Hónap: 2009 január

Remekül kezdődött a reggel… bár kissé elaludtam, de ez lényegtelen. Az óra csak 6-kor szólalt meg, majd 7-ig egyhuzamba visított… persze nem halottam, mert valami 2 körül fejeztem be a tegnapot… végül hétkor megszólalt az ébresztő telefoncsergés is. Kezdetben elrendeztem gyorsan a kutyát, kihoztam a kocsit (“honfoglalósdi” az udvaron) majd készítettem egy finom kávét és reggeliztem.  Nyolc után indultunk el Magyarfenesre őzet lesni…

Persze nem tudtuk, hogy fogunk látni őzeket, fogalmunk se volt. Annyit tudtunk, hogy valami jó félórát kell várni, és ezalatt mekkorát tud rohanni az eb  mezőn! Hogy miért kellett oda menni, az kicsit sem fontos PrezLee szemszögéből, de tény, hogy megérkeztünk és majd nem lett semmi a nagy “terveinkből”… olyan sár volt, hogy azt se tudtam hogy szálljak ki a kocsiból!

Végül csak sikerült, el is indultunk a domboldal fele, PrezLeeből kitört a “bolondéria”, látszott a fején, meg úgy amúgy az egész kutyán, hogy hihetetlenül boldog és nagyon örvend a kiruccanásnak, berohant egy kertbe, körbetáncolt egy bácsikát, majd kirohant, játékosan hörögve rohant felém, utolsó percbe irányt változtatott és elrobogott mellettem, majd vissza és ezt jó 15 percig egyhuzamban. Majd végül konkrétan nekiláttunk meghódítani a domboldalt, és ekkor láttunk 4 fehér fenekű őzet. Ott robogtak el valami 100 méterre tőlünk, persze a kis “vadász dobermann” feléledt benne, minden izmából remegni kezdett, majd szaladt előre, szaladt vissza, figyelt, lesett, rohant szökkent… szóval valamennyire kifáradt, és máris kellett visszajönnünk.

A kocsiba remekül viselkedik, persze középen néz ki, a már említett módon a feneke a hátsó ülésen, a két első lába a padlón és a két szék között bámul előre… minden “gyanús” gyalogost, szamarat, kutyát, lovas szekeret jól megnéz magának, szóval imád autókázni is.

Most csendesen alszik… igazi jó kutya 😀

Kutyás blogon láttam, hogy időnként illik ám felsorolni miket tud az eb… Persze PrezLee nem kimondottan trükköket, de azért nevezzük annak…

Tudja az ülsz, fekszik, majd fekszikből vissza ülsz. Tudja a maradsz, a vársz parancsokat. Amikor nem “hüle” akkor a gyere ide is teljesen világos mit jelent. A hopp parancsal is egészen jól vagyunk, csak még apróságokat ugrál át…A “szaladunk” is egy parancs amit tud.  Mész a helyedre… csak nem mindig marad ott, de tudja hol a helye.

Na meg tudja, hogy mi az, hogy “pénz”.. persze a bugyuta fejével az aprópénzt ismeri csak, és a parancs  “hol a pénz” amire megkeresi és elhozza nekem. Ugyancsak tudja hogy “hol a rongy”, “hol a kutyád” (gumikutya s nem kutyagumi), hol a majom, hol a labda… persze ez valami vegyes parancs, mert követi a “hozd” a labdát, a rongyot, a majmot a bármit… kezd rájönni, hogy igazából arra értem amire mutatom… mert tudja hozni a papucsot, a flakont, a tényleg bármit csak mutassak rá.

Továbbá tud ugatni parancsra, és tud … hápogni is 😀 Ilyenkor annyra aranyos, hogy az csúcs. Háp háp, mintha ugatna de hang nem jön ki… véletlenül “kaptuk” el a trükköt, aztán kihasználtam hogy “kaffog” és külön parancsot csináltam belőle.

Tud menni lükvercbe, de olyankor persze kell menjek felé, tudja, hogy az ételhez akkor nyulhat ha “szabad”… Persze pacsit tud adni jobbláb, ballábbal…

A “vicsort” kicsit összekeverte a kaffogással, és most egy ideje nem is játszottunk “vicsort”, mert nem akartam nagyon keverni a fejébe a dolgokat… Hát most ennyi jut eszembe amit tud… de ezen kivül tud kocsiba viselkedni…ami egyenesen totál aranyos… Ezt is ő találta ki. Feneke fent van a hátsó ülésen (igen, a helyén kérem szépen, ahogy parancsovla volt neki) de a két első lába az az első székek között van, és ez egy ilyen fura magasított fenekű ülsz poziciót eredményez… a feje meg kb egy szintben van a fejtámlával és ott néz ki, középen, előre… Nem akar kötekedni velem, a tükrökbe látok tőle, így nem zavar… És ráadásul vicces ahogy pl. stoppnál való várakozáskor eccer csak a mellettem levő felénk néz bárgyú szemekkel, majd elnéz és szinte azonnal hirtelen visszakapja a fejét, hogy nézze meg jóbban, hogy mit látott…

Ja … még ügyesen marad a kocsiba mikor vásárolok, persze ilyenkor önkényesen az anyósülésre is szokott feküdni, de nem mindig. Legalább tudom, hogy a kocsiba nyugodtan marad.

