Hónap: 2009 február

Időnként rájön az idióta höri mori… mert nem tudom, hogyan nevezzem ezt a magaviseletet… nem haragos, nem igazán morgos, nem hiszti, de mégis az, amolyan vadul játszás, persze közben egyre csak túrázza fel magát és ráadásnak egyre hangosabb lesz, egyre jobban pörög, a végén annyira, hogy nem tud leállni csak ha kicsit erélyesebben meg van fogva a nyakörvétől vagy egyenesen a nyakától megcibálva… Valami olyan jelenség ez, amikor elindul a vihar… ahogy mondani szokás, egy pillangó megsuhogtatja a szárnyát és valahol nagy orkán lesz… Na itt PrezLee szökken egyett és nem sokkal azután hiszti lesz belőle.. csupa játékból…

Ráadásul ezek a felpörgései akkor is jelentkeznek ha valaki vendég van (mintma…) aki lehetőleg ne is szeresse kimondottan a kutyákat (nem kutyabolond alapon). Szóval ma PrezLee ismét bemutatkozott … és hogy megmutassa “jaj de szörnyű sorsom van” nekifogott vadulni és csipkedni, a kezemet tartotta a szájába, nem szorította meg, de azért néha éreztem, hogy “jaj”  és persze közben az ember még próbál beszélgetni is … kész vicc az egész, mert nem megy… rosszabb ez a “majom” mint egy kisgyerek :)))) az legalább néha még alszik délután… PrezLee már azt se akarja…

De nem panaszkodom… egészen jól megszokta a házirendet…Néha még nyitogatja az ajtót, jön, megy majd nagy “uncsizom de ez van” alapon lefekszik a helyére és alszik… Ellenben  olyan pontos mint egy orosz vekker!!! Négy körül nekifog kezdetben finoman, jön, a fejét a lábamra teszi, ha “nem veszem észre” akkor a kezemet bökdösi, ha azt sem, elvakkantja magát, vagy hozza a nyakörvét, vagy ellop  valamit az asztalról… megint hozzámjön… megtesz mindent csak induljunk már… Ha felkelek a gép mellől akkor kerge táncba kezd… de még fel kell öltözzek, cipő, kabát, felszerelések… na ez elég nehezen megy mikor a sarkamba egy szökkenő kutya van, de valahogy ezt is megoldom…

A nemnormiság… mert erről akartam írni, csak fölöttébb szórakozott vagyok ám… az este megint voltunk egy rövidet szaladni… persze ilyenkor vékonypóráz, vékony nyakörv, mivel majdnem éjfél van, nincs szájkosár. Mikor indulunk, azt hiszem örömében, nem bír magával… Rá kell szólnom, meg jól megcibálnom, hogy lecsillapodjon valamennyire, majd egy darabbig szökken mint egy bolond nikkel bolha… aztán lenyugszik, szaladunk egy darabig, majd!!! megint nekifog… pedig annyira szépen tud “ügetni” mellettem… na fene tudja, egy nap majd csak eljutunk arra a színtre, hogy normális dobermann lesz belőle… vagy csak nagyon optimista vagyok????

Amióta kétszer is “csinálta az eszét”, mármint “megszökött” és nem akart visszajönni, elgondolkodtam, hogy vajon miért is teszi… na jó mert lökött, ezt tudom, de miért pont a fellegváron marháskodik… ott volt a zacsis dolog is, aztán most ez az “elmegyek világgá szétnézni”… mert nem úgy szökik meg, hogy elmenjen nagyon messzire, és hátra se nézzen, hanem egyszerűen a “zónájának” érzi és még otthonosan mozog azokon a részeken amerre elcsatangol… Nem is csodálkozom, hiszen a téli időben nemcsak a gödörben voltunk, hanem körbejártuk az egész fellegvárat jó párszor… és sejtem hogy bolondocska megjegyezte, hogy ááá tulajdonképpen akkor ez az egész egy és ugyanaz innen oda, meg onnan ide… Azt is merem állítani, miután mindent megnézett a környéken… utána visszatérne… csak persze nem hagyhatom, hogy ennyire messze menjen és tegyen amit akar.

Ma rengeteget dolgoztam, és nem volt időm játszani sokat vele… Bár egy jó másfél órás sétára tellett, meg elemntünk egy midnájt szaladásra, de még mindig nem elég neki ez a mozgás… Meg kell oldjam végre a bicziglim kerekeit mert ha nem tudom rendesen kirohantatni akkor szét fogja szedni a házat…

Hát ő se kell menjen a szomszédba egy kis “gonoszságért” ami azt illeti… PrezLee ugya a kényes, fényes városi kutya… legalábbis a falu szemében így van számontartva. Aki ugyebár kocsival utazgat, ide oda van hurcolva, neki mindent szabad, a lakásban lakik (hüüü igaz???) meg társai. Persze emiatt rengetegen a faluból úgy gondolják, hogy nemvagyunknormálisak… Ráadásul Győző is még mindig bent lakik, vagyis persze napközben az udvaron tanyázik, de azért éjszakára még a konyhába alszik…

De a gonoszsága az nem ebből jön… hanem, hogy Győző soha nem akar a pokrócra feküdni… a csupasz betont kedveli a legjobban, arra úgy terül ki mint aki éppen napozok. Mert van neki pokróckája, meg szőnyeg… Nem kell… csak akkor, és csakis akkor ha ott van PrezLee… Mert akkor “gonoszul” úgy intézi, hogy ha lehet mindkét pokrócra terüljön el… És leginkább a PrezLeejét használja.