Bicikli hordozó csomagtartó

Vagy minek nevezzem … Na hát 2 féle van. Akarom mondani sokféle van, de azok közül ami engem érdekel, 2 féle fajta. A vontató horogra felszerelhető bicikli tartó érdekel engem. Ezek közül van kétféle. A komplex és jó drága, és az egyszerű. A komplex az olyan, hogy csatlakoztatva a vontató horoghoz tartozó csatlakozóhoz ezen a kis divájszon is fognak működni a fék lámpák, illetve fel lehet rá szerelni a csomagtartót számtáblát.. Na igen, ez lenne az ideális, de ez most nem lesz.

Persze okés, szuper egy dolog lenne, csakhogy nem használnám annyira ki. Ahhoz, hogy hetente kétszer kiszaladjak a zöldbe és bringázzak a dombtetőn egy órácskát míg fárasztom az ebet nem kell ennyire komplex herkentyű.

Na ezért jó, hogy van a másik, az egyszerű. Még nem értem pontosan hogyan csatlakozik a horoghoz, meg mi tartja meg egyensúlyban, de igazán ez nem is fontos. Ebből is van 2 féle… Az egyik tartó márkás, Thule a másik is “márkás” van neki valami gyártó neve, csak épp nem igazán ismert még ez a “nonéjm” márka 😀 A Thule bicikli tartó 66 EURÓ+áfa, míg a másik az 40 EURÓ+áfa… Gondolkodom mi legyen, hogy legyen, oszt majd ha eszembe jut valami… akkor lehet megrendelem…  Az a baj, hogy tényleg jó lenne, mert akkor csak fel le akasztom a bicajt, nem kell a tető csomagtartóval vesződjek, meg a biciklim se épp pehelysúlyú… de jelenleg nem fér be a budzséba…

Na sebaj, valahonnan csak szerzek féket a görkorimra, és folytatjuk azt a tevékenységet… aztán majd biciklizünk is ..

május 12

Igazából nem kutya téma de megéri feljegyezni 😀 . Úgy látszik ez nem az én napom, VAGY jobban megnézve a fejleményeket mégis csak az én napom hiszen “kacifántos” ügyek voltak de mégsem történt semmi nagy zűr… Hogy kutyás téma is legyen, hát ma azt hittem elfúj a szél séta alatt.. És mivel ennyire szeles idő volt, egész séta alatt azon törtem a fejemet, hogy gyalog vagy kocsival menjek a fogorvoshoz. Szívem szerint gyalog mentem volna, de nem volt ínyemre hogy csuromvizes legyek…

Na szóval … ha kocsi akkor legyen kocsi. El is indultam. Jó előre és okosan gondolkodva egy kerülőbb utat választottam tippelve, hogy csúcsforgalomban talán kevesebben lesznek erre. Kevesebben is voltak,  de nem sokkal. Megyek megyek, hosszú kocsisor, egyszer csak az előttem levő bevág egy hirtelen féket én is de már nem volt mit tenni jött egy bumm is…

Igen igen, én, biza én nekimentem az előttem levő kocsinak… Most mit mondjak? 😀 hogy “sose hittem vona???”

Mit volt mit tennem??? Kivigyorogtam a kocsiból, bekapcsoltam a vészjelzőt, és reméltem hogy nem egy földbukó parasztnak mentem neki, aki azzal kezdi hogy a még kezelésbe se vett fogaimat kiveri… Na nem, itt is már velem volt a szerencse, egy fiatalember szállt ki a kocsiból és visszamosolygott… Gondoltam na jó, a verést megusztam, most akkor szálljak csak ki és lássam mi is történt… Mondom én, mázlim van, ugyanis szinte ki se szálltam a csávó intett, hogy ááá nem történt semmi, viszlát, pá és beült a kocsiba és elment … persze én is. De bevallom ezután kissé nagyobb távolságokat tartottam ám…

Elértem idejében, jó minden szépen halad ahogyan kell, indulás előtt kapok valami rettenetesen rémesen iszonytosan rossz ízű akármit, a kezelés része, fél órát kell a számba tartsam… Közben jövök haza. Azt hittem eldobom az agyamat, hát én ilyen rossz ízű valamit rég nem tapasztaltam. Ezzel vallatni lehetne a legádázabb hazudozót is és tutira az igazat mondaná!!!

Majdnem hazaérek, már csak a kapun kell bejönnöm, persze a szemközti utcából, a stopnál… egy idióta fehérnép nagyon nagyon siet… és egyenesen a másik sávról tér… Szerencsére már sacc per kábé észreveszem ezeket a barmokat, akik átvágnak mert ők sietnek és inkább fékezek én, mintsem oldalból nekem rohanjon… Na akartam dudálni a duda meg se szólalt… végül feltűnt a macának, hogy mi van, még ő kezdett el hadonászni és képzeljétek… rettenetes volt mert ordítottam volna már dühömbe (minek tartsam magamba????) de csak hápogás szerű akármi hangok jöttek ki a számból, meg a rossz íz csak fokozódott… Szóval “jól megaszontam”…. volna ha sikerült volna, de nem sikerült csak mint valami hülye olasz hadonásznom az útkereszteződés közepén… Na végül bejöttem az udvarra és egyenesen felrohantam hogy kiköpjem ezt az irdatln izét, mert már nem bírtam tovább… Végül is … jól belegondolva marhára egy szerencsés nap 😀 hiszen semmi komoly nem történt…

Statisztikailag ha így folytatom akkor nagyon szuper lesz… 😀 Ilyen sűrűn legyenek csak “baleseteim” és ennyire komolyak!!! Azt jelenti, hogy az elkövetkezendő 14 évre megint megvan a baleset adagom… És már hozzáteszem azt is, hogy tényleg gondolkoztam, hogy valami nem stimmel… kellett egy ilyen kis józanító koccanás…

Na jól van…

Hát hogy eddig erre nem gondoltam 😀

Mindig tanul az ember valamit… ma kiderült (sejtettem én…) hogy nem csak azzal a vacak gumi izével lehet fékezni, hanem vannak más módszerek is…

Tessék itt az elméleti rész… a gyakorlat kissé nehezebb, de majd csak belejövünk. Végül is megtaníthatom PrezLee-t is megállni és belekapaszkodva csak megállok én is…

Egyáltalán nem vicces!!!

