Művészlélekkel megáldott dobi, ügyesen zenél és énekel. Az igazi éneklő kutya 😀
Hónap: 2009 január
A piros szemetes lapát
Élt: 1 napot. Összeszedett 1 adag szemetet. Aztán mehalt… Meggyilkolászta PrezLee. Összesepertem a szobát, majd szólt a telefon, felvettem, besétáltam vele, duma duma, a lapátról megfeledkeztem. Ott maradt a földön, egy légtérben PrezLeevel. Harc lett a vége és a lapát vesztett. Gondolom a kötekedést a lapát kezdte és PrezLee csak “védekezett” … mert a mai modern szemetes lapátok, főleg ha pirosak, akkor képesek ilyenre is. Hjaaa…
Vagy van másik változat is… mivel ő olyan rendes-aranyos-kedves (mármint PrezLee) folytatni akarta a takarítást. Csupán a segítőkészség uralkodott a fejében amikor kedvesen közeledett a szemétlapáthoz, hogy na akkor most segítsek szegény gazdinak… amikor az a fránya lapát nekiszökött…
Vagy az első vagy a második változat. Mindenképpen jó, hogy megvan ki a hibás… mármint a lapát.
De végül is gyenge volt az anyag. Ugyanis a mostani higgadtságom annak köszönhetem, hogy egyet húztam a fenekére a lapát “holttestével”… Dühöm az egeket verte, mert hogy a francba ne, tegnap vettem meg, ma meg már dobom ki, lökedék eb seperc alatt tönkre vágja. Nesze neked szemétlapát sip-sup. Nem kapott “halálos csapást” mégis a nyele azon nyomban véglegesen letört. Vannak dolgok amik nálam is kihúzzák a cérnát. Na ez a lapát mese olyan volt.
Akkor mondjunk méltó búcsút ennek a rövid életű tárgynak is:
Tejszínes narancsos csirkemell krumplipirével
Az eredeti recept szerint Tejszínes mandarinos csirkemell volt, de hát valahol semmi érdekes nincs abban, ha az ember pontról pontra megcsinálja az eredeti receptet. Talán első alkalommal érdemes, hogy legközelebb legyen viszonyítási alap, de végül is ugyanolyan mókás elsőre “belekontárkodni” és ha nem sikerül, akkor másodjára talán elolvasni még egyszer azt a receptet, most már pontosabban…
Elmentem soppingolni végül is. A hideg miatt kellett beszélnem egy jó fél órát magammal, hogy na indulj, menj, hajrá, stb, de végül is “aránylag” egyszerűen ment a meggyőzés… mert valamennyire muszáj volt. A vendégek már tutira beígérkeztek, s nem mondhattam nekik, hogy óóó bocsi, nem tudtam, hogy ma ilyen hideg lesz, én meg dög vagyok kimenni vacogni, és ne haragudjatok, de halasszuk el tavaszra, addig hibernálok a jó meleg szobában.
Nos ez volt az egyik ok… a másik meg az, hogy tegnap felfedeztem, hogy a bakancsom megunta az egészet és a feladta a szolgálatot, a pindurka hasadásból egy tátongó lyukszi lett, meg felpattant az elején egy jó adag .. mindegy, hogy mi, szóval szevasz bakancs köll ám másik helyzet alakult ki.
PrezLeet elrendeztem, majd egy csont társaságában magára hagytam, és elindultam. Valami két óra alatt megjártam az egészet, majd nagy hősiességem megünneplése végett délutáni szépségalvást iktattam be. Prezlee rendes volt, közreműködött, az ébresztőóra elött csak 20 percel költött hamarabb. Séta következett, majd nekiálltam főznicskézni.
