Hónap: 2009 február

Sípályán

PrezLee Szólj hozzá!

Még életében nem látott PrezLee sípályát meg sízőket sem… gondoltam elviszem, mutizzam meg neki, hogy ilyen is létezik, nehogy már buta maradjon…Persze nem sízni mentünk, mert azt MÉG nem műveljük, de ki tudja, lehet eljön annak is az ideje majd egy szép nap.

Minden esetre még jó, hogy igencsak felkészültem és vittem a hosszú pórázt, mert lett volna ott pánik és káromkodás rengeteg, ha PrezLee beszabadul a sízők közé!!! Mert PrezLeenek nagyon tetszettek a csúszkáló emberkék, olyan HÚÚÚÚ De vagány menjünk fogjuk meg szökkentyű volt végig, az emberek nagyrészének is tetszett PrezLee, a másik része meg remekül szórakozott azon ahogy engem rángatott az eb jobbról balra, de volt egy pár aki nagy ijedt képpel mért végig, hogy jesszus mit keresek a vadállattal az emberek között… Annak ellenére hogy egy pindurka kisbaba is volt “társaságunkban” , mégis egy valamivel nagyobb gyerekkel “rendelkező” frusztrált mama alig bírta megállni szó nélkül, hogy valami 10 méterre megközelítettük a kutyával a gyerekét… Mondom… 10 méter, kutya pórázon, mellettünk másfél éves gyermek és ő meg majd leszúrt a tekintetéve… persze ha lett volna kit 😀

Aztán volt aki megkérdezte, hogy megyünk-e őzet fogni, volt aki viccesen megjegyezte, hogy ha elszabadul biztos megeszi őt, amire a válaszom az volt, hogy ez természetes, és még reggelit se kapott ma… de szerencsére ezek már amolyan vicces megjegyzések voltak. Egy bácsi kitalálta, hogy biztos azért olyan izgatott a kutya, mert érzi a szalonna szagát.. nemrég ettek… Most nem akartam felvilágosítani, hogy nem a szalonna miatt, hanem ő már csak ilyen “izgatott” mindig…

Végül elhagytuk a sípályát, elsétáltunk jó messzire a “veszélyektől” és elengedhettem végre az ebet. Persze a póráz továbbra is lógott rajta, csak én nem fogóztam a végébe. Normális távolságok között mozogott, majd “letámadott”… mármint engem és meg akarta enni a cipőmet, cibálta a nadrágom szárát és majd felborított. Persze meg kellett ráncigálni őkelmét ahhoz, hogy abbahagyja… de amúgy minden a legnagyobb rendben volt. A pici kapott egy nagy puszit a kutyától 😀 Tiszta véletlenül még fotó is készült róla!!!

S akkor következzenek a képek!!!

mmmmmmmm juj fogjuk meg azokat a mozgó izéket ott ni!!!
dscf0974

ezt láttuk:
dscf0980

Itt a kutya, hol a kutya??
dscf0994

Húúú de vagáááááány!!!
dscf1010
tééééllleg nagyon klassz helyre jöttünk ám!!!
dscf1014

Nem győzők csodálkozni!!
dscf1049

Mit mondtááál???
dscf1057

Megeszem a lábadat!!!
dscf1087

A simi…
dscf1123

és a pusziiiii!!!
dscf1124

és a bánatos fej, visszafele indulás előtt…
dscf1147

Na meg a PrezLee szállító kocsi a hegyen :))

dscf1165

GRRRRR!

PrezLee Szólj hozzá!

Becs szóra többet nem dícsérem meg az ebet! Mert olyankor elmegy az esze… vagyis a világnak nem dícsérem meg.. mert őt szoktam, sokat, hogy ilyen ügyes, meg olyan ügyes… de van amikor épp csak leírom, hogy jaj de rendes volt és szinte azonnal produkálja magát… Vajon minden dobermann ennyire lökött???  Vagy csak az én barna ebem sikeredett enyire “félre” 😀 😀 😀

Ma voltunk tekeregni egyet… már úgy indultam, hogy végre eszembe jutott vinni a fotógépet, mert nemsokára tavaszodik és nem lesz képem a kutyával a hóban!!! Szóval kiértünk, kocsi leparkolva, egyszer kétszer leordítva a feje ebnek, mert azonnal ki akart ugrani, de hát ő másodiknak mászhat ki a kocsiból, akármennyire is boldog legyen, hogy végre kiértünk…

Ja mielőtt elfelejtem, persze, hogy már nagyon akart kimászni, mert beszaladtam egy zsák kaját is venni és azzal is telt egy pici idő a “rendes” sátáltatás órától… Nem sok, de elég, hogy szegénynek nagyon kelljen már pisilnie… Szóval kiszálltunk, ás elindultunk a domboldalon. És mivel tegnap olyan aranybogár volt, hát ráakasztottam a madzagot, és hagytam szaladgálni… persze ekkor fogta magát és elhúzott a francba… mert valakik szánkóztak a domb másik oldalán… hát azt hittem megüt a lapos gutta!!! DE komolyan… Na akkor indulj el felfele, mert ki tudja ki a bánat tartozkodik ott és épp üvölt hogy “letámadta” a kutya, vagy mittudom én… de mégse hagyhatom garázdálkodhatni… legalább lássák az emberek, hogy igyekszem… Közben visszajött nagy boldogan, elkaptam a madzagot, magamhoz hívtam még mielőtt szörnyen ideges leszek,volt egy ülsz, fekszik és egy jó darabon pórázon mentünk… megy “gyere ide” -t “játszodtunk”…

Kétszer felborított, egyszer meg a fotógépet megmártottam a hóban… Mert amikor ő jön, akkor mindenki álljon félre, mert a dobermannoknak nincs fékük… legalábbis a fiatalabbak még nem fedezték fel, hogy olyasmi is létezik.

Na végül egy nagyot sétáltunk, kellemes volt az idő egészen, de azért már nagyon várom a napsütést is…

Ellenben jó hír!!! Már nem sötétedik olyan korán 😀

És akkor pár fénykép:

persze jellemző, hogy azok a képek amelyen a leghelyesebb a pofija, vagy a legjobban áll, vagy a legjobb a szög, azok lettek túl sötéttek, túl világosak… 🙁 Ez van fotózni tudni kéne, és ez még nem igazán meg 😀 De mint látható, gyakoroljuk …

Dilis… mondom én, hogy az :D

PrezLee Szólj hozzá!

Már régebben elmentem egyszer turkálni és egy hatalmas nagy paplannal tértem vissza. Amolyan minden természetes meg társai. És persze ezt PrezLeenek hoztam. Ja amolyan trükkös fogásként, mert nagyon reméltem, hogy ha puha kényelmes fekhelyet biztosítok neki, akkor még dolgozni is fog hagyni ha henyélhet ott… Bevált a trükk.. Szokott jó nagyokat durmolni amíg dolgozok. És legalább békémet hagy.

Csak néha rájön a hoppárlé… és persze az akció közepén veszem észre… amikor már enyhén bevadul és hangoskodik. 😀 Költözteti az “ágyát”… az meg abból áll, hogy a pokroccal letakart pihe puhára össze hajtott paplanát elcipeli a szoba közepére, ott összetúrja, majd cibálja is ha nem veszem észre idejében, és a végén elégedetten vagy rá… vagy mellé fekszik.. Ma történetesen mellé feküdt.. És már csak a “végeredményt” kaptam el…

Meg nap mániás… ha süt a nap, és egy picit is van “napfolt” a szönyegen, akkor már követeli, hogy vigyem a napra a fekhelyét!!! Ha nem viszem én, akkor cipeli ő… és inkább én, mert az még mindig biztosabb, hogy egyben marad, és nem szedi szét miszlikekre a nagy cipekedés közepette!!!

Várom a nyarat meg napsütést… a folyosón már megoldottam azt, hogy a bizonyos piros rúgós divájszal tudjam kikötni, a szomszédokhoz se érjen és mégis tudjon napozni ha kedve tartja, vagy árnyékba jönni ha éppen megunta…

Hihihi Hóóóóóhóóóhóóó

PrezLee Szólj hozzá!

Ma délután, pontosan 4 órakkor fogtuk magunkat ebbel kimentünk tekeregni. Olyan szép hó volt kint, hogy valami jó másfél órát sétáltunk. Persze a kesztyűm tiszta vizes lett, mert hógolyóztam ebbel, és eb nagyon rendesen viselkedett mert szaladt megfogni a hógolyókat!!!

