Ez egy olyan helyzet volt…amikor PrezLeere rájött a hoppárlé. Mindenképpen annyira közel akart hozzám ülni, feküdni, hogy lökött el a székemmel együtt. Ja és nem elég, hogy túl közel fekszik, de még mocorog is, meg fészkelődik, csak nehogy nehogy oda tudjak figyelni arra amivel épp foglalkoztam. Nagyon sunyi egy állat… komolyan mondom. A legcsavarosabb trükköket veti be, csak figyeljek rá. Persze rögtön és azonnal, ahogy neki ez eszébe jut.
Na már ilyenünk is van… Ha szeretném a madarakat tutira egyet hazahoznák. Állítólag érdekesek. Na de nem szeretem őket épp annyira.
A “helyünk” mellett tanyázik 2 fiatal csóka. Nem látszanak sérültnek, inkább amolyan fiatalkori hülyeséget művelhettek, hogy a földön vannak a fészek helyett. Amúgy meg nem olyan nagyon nagyon picikék. Rendes “madárnak” néznek ki. Csakhogy még nem tudnak repülni. PrezLee már 2x jól megszagolgatta őket, de velük mázlijuk van, mert PrezLee szájkosárral és pórázon szagolgatta meg csak! De így is nagyon oda és vissza volt!
Na és hogy a piszli csóka is értelmet nyerjen íme a rém tudományos magyarázat, hogy miért piszli csóka 😀 😀
Mind mondogattam neki… pici csóka, nem bántjuk. S aztán eszembe jutott a “piszlicsáré” de ne tessék ám kérdezni mert fogalmam sincs mit is jelent. Ebből alakult ki a piszli csóka. Még a múltkor. És most már úgy mondtam PrezLeenek is, nem bántjuk, hisz ezek a piszli csókák!!!
Ma nem mehettünk a háromszögbe. 2 fura alak feküdt hanyatt a közepén és pihent. Így átmentünk a másik helyre, a teniszpályák mögé. PrezLee talált egy tenisz labdát. Nem tudta kivenni a bokorból, de addig nyüsszögött míg mentem megnézni mi van ott… Vagyis megmutatta.
Majd füvet evett és persze azon nyomban ki is hányta… Van ez így.
Valami “misztikus sugallatra” éreztem, hogy mára ennyi lesz a séta. Elindultam hazafele, hazaértem, bezártam az ajtót és máris nekifogott zuhogni az eső. A misztikus sugallat meg persze kissé költői túlzás… Anyukámmal beszéltem telefonon, ő mondta, hogy náluk zuhog… na ja, általában azt jelenti, hogy onnan hamarosan ide érkezik. Mint most is.
Ha nem is Hét krajcár-t de összesen 6 drb aprópénzt hozott tegnap és tett a kezembe a kedves kutyám. A fürdőszobába tevékenykedtem, tettem vettem mindenféle frinci francokat jobbról balra. A kutya is ott volt, mivel a felgyülemlet ruhakupactól már megszabadultam.
Még mosás kezdete előtt halottam amint egyik nadrágom zsebéből kihullt valami aprópénz, de annyi minden volt a fürdőben, hogy nem volt kedvem azok után kajtatni. Így megfeledkeztem róluk. De mint kiderült, később, a ruhakupacok eltűnte után, PrezLee megkapta őket. Egyenként hozogatta nekem, és juj de boldog volt, hogy segített… Hiába na, pénzkereső kutya lett belőle, pedig alig érte el a felnőtt kort! 😀 😀 😀
Előnyök és hátrányok.
PrezLee hivatalosan a hátsó ülésen szokott utazni. Ott ül, fekszik, hátrafele kinéz. Ez a hivatalos. A nem hivatalos utazási módját meg egyedül találta ki. Mivel ezeddig nem zavart, sőt még tetszett is, mert amúgy vicces, hát hagytam. Ha békésen ül, akkor minden rendben.
Ez meg egy olyan fajta elhelyezkedés, hogy PrezLee a két első ülés között van háromnegyedig, a feneke meg a hátsó ülésen. A vicces, hogy ha erre tanítani akartam volna, akkor valszeg soha nem sikerül.
Na az előnyei ennek az ülésmódnak abban nyílvánulnak meg, hogy a kedves soförök általában meghökkennek. Van az a tipikus nézés, amikor ugye az egymás mellett álló kocsikból a soförök vagy nagyképűen, vagy orrot piszkálva, vagy csak simán kiváncsiskodva átnéznek a másik kocsiba. Mert stoppnál, vagy dugóba ácsorogni unalmas és milyen jó nézelődni.