Ma szétszedtem a biciklimet. Jó, nem olyan nagy ügy mondanák egyesek. Hát szétszedni tényleg nem nagy ügy. Gondoltam, nagy okosan, hogy szétszedve hátha befér a csomagtartóba. Hát nem fért be. De a bicikli sikeresen szét lett szedve.

Végül betuszkoltam az ülések közé. PrezLee kezdetben nem tudta mi a bánatot akarok, és mindenképpen meg akart ijedni attól az idegen tárgytól amelyik a helyét el akarta ám foglalni. Végül rá kellett szólnom erélyesebben, amikor is abbahagyta a buta szökdösést. Így sikerült elvinnem a biciklit a javítóba. Csak fejfájást okoztam szegény szerelőknek, ugyanis olyan csavarokat is kicsavartam amit nem kellett volna.

Na mindegy. Végül is ügyesen visszaraktak mindent. Ezennel jelentem bicikli működőképes. A másik hír, hogy nekifogtam érdeklődni olyan utánfutó horogra akasztható biciklitartó után. Mert az, hogy állandó jelleggel szétszedjem (legalább az első kerekét) nem buli… Kb. jó félórát tartott míg sikerült visszaszerelnem az első kereket. Pedig tök egyszerű! Csak odatesz, becsavar, ráhúzza a másik kart és kész.

Igen ám de mire odajutottam volna, hogy becsavarjam… eldölt a kerék, mikor a kerék se dölt el, kiesett a kezemből a csavar, mikor a kerék se dölt el, a csavar se esett le, beakadt az a kis vacak rúgó. Na így jól elszórakoztam egy félórát amíg sikerült visszatennem a kereket. Jó. Ebből KB ennyi elég.

A vicces része ám csak most következik. Biciklistől mindenestől kimentem, gondoltam ejha, ki is próbálom. Végül eszembe jutott, hogy semmi kulcs nincs nálam, és az már nem jutott eszembe, hogy az első kerékhez NEM KELL KULCS…. Jó, még mindig nincs semmi elvészve! Hiszen ott az út, a görkori. Minden egyszerűen nagyszerű! Nem sok gondolkodás után PrezLeere hám, rám a görkori… és el is indultunk. Kikerültünk egy ácsorgó autót… majd hűűűűűű vazze azt se tudtam merre kapkodjam a girbe görbe lábaimat!!! Mert mi történt??? Akkor hirtelen én se tudtam, csak annyit “vettem észre”, hogy fékezek de sehol semmi nem történik. PrezLee húz, fékezés nem hat, meg kéne állni ám, mert hamarosan jön a lejtő oszt akkor mi lesz….

Végül a gatyafék mentett meg… jól odavágtam magam. Ez van. Ha az ember ilyen “hülyeségekre” adja a fejét akkor számítson arra is, hogy néha odaveri magát. Na holnapra egy tenyérnyi kékség fogja díszíteni becses hátsómat.  Ezután szépen lassú tempóba (nagyon lassú) visszagurultam a kocsiig, menet közben megtaláltam az elhullatott görkorcsolya féket is, felszedtem, vissza a cipőt és haza is jöttem. Elment a kedvem az egésztől a mai napra.

Na és… hazafele jövet majdnem jól nekem jött egy süket. Asszem megyek és lefekszem aludni… bár ki tudja lehet az sem jó ötlet… 😀 😀 😀

Enterriör dizájner

Mikor rájön a nagy hiszti, fogja a nagy paplant, a pokrócot és elrendezi úgy ahogyan neki a legjobban tetszik. Vannak esetek, amikor SZERINTEM… (nézőpont kérdése nemdebár… mert szerinte nem…) kissé túllő a célon. Na ilyenkor a szőnyeget is rendezi… Mint a harmadik képen látszik.

S akkor ezen művelet a következőképpen zajlott le… PrezLee előbb jól összegyúrta a fehér paplanát. Majd ki be rohant a folyosóra amíg úgy döntött, hogy onnan becipeli a pokrócát. Majd addig tologatta amíg a kettőt közel pakolta egymáshoz, “kissé” felgyűrte a szőnyeget is, mindezek mellé valami szörnyű hörgő-ugató hangokat hallatott, majd elégedetten a művével lefeküdt, nyögőt kettőt és jól elaludt.

De hogy miért kényelmesebb ilyen fekhelyen aludni… hát ezt igazán csak ő tudja… Talán majd egyszer kipróbálom.

dscf2083 dscf2096 dscf2098 dscf2099

Hullahop karika

A karikát nem igazán “imádja”. Azt hiszem megijedhetett tőle, mert inkább amolyan “mintsem hozzám érjen ez a kütyü, inkább átszökök rajta”  stílusban ugorja át. Persze van amikor szenzációsra sikerül az ugrása, mert tulajdonképpen helyben ugrik, és a karikát húzom át alatta… van amikor előre szökken… Még dolgozunk a “technikán” aztán következhet a tűz meg a cirkusz… 😀

Van ám piros karikánk is!!! Csak gondoltam fiúsabb a kékkel fotózni ökelmét..

Megint ezzel a vacakkal jössz nekem??

dscf2079