Hónap: 2009 április

Azt hiszem nem egyszer, nem kétszer büszkén ecseteltem micsoda egy észlény kutyám van! Na persze, mindenki azzal a tollával dicsekszik ami van neki… Így el kell mondanom, hogy PrezLee Alias PEZMET (újabb nevén Manka- de ne kérdezze meg senki miért mert ugyse mondom el, meg “Pitzipoanka”-nak is van szollítva néhanap, és neki még tetszik is ) bemászik a kádba. Egyedül, és kihalássza onnét a pénzt… amit ő pakolt be azelött… S akkor remek játék, mert ő bedobja a pénzt, majd kiveszi és csodálkozik. Mondtam én, hogy okos…

Megkaptuk a mágikus akármit amit szeret és amire képes 5 percnél továbbra is figyelni… amiért vigyázzba vágja magát, és amiért hajlandó egy negyed perc leforgása alatt véghezvinni minden műveletet amit tud… hátha hátha épp az amit akarok, mert arra türelmetlen, hogy megvárja mit is fogok mondani… ülsz,fekszik,ugat,pacsi na válogass kedvess gazdám, és amíg te válógatsz, én megeszem a finomat. Nem mondom meg mi az, nem hús, maszatolni se maszatol nagyon, én is szeretem, elég drága mulatság ezzel jutalomfalatozni, ezért nem kap minden nap… Ne legyen már ennyire ígényes… 😀 Persze az is lehet, hogy azért van úgy oda és vissza ezért a valamiért mert nem kapja minden nap 😀 És ha kap is, akkor sem lakik jól vele..

Ezzel a jutalom falattal meg azt tanuljuk, hogy “állsz”.. na ezt igazából tudja, nem is lenne baj, mert állni áll, csak legtöbbször az a fura érzésem keletkezik, hogy azt a “stop” játékot játszódja, amit gyerekként űztünk… egyik elfordult majd elrikoltotta magát, hogy stopp, mikozben a többiek mindenféle figyrákat cselekedtek… és úgy kellett állni abban a pózban ahogyan a “stop” elhangzott… Na PrezLee is így csinál, mondom neki “állsz” erre áll… de hol kicsavarodva, hol begörbülve, hol egyik lába sutábban mint a másik… És ha megmozdítom, akkor el akarja venni a falatot 😀 Remekül szórakozunk, és néha sikerül egészen szépen megállnia…

A zöldben is gyakoroltuk az  “állsz” parancsot:

Minden ebnek van valami hóbortja… PrezLee például indulásnál olyan rémesen heves, hogy azt se tudom, hogy tartsam vissza. Ilyenkor van, hogy csúnyán összeveszünk, de ez kicsit sem érdekli. Annyira dilinyos mikor indulunk valahova, hogy se nem lát, se nem hall… aztán ha sikerül elindulni, még egy 10 percig nyafi, tombolna, teperne ezerrel és lecsillapodik… Mondjuk ez kimondottan bajos… kocsiból való kiszálláskor, mert kész akrobata mutatvány, ajtót kinyítni, ebet jó erősen tartani, valahogy ajtót bezárni, majd kulccsal a kocsit is bezárni, közben visszaevickéni a kocsiig, mert már odább rángatott… És nem, semmi nem hat rá ilyenkor… Tudja a fene, én még mindig remélem, hogy csak heves és fiatal!!! Bár megeshet, hogy csak “nemnormális”…

Győző… a “kicsi”… akkora mint egy boci, de nem az újszülött, hanem a pár napos. Tényleg hatalmas egy állat lett, de persze attól, hogy nagyobb az asztalnál és a fél konyhát elfoglalja ha netán ott alszik… még mindig  ő a “kicsi”.. Nos ő vízmániás lett, de olyannyira, hogy búvárnak készül…én meg szemcseppekkel fogom meglepni és boldogítani, mert minden egyes “merülése” után rémesen pirosak a szemei… de nem tágit. Koszos mocskos pocsolyákba egyenesen fejest ugrik, és csupa élvezettel tur egyet kettőt a sárban… Már minden nagyobb pocsolyának a helyét tudja és messziről rohan feléjük… Ha netán Gyurit látogatjuk meg, akkor a halak csak meneküljenek mert Győző ki nem jön a vízből otttartozkodásunk ideje alatt… Igaz PrezLee se hagyja magát a tónál, ő szokott vetődni is.

PrezLee imádja a liftet… Győző meg utálja. De szeret a liften aludni… A minap apukám kiszúrt Győzővel, mert az elaludt a liften. Házörzői szolgálatát oly “mélyen” végezte, hogy egy szintel magasabbra került…. pár lépcsőnyi, van lépcső is, de azon csak Balázs tud közlekedni. A két ifjú úr hozzá van szokva a lifthez és ha fene fenét eszik, akkor se hajlandóak a lépcsőn közlekedni. Mondjuk nem is baj… csak éppen vicces ahogyan Győző felkerült a teraszra, és az 5-6 lépcsőfokon nem mert lejönni, ott fent ugrált és ugatott mikor hívogattam lefele… Ja én középen voltam, PrezLee lentröl ugrált és ugatott, nem mert feljönni, Győző fentről nem mert lejönni… én meg majd leestem a lépcsőröl úgy kacagtam a két lököttet!

