Hónap: 2009 január

A minap jelent meg az újságokban valami hír, miszerint egy rotti megharapott egy kisgyermeket. Pontosan nem lehet tudni mi is történt, és miután az első két-három újságcikket elolvastam elment a kedvem tovább kutakodni.

Nagyon szomorú és sajnálatos dolog, hogy egy kutya megharapott egy gyereket. Legyen az bármilyen kutya.  És a gazda felelőssége ezeket elkerülni. A szülő felelőssége pedig, hogy vigyázzon a gyerekére. De megtörtént. És balesetek történhetnek, mert furamód, tetszik nem tetszik az egész élet igencsak törékeny, ás állandóan mindenféle veszélyeknek vagyunk kitéve. Ja és még azt is mondják egyesek, bár hiszi a csoda, hogy az élet igazán egy halálos kimenetelű, nemi úton terjedő betegség… De persze sose halunk meg… sej haj…

Nagyon drukkolok a gyereknek, hogy gyógyuljon meg.

Felháborodásom ellenben az újságoknak szól. Annak, ahogyan abban a szent percben szenzációt kovácsolnak belőle… és mindent összefirkantanak, csak minél véresebb és szörnyűbb legyen a “sztori”… egyikben még azt írják, hogy a szülök és a gazdi ismerték egymást, beszélgettek, a másikban, hogy magára hagyták a gyereket és a kutyát, a harmadikban, hogy kiszaladt az udvarról és egyből támadt… vagyis… senki nem tudja pontosan mi történt. Mert nem a reális sztorit mondják el.

A sérülések is egyik cikkben halálosak, a másikban veszélyesek, a harmadikban még a gyerek fejét is leszedte a kutya, csak sikerült visszavarrni, túlzások és túlzások, közben lehet nem is harapta meg épp olyan jaj de nagyon mint ahogyan leírják.

Az újságcikkek mellé persze illik sokkoló vizuális elemet is tenni… hadd legyen minél ijesztőbb és látványosabb a dolog. Totál bevadult kutyafejet pakolnak oda, mindenhol fogak és mindenfele csorog a nyál. Ez kell a népnek, így maximálisan lehet hülyíteni a bandát, ráadásul megint elkezdődik a kutyák elleni hiszti … mert 1 kutya véletlenül megharapott 1 gyereket.

Ne tessenek félreérteni. Tragédia, és szomorú, hogy ilyenek történnek. De ez a szenzáció hajhászás teljesen gusztustalan már.

Ja és akkor jönnek a szakik… hogy “neveléssel elkerülhető lett volna”… persze erre azt szokás mondani, hogy  “ha a kiskutya nem sz@rna kihasadna”, meg azt is, hogy ha a “nagynénémnek… farka volna, nagybátyám volna”. Ez a sok ha meg akkor …  csakhogy egy szaki véleményének is helyet adhassanak. Mert minél több szakival fűszerezik meg a cikkeket annál hihetőbb…

Vajon az, hogy a kocsik minden nap ezreket mérgeznek, több tíz embert ütnek el miért nem okoz általános felháborodást? Reális statisztikákat kéne nézni és menten kiderül, hogy a kocsikat be kéne tiltani, mert túl sok életet ontanak! Ugyancsak statisztikailag a kutyák IGENCSAK keveset… Sakkor???

Ja a kocsibaleset már nem szenzáció. Már nem lehet eladni az újságot mert a gyalogátjáron elgázoltak egy gyereket…

Ja… 😀 megint csak ne tessék félreérteni… kocsim is van 😛

Ma reggel dolgom volt, elrendeztem az  ebet, majd a helyén hagytam és elmentem világgá…a világban elintéztem az elintéznivalókat (“Mingyá gyüvök dogom van”) majd hazabandukoltam és ekkor elnéztem, hogy PrezLee egy szemét alak ami azt illeti… mert még csak a füle botját se mozdította… hát ezért menjen el az ember itthonról? Hogy még csak ne is örvendjenek neki amikor visszatér???

