A tegnapi pokróc církusz után ma reggel egészen elégedetten feküdt le az új helyére.
Azért ha belegondolok nincs is olyan rossz dolga ennek a zebnek…
Ma reggel azonban…
Hónap: 2009 január
Nagyon gonosz én…
Az úgy volt kéremszépen, tecciktudni meg miegymás, hogy ma elmentem túrkálni. Azzal a feltett szándékkal, hogy egy új fekvő alkalmatosságot vadásszak az ebemnek, mert mióta doktor úr aszonta, hogy a gyapjú pokróc nem jó a zebnek, azóta a kocsi pokrócán alszik és a kocsi szegény fázik… (akarom mondani a kocsi hátsó ülésének letakarására szolgáló poróc :D) Egyik turkálóban a szemem egyszer csak megakadt egy pokróctüneményen! Bordó szín, a minta se szörnyű, nem mintha sokat számítana, tapintásra olyan volt, hogy jaj de csúcsszuper ahogy mondani illik… Megnéztem az árát, az sem volt elviselhetetlen. Megtapogattam jobbról balról, kifordítottam félig, láttam, hogy tényleg nagyon jó darabot kaptam kézbe, és boldogan lobogó hajjal rohantam a kassza fele … 😀 (költői túlzás) Sakkor becsomagolták egy hatalmas zsákba, magamhoz öleltem és taxiba vágtam magam. Hazaértem és miután kissé kiolvadtam beinvitáltam az ebet szemrevételezni az új pokrocát. PrezLee azonnal rátelepedett és meg kell mondanom nagyon meg volt elégedve a választásommal… Igen ám, de eszembe jutott, hogy többek között ma telefont is akartam fizetni. Mert már nagyon a kés élén táncoltam, és félő volt, hogy levágják. Így ma rövidebbre sikeredett a séta, kicsit azért játszottunk a bottal, ülsz, fekszik-et is gyakoroltunk, kicsit (nagyon) sikerült felbosszantania, amikor is csak felkapott valami randaságot és azon nyomban felzabálta, jól kiveszekedtem magam vele, majd hazahoztam és elmentem fizetni. Egész úton morfondíroztam magamban, hogy ejsze… az a pokróc… lehet, hogy inkább a régit az enyémet kéne PrezLeenek adjam, mégiscsak az hmm hogy is legyen mint is legyen… A megoldás meg véletlenül jutott eszembe… 😀 elmegyek a turkálóig, mert volt ott egy másik, s megveszem azt neki, ezt meg… simán ellopom az ebemtől, úgyse fogja tudni 😀
Szerintem ez is egészen guszta 😀 De ez nem tetszett neki annyira mint a másik. Bizonygattam neki, hogy ne legyen szomorú, ez még szebb szép mint a másik, guszta kicsi minták vannak rajta, meg csíkok és narancssárgás, de nem nagyon volt kinek. Meg is csípte egyik oldalon, a fotón még nem látszik, de EZ biztos nem fog tartani többet mint 2 hét… Addig legalább van pokrócom 😀 De hogy nem “hülyegyerek” a zebem, az is biztos. Még, hogy csak úgy elveszem és nem fogja tudni!!! DEHOGYNEM!!! Mert felcipeltem az emeletemre, az egyetlen hely ahol biztonságban van, és akkora hisztibe kezdett, hogy zengett a ház és majdnem feljött utána! Nyafogott és követelte vissza a pokrócát!
Upgréd
Kutyám jól van, köszöni szépen, imádja a fütőtest mellett a puha pokrócán… legszívesebben alszik, és bevallom ugyanezt tenném én is, de ehelyett úgy teszek mintha dolgoznák… közben 😀 dehogy dolgozok! Dolgozzanak a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek. Mert ha már ennyire elszúrtam ezt a hetet, azzal, hogy totálhülyén kezdtem, akkor a liba legyen kövér alapon szabadságot jelentek ki egészen péntekig inkluzive… és azért csak péntekig, mert szombat vasárnap nem járja, hiszen az amúgy is szabad. Akkor még a traktoroknak se muszáj dolgozni… csak ha akarnak.
Sakkor most neki akarok fogni felfrissiteni a honlap működtetésére szolgáló scriptet… de ahhoz, hogy elég tudományos és megtévesztő legyek kell készítenem egy bekápot… és majd csak azután az upgrédet.. ha elszáll minden akkor senki ne csodálkozzon… majd visszakerül minden a helyére.
Írjunk ma is valamit UGYE???
Szóval hadd pötyögtessek ide pár betűt ma is. Főként azért, hogy ismét eltelt egy nagyon BRRRR , hideg téli nap és ezáltal egy nappal közelebb kerültünk a TAVASZHOZ. Ezt bizonyítja még az is, hogy bár hideg volt, juj de naon naon (nagyon nagyon) a napon mégis kellemes volt kóricálni. Ja jó, nem kellett ezt komolyan túlzásba vinni, de konkrétan 1 óra 45 perc környékén (ez így tényleg nagyon konkrét FIX időpont) a napon (ott ahol sütött a nap természetesen) nagyon kellemes volt.