Tudja jelezni azt, hogy éhes, vagyis bökdösi a tálját… hogy nagyon éhes (ekkor a tálját megfogja és a helyére viszi), azt hogy szomjas vagy nagyon szomjas.. ekkor vagy böki és löki a vizes tálját, vagy azt is elkezdi hurcolni… ha unatkozik, és játszana, ha lemenne dolgát végezni, illetve hihetetlen de tudja hány óra! Ugyanis 4 óra tájt már elkezd hepciáskodni, megy a nyakörvhöz, van, hogy hozza a szájába, hogy ideje lenne már menni …

Ha még eszembe jut valami… pótlom.

Voltunk ma kocogni egyet a kutyával… késő este megyek, olyankor nem járnak az utcán és nem kell magammal vigyek mindenféle kancafrancot… elvégre csak rohanunk egyet, majd nyomás haza, most a törvény által előírt batyúnyi csomaggal  kimondottan kellemetlen lenne szaladni… Szájkosár sincs rajta, mert akkor nem tud “teli szájjal” levegőt venni, becsukva kell tartsa a száját. Rendörök és zsandármok is mentek már el mellettünk, vagy szaladtunk el mi mellettül és nem volt semmi komment… Ne is legyen mert mérges leszek! 😛

Szóval elindultunk… felcsatoltam rá a hiper szuper Ring-5 folytó nyakörvet, illetve a fényvisszaverős vékony pórázat… ami gondolom olyan pincsi méretű ebeknek van… PrezLee jól befeszűlne ebbe a pórázba és tuti valahol valami elpattanna rajta… szerencsére olyan ügyesen megtanulta, hogy szaladáskor (mondom neki “szaladunk”) nem lacafacázik sokat, az elején kicsit kell megcibálni, majd szépen “teszegeti girbe görbe lábait”… Nem is szokott húzni sem, hanem egyforma tempóba kocog ő is mellettem.. néha kell igazitani egyet egyet, mert majd hasra esek tőle, de végül is már kialakult egy rendszer, megszoktam és nem “meglepő”, hogy néha elindul felém…

Ugyancsak időnként rájön a hoppárlé és mindenáron akarja cipelni a pórázt…Na és ilyenkor látszik rajta az “eszement trógerség” … mintha a csintalanság és a huncutság szobra lenne olyankor ebkutya! A szeme se áll jól alapon “szórakozik” velem, húzigálja a pórázt (persze közben próbálunk szaladni) és fura hangokat is hallatt, meg nekifog és mint valami buta kecske szökken… és szökken és pattan és huzigálja a szájával a pórázt, kész komédia amit lerendez… Ekkor az egyetlen “megoldás” megállni, nyakörvtől megfogni, rászólni, hogy “csillapodj” majd szépen újra elindulnil… egy jó fél óra kocogás alatt kb 2-3-szor megcsinálja… jó nagyokat lehet nevetni rajta olyankor…

A múlt heti totál agyament viselkedése számomra érthetetlen. Mivel megint falun töltöttük a hétvégét, számoltam azzal, hogy ismét egész éjszaka fog cirkuszolni…hiszen egy tüzelő szuka ott settenkedett a kertünk körül… És kérem nem volt semmi. Csak a szokásos kényeskedős, hisztis nyafogása volt jelen, amit két rászólás után abbahagyott… Éjszaka is végig aludt, és hagyott engem is aludni… pedig Balázs majd az egész éjszakát végig tutulta… persze ő az udvaron, így nem zavart annyira.

Csodálkoztam nagyon, de most azzal maradtam, hogy gondolkodok vajon mi akasztotta ki akkor annyira a múlt hétvégén? Nem tudok rájönni…

a következő párbeszéd hangzott el, vasárnap “kora” reggel anyukám és a drágalátos ebem között 😀

PrezLee: – nyaaaaaaafnyaaafffnyyaaaaaaaaafffff
Anyukám-Csend! Ne nyafogj!
P- nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyaaaf
A -Na Na!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff
A-Alszik a gazdid! Felébreszted!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyafff  nyaf
A-Én szerintem nincs miért nyafogjál!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff
A- Miért kell hisztizni? Nem! Be van zárva! (be akart jönni hozzám :D)
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff, ajtónyitogatás
A-NEEEEM!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyaafnyaaaf
A-Jönnek a juhászkutyálk a hegyről és jól kinevetnek, hogy mind nyafogsz!!!

Na ez betette az ajtót… mert eddig bírtam hallgatni csendben sunyiba, ahogyan anyukám konyhai tevékenykedései között beszélget a kutyával, az meg nyafog neki egyhuzamban, de itt hangos nevetés tört ki belőlem, mert elképzeltem a hegyről lejött juhászkutyákat amint a hasukat fogják úgy nevetnek az én nyafogós dobermannomon!!!

Ja persze … párszor szóltam, hogy az ilyen kényeskedő nyafikat ne vegyék figyelembe, mert kitartóan annál jobban fog nyafogni, de hát nem volt kinek… Végül is aranyos volt a párbeszéd, aztán egy kis elrontáson túltesszük magunkat.