Hónap: 2009 május

Annak ellenére, hogy ma 6-kor ébresztett a kedves kutyám, mégis majdnem nevezhetem hivatalos lustálkodás napnak. Érdekes volt, hogy neki reggel 6-kor nyafoghatnékja támadt. És ez a nyafogás más volt. Meg nem akarta abbahagyni pár percig.  Azt tűnt fel, hogy nem az a típikus “unatkoooozzzooooom” nyafogása volt, hanem valami más. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és levittem “hátha csak pisilni kell ” címmel…. Oszt nem csak pisilni kellett. Nagyon megdicsértem, bár olyan álmosan támolyogtam le, hogy a bluzom is fonákul vettem fel.

Szerencsére rövid percek alatt végzett. Így még szinte félálomba visszasétáltam, és mindenféle fajta elemezgetés mentesen ledobigáltam a ruháimat és vissza az ágyikóba. PrezLee se sokat akadékoskodott, azonnal vissza feküdt ő is a helyére. Így mint aki jól végezte dolgát olyan 11 óráig nem tettünk egyebet csak durmoltunk és vártuk, hogy süssön a nap a hasunkra. Nem tette, mivel kicsit később süt csak be a nap a lakásba.

De így is jó volt. Na ezután következett a “reggeli” kávé, a reggelizés, a csoszogás jobbra meg balra. És a mosás természetesen, meg a takarítás. Ma 4 kor még a séta is elmaradt, olyan mattul néztem ebemre, hogy hihetetlen, megint levittem egy pisilés erejére és vajon mit tettem? Nem nehéz kitalálni… én be az ágyba és aludtam megint, ő meg a helyére és fogalmam sincs mit csinált addig 😀 ja kissé igazított a soronlevő párnahuzat fazonján egy csöppet!

Megj. Még jó, hogy nagyon előrelátó voltam és még van vagy 10 drb PrezLee párna huzat… mert azóta az a turi ahonnan a PrezLee stafirungját beszereztem rém olcsón sajna bezárt…

Végül csak elmentünk egyet sétálni, meg játszani a zöldbe.

A gond most csupán annyi, hogy immár 12 óra fele közeledik(éjjel), és ennyi alvás után kicsit se vagyok álmos…

Háááááááát… hogy is mondjam kérem szépen. Szegény ebet tegnap feleslegesen okoltam és feleslegesen mondtam neki, hogy dinnye, meg hogy kikészít meg társai… Az igaz, hogy iszonyat fájt tegnap a jobb vállam és már enyhén a kétség szélén álltam, hogy ezután mi lesz, hiszen a bal még nem jött helyre, most meg a jobb is vacakol… Végül is csak szimetrikus lettem ismét, nem is tudom mi a panaszom 😀

Az történt, hogy gondolom ismét kifordulva aludhattam, vagy visszarándult a vállam vagy mittudomén 😀 de ma már nem fáj. Szóval, nem eb volt a hibás, az általa okozott “károk”  nem gyógyulnak ilyen hamar meg …

Nem bízom benne! De nem ám! Olyan huncut ez az eb, hogy az szőr nyű! Kimentünk ma a Hojá-ba. Meglepően sokan voltak. Még csak péntek délután volt. Nem volt kedvem tovább menni a kocsival, örvendtem, hogy megúsztam a dugót. Mert nincs annál pocsékabb mint várni  és araszolni a kocsi sorban, amíg kijut az ember a városból! Akkor inkább ezt a helyet választottam, és sétáltunk.

Mentünk mentünk jó sokat. PrezLee pórázon volt jó sokáig. Egyszerűen nem merem elengedni. Nem azért mert jaj megesz valakit… hanem simán csak a cirkuszt szeretném elkerülni. Ő olyan nagyon heves, hebehurgya, barátkozós. De mikor ránézek eszembe jut Shrek.  Na nem, nem olyan csúnya PrezLee. És Shrek se csúnya. Shrek csak nagyon zöld és a buták szerint ijesztő. Na ilyen PrezLee is. Másoknak tuti nem jut eszükbe Shrek! De hogy megijednek tőle az is biztos!

Mi? Hogy PrezLee nem zöld? ÓÓÓÓ!!! PrezLee NEM ZÖLD. PrezLee barna. És nem ogre, hanem dobermann. Szóval PrezLee, is ijesztő. Sok hozzá nem értő ember szemében meg egyenesen rém veszélyes is. Na ebben hasonlít Shrekre. Az is egy jószíű kedves teremtés. PrezLee is az. Csupán az emberek ezt nem tudják. És mikor elindul valakik fele az első reakció, hogy rémesen megijednek.  Ej, ha még visszahívható lenne… akkor sebaj, elindul, ugyis nagyon figyelek visszahívnám és ezzel minden le van tudva. De …. és itt a baj. PrezLee szeret “elgondolkodni” , hogy jöjjön, ne jöjjön??? Vajon csak hisztizik a gazdi, vagy tényleg oda kéne mennem? Meg ha megyek és csak megdicsér, minek is menjek oda??? S tétovázik egy adagot, majd lehet jön, lehet nem. Soha nem tudom eldönteni, hogy most fog-e jönni vagy sem… és hajlok arra, hogy meggyőződéssel állítsam, hogy “vész esetén” biztos nem jönne… mert ő olyankor megpróbál intézkedni…

Nagyon szeretem, hogy ennyire eszes, meg gondolkodik… de bevallom, hogy kb 100x könnyebb volt Tedivel. Vele bátran lehetett menni bármerre, ő nem akart semmit se elintézni, megoldani, megnézni, szétnézni.  Na most azt nem tudom, mert egyszerűen nem emlékszem már, hogy ő csak megkomolyodása után lett “normális” vagy azelőtt is normális volt… Mert ha megkomolyodás után, akkor még nincs semmi elveszve… Akkor PrezLee feje lágya is benőhet, oszt lesz ő is “normálos” eb… Ha meg nem 😀 akkor hamarosan megjelennek a fehér hajszálaim …

Na mindezt nem panaszként írtam.. hanem amolyan tanulságként… Akinek nem volt még dobermannja és ilyent akar, az tutira kösse fel a gatyóját! Mert hogy időnként “rémesek” tudnak lenni az is biztos!