De rájöttem, hogy a kolozsvári hideg miatt csakis a polgármesteri hivatal a felelős!!! Csakis ők. Máshol nem tudom, de itt fontos bizonyítékok vannak, hogy a hideget ők okozzák, azzal a fantasztikus nagy jégszekrénnyel amivel a jégpályára való jeget gyártják…Valahogy úgy mint a Tom és Jerrys rajzfilmben (:D – még jó, hogy Győző kezelése közben a doktor úr volt olyan kedves ezen jéggyártási módszert eszembe juttatni)
Na igen a főtér kellős közepén ott van az a bazi nagy jéggyártó izé, és akkor csodálkozunk, hogy rémesen hideg van a városban… El is kéne menjek készítsek pár fotót és kérjek valami gázszámlára pótlékot, mert mégiscsakjulcsa (ez nem Julcsára vonatkozik, ez egy nemtomhonnan származó mondás), hogy ők hűtik a várost én meg a többi városlakó fűtjük… és ezért is, azért is mi fizetünk … (gázszámlát, illetve korcsolypálya díjat). Ez nagyon… NAGYON mégiscsakjulcsa!
Emlékeztetőül pedig itt van ama bizonyos video a jéggyártás módszeréről.
részlet Müller Péter Szeretetkönyvéből
Találtam valahol, és idézem, na és most már föltétlenül meg kell szereznem ezen könyvet…
“… Mi az a szeretet?! Amit sohasem felejtesz el… Kit szerettél igazán?!
A válasz döbbenetes volt. Gondolkodás nélkül rávágtak:
– A kutyámat.
Sok embertől kaptam ezt a választ, néha cicát is mondtak, olykor lovat is. …. Másképp ér hozzájuk, figyelmesebben, gyengédebben. És érti őket! Kölcsönösen értik a gondolataikat és testbeszédük titkos
nyelvét. A szeretet biztos jele: érteni a másikat. ….
– De miért a kutyádat mondod először? – kérdezem
Erre nem tudott felelni.
Azon tűnődtem miért van ez.
És ahelyett, hogy önmagamban kerestem volna a választ, én is igyekeztem “elméletet” gyártani.
Azt mondtam például, hogy az ilyen egocentrikus lénynek, mint az ember, könnyű szeretni egy olyan teremtményt, akinek nincs egója – nem riválisa, nem ellene él, sőt hűségesen szolgálja egy életen át. Egy kutyától rengeteg kedvességet kapunk. Mindig csak ad, alig kér valamit, és elfogadja, hogy uralkodjunk felette – könnyű szeretni.
Íme, egy tarthatatlan, pocsék “elmélet”.
Egy kutya ugyanis roppant egocentrikus. Legalábbis az enyém. A kutyámnak olyasmit tettem meg, amit egy embernek soha: hóban, fagyban sétáltam vele, rohantam utána ez erdőben, ölbe vittem a klinikára. stb.
…. Felsúroltam utána a lépcsőházat. (itt meg van más is, de ezt ti is tudjatok a sajat tapasztalatotokbol)
….. Ha a kutyám akart valamit? Azonnal ugrottam. Szemében a néma hívójel is parancs volt számomra. S ha néha ráordítottam, a szívem össze szorult a bánatos, szemrehányó tekintete miatt…. Amikor kicsi volt, lerágta az összes szőnyegünk szélet és lekarmolta a szekrényről a fényezést….
Ha én kétségbeestem, senki nem törődött velem – de ha kutyám csak egy kicsit is rosszkedvű volt, az egész család vigasztalni kezdte. Ez meg nem minden…
…. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója.
És a barátja, persze.
Az önfeláldozásnak ezt a fokát ritkán éltem meg emberrel.
Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke.
Akivel “össze jövünk”, az mind lehet a barátunk – feltéve, ha úgy szeretjük, mint a kutyánkat.
A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.”
Kutya sampon
Tegnap előtt megfürdettem az ebemet, azóta nem győzőm csodálni, nézem nézem és nem hiszek a szememnek, hogy mennyire fényes, csilli-vili lett őkegyelme. Séta közben, alvás közben, evés közben csak nézem és még meg is tapogatom az oldalát, hogy jééééé nemcsak csillog de selymes is!
Azt mondják, hogy kíváncsinak lenni jó, de az ember hamarabb megöregszik. De az sem megoldás, hogy az ember sokáig hagyja, hogy az oldalát mind bökje a kíváncsiság. Elmélkedtem egy csöppet és azt mondtam magamban, egy életem, egy halálom, de a kutyasampont kipróbálom. És lőn. A Sanal Choco Drops esete óta kicsit másként nézek az ebeknek készült termékekre, hiszen azóta se ettem olyan finom csokit. Pedig igazán még olyan “exploding” csokit is megkóstoltam és az nagyon vicces ahogyan a buborékok pattognak, de nem annyira finom.
Az igazat megvallva azon filozofáltam magamban, hogy elvégre és utóvégre, pár dolog történhet csak… vagy beválik vagy nem válik be, nekifogok ugatni, legrosszabb esetben kihullik a hajam… mi más történhetne? Valahol 😀 arra számítottam, hogy szép fényes, selymes pihe puha lesz az én hajam is… na nem lett épp olyan. Csak most pontosan nem tudom, hogy miért. Az történt ugyanis, hogy megmostam a hajam a kutya samponnal… semmi furcsa jelenséget nem észleltem… nem változtam hirtelen kutyává, nem kezdtem el azon nyomban ugatni sem, de olyan furcsa érzésem támadt mintha nem mostam volna meg a hajamat… sakkor előkaptam a már bevált embereknek való sampont és megmostam azzal is. Persze mikor ezen túlestem mérgelődtem egy sort, hogy nem kellett volna, hiszen tudni akartam milyen lesz a hajam a kutyasampontól, és tűrnöm kellett volna másnapig, de már késő volt. Sakkor eldöntöttem kérem szépen, hogy még egyszer meg fogom próbálni. Majd beszámolok.
