Hónap: 2009 január

Hogy a boldogságomhoz valami 100.000 euronyi összeg hiányzik csak. Ha valakinek van nélkülözhető “boldogság adagja” szívesen elfogadom ajándékba 😀 .

Megtaláltam az “álmaim földjét”… kicsit messze van innen, méghozzá Corfu szigetén, egy icipici faluban, 5 kilométerre a tenger parttól, 13 kilométerre valami várostól, valami 1000 négyzetméter terulet, egy még icike picikébb félig romba dőlt ház van rajta és egy eszméletlenül nagy fa… persze vannak kisebbek is, de ez az egy ez borzasztóan nagy.  Az egészben a lényeg a borzasztóan nagy fa… amiben remélhetőleg van egy elég nagy odú is, ahova ha AKAR… meghívnám Csipikét (a gonosz törpét), hogy költözzön be Rettenetes Réz Úrral! Előre megmondom, hogy ha nincs megfelelő méretű odú nem is érdekel az egész!

Kép is van róla, ime ni… ide akarok költözni.

Sakkor itt fogunk lakni boldogan míg meg nem halunk… bla bla bla… PrezLee az örző védő, KrumpLee a móka mester jövendőbeli bullterrier és VirsLee a tacskó … Még lehet, hogy követni fog egyéb állatsereglet is, de azt majd csatlakozásukkor elmondom…

Nah… jólmegaszontam a dolgokat…

Még mielőtt valaki kétségbeesetten mentőért kiabálna elárulom, hogy a “seb” 0,5 négyzetcentiméter, az egész meg véletlen volt… de ne vágjunk a dolgok elejébe ennyire mert akkor hol marad a szuszpansz?

Kezdjük csak a legelején, mert hülyén néz ha a mesét ott kezdenénk, hogy sakkor Hófehérke beleharapott a  mérgezett almába vagy a farkas hasát felvágta a vadász és kiszállt belőle Piroska meg a félig már szinte megemésztett nagymama (yuck de hülye mesék ezek ha jól belegondolunk).

Szóval… tegnap ebem egész nap csodálatosan jófiú volt. Semmit nem akart szétrombolni, szétszedni, leszedni, kiszedni, rágcsálta a csontiját, elfeküdt egyik helyről a másikra, szóval… ideális (de valljam be dög unalmas) szobakutyaként fetrengett csupán. Most már meggyőződésem, hogy izomláza is van/volt, de ez már tényleg az ő baja… nem én kényszerítettem, hogy rohangáljon annyit a másik kutyával, tehát ne tessék nekem kommentálni, mert úgysincs kinek. De a délutáni séta elmaradhatatlan, és 4 órakor el is indultunk.

Felfegyverkezve a hideg ellen minden félével (két nadrág, sapka, kesztyű). Elmondom mindezeket, hogy mindenki legyen tisztában a dolgokkal, miszerint igencsak felkészülve indulunk el sétálni (általában), bár megesett olyan is, hogy vacogva rohantunk a bank automatáig egy szál pulóverben nagyon sok mínuszban és majd ráfagyott a kezem a pórázra… mindezt éjjel 1 kor, de ez tényleg nem tartozik ide.  Amit ki akartam hangsúlyozni már a történet legelején az a kesztyű, mert fontos szerepet játszott az események során.

El is jutottunk a háromszögbe, ahol elengedtem a zebet és hamarosan nekifogtunk játszani a “hagyományos nagybotos” játékot. Ez abból áll, hogy van egy jó méternyi botja, amit bedugunk a lyukas fatörzsbe, ahonnan PrezLeenek ki kell húznia a botot, majd mehet az “add ide” játék.  Rohangálások közepette, huzigáltuk a botot, és éppen nem akartam oda adni neki, cibáltam, amikor egyszer csak jól megfogta a kesztyűm… Tiszta véletlenül!!! A botot akarta fogni, a kesztyűm meg ott volt ahol nem kellett volna, és nanomásodpercek alatt rájöttem, hogy a kesztyűbe ott van a kezem is, a kezemen meg van egy kisújam! Na igen, a kisujamat harapta meg a zeb végül is, kb 2 milliméteren múlott, hogy nem fog leesni a körmöm, és bár alig kapott el, mégis nagyon fájt.

