Nagyon brrrr

Teljesen mackósra öltöztem magam, 2 nadrág, 2 felső, meleg kabát, sál a nyakamon, amitől úgy érzem mintha törötnyakú lennék, sapka behúzva, hogy alig látok ki, két pár zokni, vastag kesztű… és mégis azt hittem majd odafagyok. Komolyan nem értem az eszkimókat miért jó nekik annyit hidegbe lakni! Már rég elvándoroltam volna!

Vicc ide vicc oda a Corfu-n levő “tanya”, de a francba és a fenébe, nem lenne jobb +n fokon sétálni egyet kora hajnalban? Mindezt télen nyáron? És még én höbörgök a hideg ellen! De tessék kérem megnézni ebkutyát, azzal a semmi bundával ami rajta van, hát vacognia kellene.

Sajt

Egyelőre a legjobb jutalom falat amit kitaláltam, mert nem leszek nyakig maszatos tőle. Ma sajtos sétán voltunk, a zsebembe, egy zacsiba apró kockákra vágott sajtot pakoltam. Ebkutya figyel a sajtra, sőt, könnyebben jött ha behívtam. Na jó, ha van sajt akkor a behívás is hasonlít ahhoz, amit a filmekben látni a jólnevelt kutyákkal 😀 vagyis gazdához, leül előtte.. Na igen, de ha nincs sajt akkor nincs ilyen sem. De valahol azt hiszem normális dolog ez is… Szépen lassan beleszokik és idővel jobban végrehajtja a dolgokat.

Csak remélhetem, hogy nem unja el a sajtot. Mert aztán folytathatom valami izgalmasabb falattal és a végén egy fél csirkét kell magammal vinnem, hogy rám figyeljen… a komisz 😀

Csúcs ez a kutya!

A minap épp arról szövegeltem, hogy nem sikerült megtanítanom ugatni parancsra… na kérem szépen ezt is tudjuk már, mindezt tegnaptól, másodszori próbálkozásra, és nem is akárhogy!!! Kétfékeléppen tud ugatni.

Először is az történt, hogy szombaton amikor itt voltak a barátaim, az ő kutyájuk bemutatta az “ugass” parancsot… kézjelre. PrezLee meg kitágult szemekkel bámulta, hogy mégis mi a szösz folyik és mi a lényeg ebben a játékban. Vasárnap készültünk a Hétvégi “hagyományos” dobi fárasztás-ra amikor is őkegyelme kergebirkaként szökkent a szobába. Ekkor mutattam neki a kézjelet és mondtam, hogy ugass… ő meg olyan rém türelmetlen volt már, és szeretett volna menni, hogy azon nyomban elugatta magát… szerintem azért, hogy “ne mind húzd az időt, menjünk” de nekem pont jól jött, mert azonnal juj de nagyon megdicsértem… kissé értetlenül nézett, de erre megismételtem: ugass+kézjel, és csodák csodájára ugatott egyet. Az igaz, hogy az ugatás végén még egy kérdőjel is volt… hogy vajon “te bolond gazda most azt akarod, hogy ugassak vagy csak bosszantasz??” és most még jutalomfalatot is kapott az ugatásért…

Miután hazajöttünk megpróbáltam még egyszer… és  megint sikerült.

De egyben két dolgot tudunk… van a néma ugatás, és a hangos ugatás! Na erre kössetek bogot! Ugyanis, észrevettem, hogy mikor kezd ugatni először némán tátog 2-3-at. Gondoltam próbáljam meg “leválasztani” a “néma ugatást” a “hangos ugatástól” és hihetetlen de következő két három próbálkozás után sikerült felfognia a különbséget a néma és a hangos között… hát nem egy észlény??? 😀

Tano az Audiban

Tegnap a kirándulás alkalmával történt… és mindezt leírom,  csupáncsak azért, hogy kiderüljün PrezLee milyen egy rendes dög!!! Ilyent még tényleg nem láttam, de ezt a kutyát az se zavarja, ha egy másik kutya mászik be az ő helyére a kocsiba!!! A lakásban is a helyét elfoglalhatja az “idegen”, a táljából ehet, ő meg csak csóvál és ha lány kutya az illető akkor hevesen udvarol… tudtam, hogy nem normális, de hogy ennyire??? … kicsit azért lehetne valami érzéke a magántulajdonhoz… nem sok, de azért egy picike!

Mert a séta után elszórakoztunk egy jó fél órát azon, ahogyan Tano ül a kocsiban. A csomagtartóban a helye, de belát az utastérben, csak épp nem elég nagy a hely, hogy bemásszon. Na de mikor bekerült csomagnak, rettenetesen keserves képeket tudott vágni. Még akkor is ha ember is megirigyelhetné, hiszen puha szőnyeg, hatalmas hely áll rendelkezésére… ja annyi, hogy nem igazán tud kinézni az ablakon 😀

Mielőtt azonban az ebek a helyükre kerültek volna PrezLee már bent volt a kocsiban de az ajtót még nem csuktam be, és ekkor Tano is behuppant. Persze nagyon tetszett neki, ráadásul elkapta a sünkacsát is, azzal csipogott és negyedórán keresztül élvezte az autót. PrezLee nagy mafla módra meg kiszállt és kintről szemlélte a másik lökött tevékenykedését. Annyit ugrabugrált, első székről a hátsóra, majd megint előre, megint hátra, hogy beindította a zenét!!! Ekkor gondoltuk jobb ha kitessékeljük, mert még a végén kiveszi sebességből is és elhúz a kocsival!!! Mondanom se kell, hogy ki kellett cibálni, mert önként “szó se róla, hogy kimásszak” volt a reakciója.

Hiába na 😀 annyira szép ez a kocsi, hogy még a BMW-hez szokott kutya is inkább azt választja 😛

Május 30-31-2009

“Dobermann Club Romania impreuna cu Hungarian Dobermann Club organizeaza in 30.05.2009 -31.05.2009 ” Supercupa Dunarii” compusa din urmatoarele evenimente:
30.05.2009-Expo DCR 2009-Baia Mare
31.05.2009-Expo Club HDK-Gyongyos (Ungaria)”

Na ez valami olyasmit jelent, hogy május 30-31 környékén el kéne ám menni erre az eseményre. Az érdekes ebben, hogy két klub, vagyis a romániai Dobermann Klub és a magyarországi dobermann klub közös kezdeményezése. Egyi nap  (30.05-én) Nagybányán lesz majd másnap Gyöngyösön. Lássam mikor tudok meg részleteket. De lehet, hogy Tano gazdáival megyünk erre az eseményre. Még messze van azért 😀

Hétvégi “hagyományos” dobi fárasztás

Tekintettel a gyönyörű napsütésre ismét kiruccantunk a közelbe a dobi baráttal. Még egy harmadik kutyáról is szó volt, de végül ők nem jöttek. A két kutya kicsit bakalódott az elején, majd játszódtak egy nagyot és még volt egy összeröffenésül a bozotosba, de azt is hamar abbahagyták, amolyan nagyon hangosak vagyunk de végül egyiken se volt még egy karcolás sem. Rizikos egy picit, de ez van más nincs… végül is nagy esélyek vannak arra, hogy ennél komolyabb “cirkusz” nem lesz közöttük, de természetesen sokkal komolyabbá fordulhat … bizom benne, hogy nem…

Következzenek a fényképek: