Hónap: 2009 január

Ha már gyümölcsöknél tartunk, akkor ez a mai érdekesség volt. Újabban vált szokásommá, hogy minden soppingoláskor valamiféle furcsaságot hozok haza. Ami annyiban furcsa, hogy addig még abban a formában nem ettem(nem ittam, nem használtam stb) …
Már egy jó ideje tart ez a hóbort, és így fedeztem fel, hogy PrezLee is meg én is szeretjük az Avokadót.  De ma ananászt hoztam. Eddig csak konzerv ananásszal volt alkalmam “ismerkedni”, most pedig hoztam egy igazit. Hát…most kiderült, hogy vagy ez a példány volt mondjuk éretlen… vagy se én, se PrezLee NEM szeretjük az ananászt!!!  És Győző sem szereti. Még akkor se szereti ha fennáll annak az esélye, hogy  eleszi az orra elől PrezLee… Először odaadtam az ananász darabbot PrezLeenek… mármint csak akartam, mert messze ment mikor megérezte a szagát. Győző jött nagy gözzel… KAJA KAJA! bekapta a darabbkát majd nagy ívben kiköpte, mélységes csalódás ült ki a képére… Kis biztatásra (“edd meg jaj de fincsi”) még kétszer bekapta, de nem tudtuk meggyőzni, hogy ez “jaj de fincsi” lenne… addig addig szórakoztunk Győzivel, mig PrezLee is kedvet kapott megkóstolni.. persze felkapta, majd ő is nagy ívben köpte ki…

Következtetés… PrezLee nem szereti az ananászt…

DE ha most újságíró lennék akkor nagy boldosan azt mondanám:  A DOBERMANNOK nem szeretik az ananászt… hjaaa a szentbernáthegyiek se szeretik az ananászt, vagyis a KUTYÁK nem szeretik az ananászt… sőőőt az EMBEREK se szeretik az ananászt!!! De jó, hogy nem vagyok!!! 😀

Az avokadó kérem szépen egy gyümölcs, ami inkább zöldség és zöld. Rájöttem, hogy nagyon szeretem az avokadót, bár az emberek nagytöbbsége akikkel megkóstoltattam azt mondta, hogy se íze, se bűze… ááá nem tudják ők mi a jó! Családi szempontból meg kimondottan jó, mert így megmarad nekem az egész  :-D… vagyis azt hittem. Mert mint az alábbiakban kiderül, valószínűleg “osztoznom” kell PrezLeevel az avokadón!

Ma is úgy gondoltam ideje megenni egy ilyent, és miközben hámoztam meg apróztam fel egy darabbka leesett a földre. PrezLee meg lesben állt, felkapta és azon nyomban megette.. Nem örvendtem neki, mert valamikor olvastam az Avokadóról ezt meg azt és úgy emlékeztem, hogy a kutyákra macskákra mérgező. Na de megnyugodtam, hogy az Avokadó gyümölcs nem mérgező a kutyáknak és macskáknak, ha megeszi akkor lehet adni neki, bár kissé drága mulatság, ellenben az Avokadó növény levelei mérgezőek.

És hamarosan ültetem el az avokadó magot, legyen belőle csínos kis szobanövény… Remélhetőleg nem fog PrezLee rákapni…

Mondjuk, hogy nem tudtam eldönteni, hogy az enyém vagy a PrezLee kívánságlistáján gondolkozzak… Az enyém kicsit hamarabb lesz, így minden kedves barátomnak ismerősömnek és a többieknek kis segítségként… elrejtek pár TIPPET, hogy mi az amire hőn vágyik a lelkem…Persze lehet VÁLOGATNI!!! Gyorsan gyorsan amíg még meleg!  Imhol következnek az APRÓ TIPPEK …  😈

Az első kérem szépen az a Volvo…Kicsit változtak a dolgok, mert most már nem csak egy Volvo XC170 amire vágyom, hanem  mellé még kinéztem egy kocsit ami jól fogna… mégpedig azért Volvo C30  mert a hátsó részben milyen gusztán nézne ki PrezLee uraság!!! Szerintem nagyon szeretné! Nos itt van a kimondottan tökéletesen megfelelő (narancssárgás belső hmmm de guszta! )Volvo C30-as, amit kéremszépen városi autónak használnánk PrezLeevel… Őt egyszerűen Foltinak fogom nevezni. Ezt elmondom, hogy mindenki tudja.. ne legyen titok és , hogy “miért adtál olyan hülye nevet ennek a kocsinak” című viták elkerülendőek legyenek.

Aztán meg néha mennénk hosszú útra is, ekkor jól jönne egy kicsit termetesebb kocsi, erre is megvan amit szeretnék, de most már maradjunk csak ugyanannál a márkánál, ne váltogassuk. Erre megfelel a Volvo XC170-es … persze természetesen. Az ő neve meg Kázmér lesz.