De semmi… kinyította a szemét, megnézett majd tovább feküdt mozdulatlanul… azóta “nem beszélünk”, mert nem mentem “üdvözölni”, hanem reggeliztem, teát, kávét készítettem és mikor kész voltam midnezekkel megint magára hagytam…

Asszem duzzog. Ugyanis napokban keményen helyre volt téve eccer kéccer, mert próbált vicsorogni és szemtelenkedni, szigorúan figyelek apróságokra, hogy ajtón ki be én menjek először, hogy az utcán mindig arra megyünk amerre akarok én, még akkor is ha néha 30 méteren jövünk jobbról balra, meg balról jobbra, szóval “koppan” az úrfi és lehet nem tetszik neki. DE én biza nem megyek őt üdvözölni, nem ám, még csak hozzá se szóltam…

Sokat haladtunk amúgy… eddig döntött le a lábamról, hogy rohanjon ki vagy be az ajtókon most azért kissé (mondom KISSÉ) tisztelettel néz és ha  eléggé “résen vagyok” akkor méltóságteljesen be is tudok jönni… ha kicsit ő van jobban felkészülve, akkor  meg egy kis ráncigálás után mégiscsak sikerül “elmagyarázni” nekije, hogy nem úgy megy az, ahogy őkegyelme elgondolja…

A pórázon való sétáláskor is enyhén észrevehető, hogy nem törekszik olyan nagyon előre, sőt van amikor már “követő módban” jön mellettem…

A vállammal azonban lett valami, borzasztóan fáj 😀 Majd elmúlik…

Annyira kellemes volt az idő, hogy a háromszögben csak egy 10 percet időztünk majd irány a Fellegvár!!! Igaz ma kicsit később indultam el, enyhén sötétedett már, de ezt az első langyos délutánt nem lehetett kihagyni.

Kicsit tartottam ettől az első felmeneteltől, ugyanis rég nem voltunk arra, és nem tudtam milyen lesz a találkozás a többi kutyával. Végül a nagy találkozás sikeresnek mondható, Paco a nagy szentbernáthegyi kicsit megmorogta PrezLee-t, bakalódni akart Rocki-val, a másik szentbernáthegyivel, de végül önként döntöttek úgy, hogy mégsem.

PrezLee ma kirohanta magát rendesen, összevissza tapicskolta a bakancsomat sárral, majd volt egy kevés fegyelmezősdi is, most már kutyákkal. Vagyis pórázon lábnál sétálgattunk egy keveset. Volt ott ráncigálás, és persze kicsit sem figyelt rám az uraság, mert de jó, ott vannak a barátok. A vége fele azonban már volt egy kicsi figyelme felém is… mondjuk valamennyire megértem, hiszen nagyon rég nem látta a barátait és kissé el volt tájolódva.

Ugyanakkor ez volt a terv is… miszerint egy ideig nem viszem, kutyák közé, amíg néhány paranccsal jobban megbarátkozunk, majd, szépen lassan fokozatosan visszaszokunk a “társaságba”, de úgy, hogy ezentúl kutyák között gyakorolunk.

Persze ahogy elnézegetem félő, hogy PrezLee kissé túlságosan is önálló legényke, vagyis ha van más dolga, akkor kicsit sem érdekli az, hogy velem mi van… Mondjuk ez egyenesen sz@r dolog, de még kialakulhat mint púpós prés a gyerek alatt… Fogjuk rá, hogy kamaszodik és túl kiváncsi…

Csakhogy, soha nem volt gazdis… kezdettől fogva elvolt magával mint a befőtt, sokkal de sokkal önállóbb mint például Tedi volt… Mert Tedit ha magára hagytam az a világ végét jelentette, PrezLee meg max unatkozik de nagy ívben rá se ránt, hogy pár órát egyedül ücsörög… felfedez valamit közben, és jaj nekem ha pont olyan valamit fedez fel amit nem kéne… Na majd kiderül .. vagy éppenséggel beborul, hogy mi is lesz mikor “megkomolyodik”… (ááá ilyen úgyse lesz 😀 )

Még egy éjszaka, amikor óránként kellett rámordulnom a dinnye kutyára. Ilyen nincs… vagy mégis van, jól megcsinálta a dolgokat!!! A vinnyogás, nyöszörgés egész éjjel folyt, csupáncsak az a helyzet, hogy adott hangerősségű zajokra én tudok aludni… de ő maximumra felerősítette a vinnyogását, és egyszer rászóltam, semmi, kétszer rászóltam semmi, harmadszorra már hozzámentem és jól megráncigáltam… Alig mentem vissza az ágyba, máris felpattant, rohant egy kört, nekiment az asztalnak, felborította az edényét, megbökte a vizestálat, majd valahova ledobta magát… és kezde a nyöszörgést…

Most végre elaludt… kéne ám gonosz legyek és elkezdjek vinnyogni a fülébe s ne hagyjam aludni mi a csuda!!!

Több helyen érdeklődtem és egyelőre mindenki szerint PrezLee szerelmes! Hát jobb szerettem volna ha kicsit költőib lesz, enyhén plátóibb, mondjuk írjon inkább verseket, mert könnyebb azokat elemezni, vagy faragjon szobrot vagy mittudomén alkosson bármit… akkor nem kellene ezt a hisztis viselkedését elviselni!!