Hónap: 2009 május

Na ez valami twilight zone, x akták (atkák) és társaiba illő jelenet volt. Tudtam, hogy utolsó kutyás kimozdulásom eredményeként, kutyával tértem vissza (bizonyíték, hogy ott sivított mellettem). Ha kutyával tértem vissza, akkor a póráznak is a lakásban kéne lennie, mivel, az a kutyára volt csatolva a kiruccanásba induláskor. Délutáni séta. 4 óra. Keresem a pórázt, nincs sehol. DE SEHOL. Asztal alatt, hűtőben, fürdő szobában, mosógépben, táskában, megint szoba, megint konyha. Jövök mint valami kerge tyúk. Közben PrezLee vinnyog, nyafog vagy éppen ugat és lehetőleg láb alatt van.  Kérdem már már kétségbeesve.. PrezLee hol a póráz. Persze nem válaszol. Csak hisztizik. Mint valami hiperaktív gyerek szökken jobbról balra.

Alternatív sétáltató megoldásra kezdtem gondolni. Vajon miféle kötelet, madzagot, spárgát szerezzek, hogy kivigyem. Lementem a garázsba, nem-e hagytam véletlenül ott.. Nem. Ott se volt a póráz. Az már nem jutott eszembe, hogy egy nagyon rövid, de póráz van a kocsiban is… Végül előkaptam az egyik nagyon hosszút… Amit rácsatolok ha “zűrös” zonában csatangolunk, és a behívása kétségeket ébreszt bennem… Szerencsére az ketté bontható, így nem 5 méternyi pórázzal mentünk, hanem csak 3-al.  Ennek a hátránya, hogy rémesen vékony. Vágja a kezem, mert az ebet megbírja.

Csak megvolt a séta, még sikerült össze is vesznem ebbel, a fafejűsége miatt. Ha összeveszünk, jól megráncigálom, akkor egy rövid ideig tudja, hogy a lábhoz és a nem rántjuk ki a gazdi kezét a szabályhoz tartoznak… a következő sétáig. Mert semmi képen nem akar ezen szabály véglegesen beíródni a fejecskéjébe.  Most már kezdem gyanúsan azt hinni, hogy mégsem fogadott ő el engem felettesének, hanem valamiféle kvázi egyenrangú pajtásnak tekint…

Hazaértünk a pótpórázzal… még egy sor keresést hajtottam végre és csak nem sikerült megtalálnom a kóbor pórázt. Gondolkodtam, de senki nem volt aki ellophatta volna 😀

Feladtam. Azt mondtam valami lesz. Egyelőre kaptam megoldást, ezzel fogom vinni… Hát mikor teljesen sikerült elfelednem, hogy kerestem, akkor látom meg. Nem mondom, hogy nyílvánvaló helyen volt… mert ez már szinte nyilvánvaló. A póráz, ott volt, hogy ahányszor ki be jottem a folyosón keresztül, mindig láthattam volna. De nem láttam. Ugyanis azzal kötöztem ki a folyosó ablakát, mert mind csukodott be, és szellőztetés végett… Hiába na… tavasz van kérem szépen.

Amikor megjelent a friss zöld fű, PrezLee nekiállt legelni. Majd szépen kihányta az egészet kupacba. Amikor a friss kaszálás után kinött a fű, PrezLee megint nekiállt legelni.. megint kihányta. Kiköltöztettem a virágokat a folyosóra. Mit tett? Nekiállt legelni, és természetesen kihányta. UFF.

Jaj de kis édes és ártatlan fejecske volt itt!!!

2008, július eleji fotó!

Na igen, Google őméltósága időnként vicces eredményeket produkál.

Nézem a statisztikákat. Mit keresnek és mit találnak az emberek ezen a kutya blogon. És meglepődök időnként, hogy milyen találatokra érkeznek a lapra a látogatok… a mai nap csúcstermése a “” …  Nem akarok hinni a szememnek, hiszen aszongyák, hogy a google az a tartalomra megy… és ilyen tartalom a lapon BIZTOS nincs… MÉGHOGY 4!!! (miért pont 4??? – hallatlan! 😀 😀 😀 )

De Google… ő úgy látta, hogy igenis van köze. kb 4500 találatból, a második oldalon vagyunk, lentről a harmadik. Hát nem csodálatos a google és az egész interweb tudomány???

Hülye google :)))) vagy csak humorizál egy csöppet…

Na de most teljesen más okok miatt hápogok. Vicces mert már megesett, és megszídtam, kiparancsoltam a szobából, jól megmondottam neki, hogy egy aljas disznó és hasonló “szép” szavakkal illettem, oszt innen tovább ez van… marad a röhögés, hogy jól megjártam megint, és megint rendre tanít az eb…

Nem mentem ki csak kb 5 percre a fürdőig. Hát nem besettenkedett a rettenetes szobába és kihalászta ezen cipőmet, majd ezt is megdolgozta? Igaz is … miért hagytam nyitva az ajtót, és miért hagytam a cipőt a földön???

Még jó, hogy ezt a cipőt nyammogta meg! Azt hiszem kutyabőrt csináltatok belőle ha a narancssárga tipegőmet csámcsogja meg! És a kutyabőrből kutyabőr cipőt!!! Szerencséje van az úrfinak! Vagy tán jobban féltem azt  cipőt és még véletlenül se adok esélyt arra, hogy hozzáférjen??? Ki tudja ki tudja… ej haj rejtélyes ez a világ.

Na megmutatta az úrfi, hogy mégis miféle fajta ő 😀 Nagyon büszke vagyok rá. Igazi őrző védő ebnek számít mától fogva ez az ügyes barna dobermann!

Az történik ugyanis, hogy napközben, előveszem a piros rúgós divájszt és megkötöm őkegyelmét, úgy, hogy tudjon kimenni a folyosóra, napozni ha kedve tartja, vagy bent az árnyékban lébecoljon.  Így elüldögél és néz ki a fejéből egy két órát. Muszáj megkötnöm, mivel közös a folyosó, másképp nem lehet elzárni. Így a “saját” részben marad, de mégis kint lehet és nézelődhet az udvaron. A béke is megmarad a szomszédokkal… PrezLee is megszokta ezt a megkötözösdit, reggelente már böki a lábával a rugót, hogy na mi lesz, gyere már mert ki akarok ülni és nézelődni.

Ma hallom, hogy olyan “veszettül” ugat, hogy bennem fagyott meg a vér. De tényleg. Ijesztő. A szomszédba jött egy hölgy. A kutya nem ér odáig, de szerintem messzemenőleg emlékezetes lesz neki ez a látogatás, mert “kegyetlen” egy látvány volt, ahogyan PrezLee őrzi a “birtokot”… Ah… na igen, persze, hogy azonnal rohantam megnézni mi történik, végül tudomásul vettük, hogy semmi, csak épp hangoskodva jelezte, hogy idegen jár a környéken…

Eddig leginkább a szelid oldalát láttam az ebemnek Na meg a hisztiset. De tuti, hogy nem papundekliből van az eb.