Ennek is azért tettem ám a fenekét, hogy tessék látni mekkora hely jutna ebkutyának utazni…Azért nem semmi doglokat képes művelni ez a kocsi…

Aztán, akik úgy érzik még többet szeretnének adni, a nagy fa árnyékában levő kicsi romos ház… még mindig érvényes!!! Szóval ezzel is meg lehet ám ajándékozni…

Persze még sorolhatnám a dolgokat, de végül is szerintem elég ennyi is tippnek… innen már mindenki boldogulhat 😀 Ne tessenek engem komolyan venni 😀 de bizony mondom, hogy ha valaki ezekkel megajándékoz én tutira nem fogok nemet mondani!!!

A PrezLee szülinapi kívánságlistáját meg elkészítem március 29 előtt!!!

DE valahol nem is jön, hogy elhiggyjem!!! Mindjárt egy éves az eb! Fantasztikusan gyorsan eltelt ez az idő. Elképesztően.. ihaj csuhaj volt még töpörtyű méret és most vetekszik a kisbocikkal!!!

U.I. Remélem a tippeket sikerült kellően elrejtenem a szövegben és nem kimondottan szembeszőkőek 😀 😀

Barátok vigasztalnak, hogy rá se rántsak, PrezLee csak kamasz korban van, és majd mindegyikük kutyája megcsinálta ugyanezeket a figurákat. Persze szomorú az nem vagyok, csak végtelenül bosszant ez az agyament viselkedése…

Ráadásul még egy picit várni kell amíg előszedem a bicziglit és azzal fárasztom az ebet, és hiába gyalogolok vele  keresztül kasul, ez neki nem fárasztó. Amilyen pancs volt kint meg sár, hát még kocogni se tudtunk elmenni… Persze a dobermannsága nem mozogja ki magát eléggé és akkor rongál meg marháskodik… mert elnézem én ha “kipenderítem” a mezőre ahol fel a hegyre le a völgybe jól kifárasztom aztán akkor eszébe se jut szétszedni a házat…

A legeslegjobban a behívhatóságának a bizonytalansága ami kikészít agyilag… Ha nincs semmi “vész” (pl. kutya a túloldalon) akkor normálisan vagy kvázi normálisan de behívható. Sőt, ha kedve is van figyelni rám, akkor majd nekem jön mert későn fékez, úgy rohan. Szóval TUDJA mit jelent a gyere ide… ellenben ha erősebb “inger” éri mint én, akkor szevasz tavasz egyből megsüketül…

Ma nagyon furcsállta a sétát. “Kommentált is” egy idő után…Ugyanis kivittem a háromszögbe kezdetnek, és ahelyett, hogy elengedtem volna, maradt pórázon, semmi szagolgatás, meg botozás, hanem lábhoz, ülsz, fekszik, majd pórázas gyere ide… maradsz, gyere, maradsz…Egy adott pillanatban meg akart szökni, de mivel rajta volt a póráz, hát ráléptem a végére és elrikoltottam magam, hogy “maraaaadsz”… na ez végképp nem tetszett neki… mert hogy is gondoltam??? Kiabálok is és “meg is harapja” a nyakát a nyakörve??? Mert hirtelen visszarántódott??? Ekkor elkezdett hepciáskodni, és ha szabadon lett volna jó párszor rohant volna körbe körbe eszetlenül és agyatlanul, mint ama bizonyos reggel amikor nagyon felhúzott…De mivel póráz+ nyakörv rajta volt, nem tudott elszaladni, egy két helyrerángatás után megadta magát a “sanyarú sorsának”. Persze virsli karikák is voltak motiválóként, de valahogy a konok kis fejének csak a virsli nem elég… Néha kell, hogy érezze mennyire hatalmas, erős és akár mérges is tudok lenni ahhoz, hogy normálisan viselkedjen.

Továbbra se engedtem el… átvittem a másik zöld “szigetre”, ahol valami 5 kőrnyit leírtunk. Rendesen viselkedett, már nem húzott mint a veszett, szót fogadott, szóval úgy tűnt helyén van, gondoltam megkockáztatom az elengedést is…

Minden a legnagyobb rendben volt, jött, ment szaladgált,  egyszer ment kissé távolabb a szaglászásban, de mikor hívtam jött! Kimondottan kistündér volt, mert nem csak hogy felém rohant eszeveszetten, hanem egyenesen hozzám jött leült elém és megkapta a falatkáját.. Szóval ügyes volt. Persze nem rohanta ki magát… mert ilyen “feltételek” mellett, nem szívesen megyek a fellegvárra, ahol mostanában “köröket járunk”, de ott vannak emberek is, és a kutyát vagy pórázon kinozom, vagy elengedem és aggodóm mikor sikitja el magát valami boldogtalan, mert felé rohant a kutya… és persze nem tudom visszahívni… Hamarosan úgyis visszaáll a “gödörbe tanyázás”,  ott meg nyugis a hely, nem járkálnak idegenek… sakkor meg remélhetőleg ezek a kellemetlenségek elkerülhetőek.