Na ilyen esetekben szoktam elkapni egy egy… ártatlanul és önfeledten bámészkodó egyént, legyen az nő vagy férfi, aki pásztázó tekintettel körbenéz, majd egyszer csak hirtelen visszakapja a fejét mert nem érti mit is látott. Azta! Hát nem is csodálkozom… én már jóformán oda jutottam, hogy ebem feje körül igyekszek valami rést találni és elkapni ezeket a “MIII VANNNN???” tekinteteket majd jó nagyot vigyorogni magamban.
Sejtem, mert sajna magamat nem látom, de hirtelen, úgy épp első látásra az a sanda érzés keletkezhet bennük, hogy kutyafejű ül a kormánynál. Ezért kapják vissza a fejüket, majd észreveszik a trükköt és a legtöbb esetben ők is vigyorognak egyet… mert rájönnek, hogy mégsem annyira intelligens ebbel állnak szemben akinek jogosítványa is van…
Még aranyos az is mikor integetnek neki, illetve lámpáznak… ez a hátsók szórakozása… PrezLee ilyenkor igazi “úrihölgyként” viselkedik… nem vesz tudomást a kötözködésekről, sőt sokszor méltatlankodva elfordul. Na nem azért… csak megunja azt a poziciót.
Na de vannak kérem ennek a “Két szék közt” dolognak hátrányai. És ezt most fedeztem fel, amint megérkeztek a melegek és PrezLee liheg!!! Egészen kellemetlen mikor az ember lánya rövid újjúban megy világgá és kedves ebe összevissza csöpögteti a nyálával miközben jobbra balra bámul ki az ablakon…
A minap épp jövünk haza. Meleg volt, így a hátsó ablakot lehúztam neki, hadd nézzen ki ha éppen akar. Kezdetben nem akart. De szívesen kinézett az én ablakomon. Aztán kapcsolt, hogy a hátsó ablak mégiscsak kényelmesebb neki. Kinézett rajta, majd jól mig álltunk a stoppnál jól megugatott valamiket-valakiket. Pontosan nem tudtam feltérképezni, hogy minek-kinek szólt, de annak a rendje és módja szerint rendreutasított valamit-vagy-valakit két három erélyes VAU-VAU-VAU típusú ugatással. Majd gondolom sikeresnek érezte az akciót, mert önként abbahagyta és nem folytatta tovább.
Amilyen esze van, és amennyi hülyeséget megles, majd alkalmaz más esetekben olyan bugyuta és együgyű tud lenni más esetekben. Mint már említettem a fürdőszoba fele vezető utat a házi találmány a “szék zár” védi. Olyan ez mint valami bevehetetlen vár egyelőre, és abból áll, hogy 2 drb, fából készült konyhai szék van a fürdőszoba ajtó elé téve. Így csak az egyik szék elmozdításával lehet “bevenni a várat” vagyis bejutni a fürdőbe.
Mondjuk eddig egyszer fogta és tolta-húzta odébb a széket, csakhogy bejusson hozzám a fürdő szobába miközben tusoltam és megnézze micsoda ökörséget művelek, hogy állok a víz alatt és még élvezem is… Igen, a képére volt írva, hogy teljesen nemnormálisnak tart.
Na jó… ma mivel mostam, hát előbb összeválogattam szín szerint a ruhákat kupacokra. A gép befejezte az első adagot, de a földön még volt pár mosásra váró kupac. Így nem vettem a legjobb néven ha PrezLee bejön és azokat turkálja. Ezért kint hagytam. Csakhogy a “szék zárat” nem zártam be teljesen.
A másik szobába terítettem, emiatt kiestem a látószögéből. Nekifogott keservesen sírni mert… “BESZORULT” a két szék közé. Na a beszorulás nem éppen igazi volt, ugyanis nem szorult be, csak épp nem fért át. Próbált jönni, a szék nem engedte, be se volt szorulva azért, de ő csak ott állt és kétségbeesve nyafizott. Na addig addig amíg utána jöttem és megcsekkoltam mi a hézag. Bezzeg annyi esze nem volt, hogy kissé odébb tolja a már amúgy is félig eltolt széket… Igen, néha minden esze ellenére együgyű.
De megjegyzem nagyon örvendett, hogy “megmentettem az életét”. Asszem most örök hálás lesz ezért… vagy mégsem.