbe. De nagyon szeretett volna. Erre fogja magát és elkezdte tologatni az orrával, az oldalával akárhogy a széket. Nem is tologatni mert inkább huzigálni. Addig addig ügyeskedett amíg a szék “félreállt” és ő bejött… Mit tettem én totál észlényként?

MEGDICSÉRTEM! , sőt nem is akárhogy, hanem csupa csupa lelkesedéssel, brávó Prezleeee hát te mennyire ügyes vagy… Aha. Ezután jutott eszembe, hogy na ezt milyen jól elrontottam… egy olyan cselekedetét “jutalmaztam” amit jó lett volna ha nem tanul meg.

Azóta úgy jár be a fürdőbe ahogyan csak akar…. Kell valami más “zárat” kitaláljak.

De azért figura… mert ezt egyből megtanulta… bezzeg más dolgokat orrvérzésig kell ismételnünk!!

Ja de balfék néha!

Ma hulla fáradt voltam, hajnali ébredés, uszoda, megázás, stb kalandok után megnéztem semmi fontos nem volt a listán, így levittem pisilni PrezLeet majd nyugodt lélekkel kidőltem mint korhadt villanyoszlop… Aludtam is jó órát, másfelet amikor arra ébredek, hogy PrezLee motoszkál, meg jön meg alattam a “földszinten”. A parkettán mind kopognak a körmei, olyan idegesítő erre az apró kopogó hangra ébredni hogy az hihetetlen. Le is szolok neki, hogy mi a frászt művel, nem hatja meg, tovább szöszmög jobbra meg balra.
Félálomba szerencsére kapcsolok, hogy valami nincs rendben, ilyent nem csinál… ha alszom, akkor ő van olyan rendes, hogy durmol a helyén vagy valahol kidőlve. Vagy arrébb megy, ledobja magát és ott folytatja az alvást. De nem jön megy így mint bolondóra! Félig kábultan a melegtől is, az alvástól is, még nem igazán kipihenve lemászok… kétségbeesetten néz… de nem egy vak hangot nem volt képes kinyögni magából mint máskor szokott ha mennie kell…

Jó kapkodok cipő, lábbeli valami után, persze ehhez be kell harcolnom magam a kétszékes záron át és a nehezen nyíló, mindig leghülyébb pillanatban makacskodó ajtón, PrezLee is föltétlenül láb alatt izeg mozog, nehogy lépni tudjak… Végül kapok egy papucsot, pórázt ragadok és rohanunk is… Hát elképesztő egy tócsát produkált…

Csak azt tudnám meg miért volt olyan balfék, hogy annyit hallgatott… bezzeg máskor hangoskodva tudtomra adja ha mennie kell… Most ezzel a bugyuta jövés menéssel akarta jelezni? Nem tudom…