Nem is akarok belegondolni milyen “érzés” lehet, amikor szándékosan jó erősen megharap valakit egy kutya 😀 mert ez a pindurka “harapás” (inkább csípés de akkor hol a költoi túlzás)  is egy éles “a francba ááááááááááááuuuuuu” kiáltást eredményezett részemről…

Megszáradt az eb, és fel is kelt a pokrócról, mandjem elcsúszott a szemem rajta annyira fényes lett. Azt hiszem még életemben nem láttam ennyire fényes barna dobermannt! A feketék között sokat láttam, mind nagyon csillogó villogóak, de a barnák valahol mattabbak voltak mindig. Na most PrezLee lelkem olyan fényes, hogy majdnem leolthatom a lámpát! Minden esetre remek ez a sampon amit kaptunk a dokitól! Nem hittem volna, hogy ilyesmire képes 😀 Vagy az is lehet, hogy nem is  sampon volt 😀 hanem egyszerűen a kosz jött le, és a kosz alatt PrezLee ilyen szép fényes barna dobermann! 😀

Nem hiába mind tologattam és halasztgattam! Ez a mai fürdés volt a fürdések királya! Szerintem itt dölt el most a nagy csatában, hogy mégis kinek az akarata fog érvényesülni (természetesen a következő csatáig!). Morgás nem volt, mert odáig nem jutottunk el, érezte a herceg, hogy nagyon mérges leszek ha netán megpróbál megmorogni, de minden cselt megragadott csakhogy ne kelljen a fürdőkádba másznia! Nagyon nehezemre esett mégis betuszkolni, többszöri próbálkozás után sikerült csak. De végül is csak sikerült. Miután a kádba került, megadta magát, keserves pofival tűrte a mosdatást.

Bevallom hősiesen, hogy nagyon a határon “játszódtunk” a dolgokkal… mert PrezLee úrfi tétovázott aközött, hogy akkor most mutassa meg, hogy ő kicsoda, vagy mégiscsak ne merje megkockáztatni. Látszott a mozdulatain, a befeszűlésein, hogy nem sokan múlott, az, hogy nekem szökik vagy sem. Ráadásul egy adott pillanatban én is gondolkoztam, hogy hú, talán jobb lenne mégsem feszíteni a húrt, mert ez a lökött még jól megharap… de azt mondtam magamban, hogy itt az idő most vagy soha megmutatni, hogy ki az úr a házban, mert ha a kicsi majom rájön, hogy ő kezd erősebb lenni mint én akkor könnyen megeshet, hogy el is vesztem az uralmat fölötte. Végül csak győzőtt a “hatalom és a dícsőség” khm akarom mondani én 😀 Mert PrezLee minden tiltakozása ellenére bekerült a kádba, ahol na pofa be alapon jól összevizeztem, besamponoztam, és megfürdettem… Na nézze csak meg az ember! Hát meg az asszony!!!!

Persze nyakig vizes lettem… rém koszos volt a drágaság. Majd azt hittem fehér dobermannom lesz mikor végül kiszedem a vízből, annyira koszos barna lé jött le róla! Hiába na a sárban való tapicskolás az utóbbi napokban csak megtette a hatását!

Érdekes, hogy amilyen nehezen sikerült a kádba juttatnom, azzal fordított arányba volt egyszerű kitessékelni onnan… “na gyere ki” varázsszóra ki is pattant, csak arra kellett vigyázzak, hogy fogjam, nehogy elcsússzon a vizes földön. Jól megtörölgettem, majd behoztam és ráadtam egy régi bluzomat 😀 Nem állítom, hogy jól nézett volna ki, de praktikusnak praktikus 😀 Majd a nagy fürdés utáni fáradalmak kipihenése végett most már alszik is… bebugyolálva. A drága 😀

Ma garantált lesz PrezLee fáradtsága! Nemsokára érkezik Tano és megyünk egy nagyot tekeregni! A két “dög” ki fogja készíteni egymást 😀 hihihi … olyan huncutnak érzem magam ilyenkor! Hiszen az egész egy nagy csel! Mert végül is ja igen, járjunk egyet meg legyünk levegőn, de igazán az egésznek a célja és lényege, hogy a két eb kipurcantsa egymást, így nekünk gazdiknak ne legyen velük sok bajunk 😀 Elméletileg lesznek képek is… gyakorlatilag meglátom az aksik meddig bírják a hidegben 😀