Persze végig huzigálta maga után a madzagot és fura mód meg se próbál elszaladni… Ma PONT PONT úgy viselkedett ahogyan egy ebtől elvárom… ott ni a közelemben szaladgált, szaglászott, majd hozzám szaladt boldogan, majd visszament dolgára, majd pattant kettőt, ugrabugrált, “letámadott”, majd feldöntött, szaladtunk egy kicsit és megint ment dolgára… Nem értem, na de mindegy. 😀 a lényeg, hogy egészen normálisan viselkedett… Na most kérdés, hogy ha leveszem a “madzagot” róla akkor mi lesz? Ejsze kiderül nem?? Mert egyszer csak leveszem és meglátom :)) Nekem mindegy … mert ha neki madzag hiányzik a boldogságához akkor őt fogja minden más kutya kinevetni, hogy húzza maga után, nem engem kacagnak ki 😛 😛

Aranybogár

PrezLee 1 Hozzászólás

Amióta a hosszú pórázt rá akasztom aranybogár lett az ebemből… hmm azért ennyire nem kéne befolyásolja, szerintem még szokatlan neki és azért…
Na de ma jó nagyot játszódtunk a hóba… Hogy ez a kutya milyen lökött tud lenni!!! Lehet nem kellett volna egy ócska farmeremet neki adnom rongy húzás céljából… Mert kérem szépen kitalálta (ma), hogy milyen jó muri az, ha ő elkapja a nadrágom szárát… és ettől majd hasra esek, ő meg szórakozik velem… Saztán jön a höri-mori meg társai és olyankor meg kell ragadjam egy picit a nyakörvétől és lecsillapítsam… De nem akar elszaladni, nem készül világgá menni és társai… Kíváncsi vagyok ha kiviszem az erdőbe, akkor hogyan fog viselkedni… kell-e rángassuk egymást madzagon, vagy elég ha rácsatolom és húzza maga után, ahhoz, hogy ne rohanjon túl messzire…
Szaladni se tudtunk menni, mert az egész utca tiszta jeges ráadásul jó hidegek voltak kint… Kicsit kezd rombolni, de valahol nagyon is érthető, hiszen nem mozogja ki magát rendesen… de eljön annak is az ideje hamarosan.

Továbbra is gyakorolunk alap engedelmességeket, illetve most, hogy hosszú madzagon van még a póráz nélküli lábhozt is gyakoroljuk…
Juj nagyon várom, hogy legyen meleg… mert akkor megyek az ebbel bicziglizni 😀

hihihi

PrezLee Szólj hozzá!

Most végre valahára jól kinevettem az ebemet… Úgy kell neki! Eszembe jutott, hogy valamikor réges rég vettem valami póráznak való anyagot… mert mind rágcsálta a pórázt és felesleges volt vásárolnom kéthetente pórázt… olcsóbb volt anyagot venni és megvarratni. De ez nem lett póráz, így vagy 5 méternyi egyben van… Kelleni fog ám több is, de rájöttem, hogy szépen ráakasztom az ebre, és hatalmas “előnyöm van” ha el akar rohanni… ugyanis amikor “szórakozik”, akkor sokkal egyszerűbb egy 5 méternyi madzagot maga után huzigáló rakoncátlant elkapni mint egy csak nyakörvvel rendelkezőt 😀

Persze kissé nem tetszett neki, hogy a csíkot a földön húzza, de valamennyire sikerült elterelnem a figyelmét… és ráadásul megnyugtatott a tudat, hogy ha megindul, el tudom kapni, és én se voltam tiszta ideg, hogy esetleg kirohan a kocsik közé… 😀 Na és mivel én nyugodt, hát PrezLee is nyugodt, olyan szépen jött a gyere ide parancsra mint aki már szorgalmasan tanul engedelmesdit… pedig dehogy :)))
Olyan konok önfejűűűű, hogy az “rémes”… tényleg nem tudom, honnan ennyi makacsság benne 😀 😀
Amúgy sehol semmi érdekes, veszettül hidegek vannak, úgyhogy nem is maradunk nagyon nagyon sokat kint… Hogy az energiájától még szabaduljak, szoktunk rongyozni… Mármint ráncigáljuk a rongyot :))) Mert az olyan jaj de vicces… csak tudnám mit élvez benne… mert tisztára logikátlan, de ha neki ez a kedvenc játéka akkor ezt játszódójuk, kárpótlásként amiért keveset lehetünk kint.