Még egy két év, ha “így folytatjuk” kész lesz a kecskecsorda… Most van 3 nagy kecske és 4 gidó… PrezLee lesz a terelő dobermann. Ma tekeregtünk egy nagyot és mint a Mézga család, kivittük a kecskéket, kutyákat a rétre. A trükk, hogy a Főkecskét meg kell kötni… Ha a Főkecske (Julcsi a neve) meg van kötve és haladunk, akkor a többiek szépen követik… Ha nincs megkötve, akkor egyszer csak gondol egyet, hátra arc és hazarohan… Lehet, hogy most nem tenné meg a kicsik miatt, de Julicsi teljesen kiszámíthatlan… ráadásul a kicsik meg rohannának eszetlenül utánna…

PrezLee nagyon szereti az ilyen felfordulásokat.

Nini ez nem Győző! DE vékony és alig van farka!

Ezt ma mondta egy kisgyerek PrezLeere…A minap meg valami okos majdhogynem szőke módjára okos leányzó állapítottam meg újdonsült barátjának (gondolom tudományát fitogtatva), hogy ő ettől a “korcstól” nem fél… ellenben az a másik (Győző) na az veszélyesnek néz ki.

Hát jó… nekem még így is jó 😀 Most mit kellett volna magyaráznom neki, hogy úgy IGAZÁNDIBÓL… a három eb közül (mert van a Farkas kutya – ami természetesen FAJTISZTA farkas kutya 😀 😀 khm khm…, Győző a szentbernáthegyi és PrezLee a “KORCS” ) közül csak PrezLee a czédulás fajkutya… Győzőre rá lehet fogni, de neki nincs semmiféle pecsételt papírja erről, Balázs meg farkasnak farkas, mert van neki farka, de sokféle egyéb farkas kutya keveredett ám benne.. De az igazság az, hogy nem szeretem fárasztni magamat feleslegesen.

Sőt… valahol örvendtem, hogy nem az a “juj na attól aztán kell félni” reakciót váltotta ki belőle… hiszen ő nem félt a “korcstól”… csak meg ne tudja, hogy így néz ki a dobermann mert az már tutira baj lesz…

Vajon szükség van-e arra hogy “megállapítsam”, rég nem írtam? Na lehet igen, lehet nem.  Sok dolgom volt, foglalt voltam vagy nem volt kedvem írni. Vagy nem volt miről írni…

PrezLeeről minden nap lehet valamit írni, mert nincs olyan nap, hogy valami kisebb naobb hülyeséget ne művelne, vagy ne lenne ügyes. Szóval írni volna miről… akkor máshol kell ám keresni a nem írás okát.

Lényegtelen, most itt vagyok és írok. Méghozzá arról, ahogy PrezLee tegnap és ma 3 embert megijesztett… Ezek közül egy véletlen volt, kettő meg hát ismét lehet véletlennek nevezni, de mondjuk “hanyagságnak” is, méghozzá részemről, mert mikor hoztam be a kocsit az udvarra “elszabadult a gonosz” és rohangált fel alá az utcán… A rohangálással meg az utcával nem is lett volna gond, ugyanis teljesen “kihalt” mellékutca, hetente kb 4 autó megy itt el. A szomszédok ismerik az ebet, tudják, hogy “nem bánt az senkit”… Erre sejtem, hogy a kövér szomszédasszony nem vette észre hogy “kicsoda” a kutya… Mert PrezLee rohant lefele, épp valami macskát nézett ki megkergetés végett, a szomszédasszony meg szomszédolásból hazafele indulva lépett ki egy kapun… Meglátta a felé (nem hozzá, csak épp az ő írányába) veszettül közeledő ebet, s visszahökkölt, még a kaput is becsukta… Majd ezután fogta fel, hogy jaaaaajj hisz ez PrezLee, és ki is jött azonnal…

Mindezt  a tükörbe láttam, ugyanis épp a kocsit készültem beparkolni az udvarra… A másik eset az utcán felfele történt, mert miután PrezLee lerohant a macsekért, felfedezett fent egy kutyát… s akkor azt kellett ám levadászni. Igen ám de megjelent a “falu bolondja”, ő meg szegény fél mindenféle ebtől.. Na itt kissé megijedtem, és nem is azért, hogy PrezLee bántaná, hanem azért mert PrezLee imád barátkozni … minenkivel, még akkor is ha az akivel épp barátkozni akar, nem nyilvánit erre semmi hajlandóságot… És már már indult feléje, csóválva a fenekét, és már az illetőn is kezdett kiütni a pánikszerű félelem, amikor csoda történt! PrezLee abbahagyta a barátkozási szándékát és a hívó szóra (PARANCSRA KÉREM!) hozzám (jobbanmondva felém, majd be az udvarra és nyomás Győzihez..) jött… Hát haladás minden esetre.

Az első esetről meg annyit, hogy mivel újabban PrezLee olyan szótfogadó helyes kis fickó lett, hát megengedtem neki, hogy jöjjön velem szemetet levinni. Mindenféle póráz nélkül. És semmi baj nem lett volna, ha a kapu alatt egy idegen épp akkor be nem lép, amikor én a kukába dobom a szemetet, PrezLee meg szökken körülöttem… Na de itt is csak annyi történt, hogy a belépő majd szívbajt kapott, ellenben PrezLee kész csodaként csak megnézte majd mellettem termett és meg tudtam fogni mindenféle gond nélkül…

Mondtam már, hogy imádom? Annyira lökött tud lenni, de annyira pont olyan amilyenre mindig is vágytam… persze kivétel egy két túl heves lereagálása a dolgoknak, meg az, hogy most már szép lassan nem csak a bal vállam van kiakadva, hanem a jobb is kezdi felmondani a szolgálatot…