A recept jól módosult, mert természetesen mint minden jóravaló étel ez is hagymával kezdődött, majd a fűszerezés is kicsit különleges volt, ugyanis volt magyaros fűszerkeverék és török fűszerkeverékem itthon. Egyik egyik kezembe másik a másikba és vaciláltam, hogy melyiket használjam. Egészen addig, míg azt mondtam török, magyar, egy gyaur másik nem, mit számít, egyezkedjenek ott maguk közt a húson, én biza fele ilyen fele olyant használok. Olyan lett ez mint a mesében jól sikerült vegyes házasság 😀 FINCSI… Na meg fél marék oregánó, bazsalikom, rozmaring és miegymás is került az ételbe. És természetesen gerezdekre szedett mandarin helyett, kis kockákra vágott narancs, illetve igazi tejszín helyett “édes tejfől” meg rendes tejfől keverve. A többiekben az elkészítés hasonlított a receptben leírthoz.
7 órakor megérkeztek a barátaim, persze kutyástól, és ekkor elkezdődött a hacacáré. Mert PrezLee mindenkinek örvend aki hozzá jön látogatóba, ha van kutyája, ha nincs neki, de ha kutyát is hoz, akkor boldogsága határtalan. Negyedóra szökkentyű, porgentyű és egyéb hasonló szerepek eljátszása után a “nyafi ária” kezdődött mert Cora nem akart vele játszani és ezt nagyon méltatlannak találta az urfi. Ráadásul kapott is a fenekére vagy kettőt, hármat, az újságtekercsel, mert rémesen sokat hisztizett, és nem akart semmiképpen a helyére meni. Jó félóra jelenet rendezés után lecsillapodtak a kedélyek, de ekkor kezdödött a másik kutya fürdetése.
Eddig Cora az egyetlen aki a fürdetési torturára önként bemászott a kádba! Nem akartam elhinni, de tényleg, egyedül indult el, kicsit kellett a hátsó lábait segíteni, mert magasabb mint az a kád amelyez hozzá van szokva. A kádba is tiltakozás mentes volt az egész fürdés.
Pár kép is készült természetesen… PrezLee itt is mindvégig lelkes szemlélő illetve besegítő volt. Minduntalan a kutyalány füléről nyalta le a vizet.
Fürdik a szép leány:
PrezLee meg természetesen segít…
Ezután már lecsillapodott az úrfi is és inkább a labdáját szedte szét miszlikekre
Cora meg, mint a jógyerekek fürdi után szundizott egyet:
Két nagy kutya kicsi helyen is elfér (nehezen 😀 )
A vége fele már szerencsére mindkét eb megunta a helyzetet és lepihentek egyik jobbra, másik balra, lehetett normális emberként beszélgetni egyet a vacsora után. Majd egy rövid sétára is mentünk a két kutyával, de a fürdetésre tekintettel Cora felvette a Star Trek ruháját:
Indulás előtt meg egyik gazdijáról a másikra tekintgetve “na megyünk már szemekkel”…
Hogyan tanult meg Jeffy kutya beszélni
Mivel nagyon szépen le van írva gondoltam megosztom a világgal, hogyan köll ám megtanítani az ebedliket “beszélni”. PrezLeevel nem sikerült… ő csak akkor pofázik amikor akar. Félórákat is képes ülni és nézni, pacsizni, feküdni, bármit de egy vak hangot nem adna ki!!! Talán a “nyafi”-ra meg tudnám tanítani… Hmm … “Nyafi-ne nyafi?” lehet érdemes elgondolkoznom. 😀
Következzék Spikey beszámolója
“Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanítottam Jeffynek, hogy tudjon szólni.
Először meg kell tanítani vezényszóra ugatni. Aztán ha az megvan, akkor kérni kell, hogy ugasson, mikor ki akar menni, ha enni akar, vizet kér stb.
Nálunk így ment:
Jeffy rettenet zabás, ezért ugatni a kajástállal tanult. Előkészítettem neki a hamit, majd a szeme előtt tartva, de nem elérhetően a tányért a szemébe néztem, és nagyon.-nagyon lelkesedtem, és mondogattam neki, hogy Jeffy Vau! Vau! Milyest egy kicsit is megnyikkant, letettem a tányért naaaagy dicséret közepette. Aztán már csak komolyabb hangra kapta meg a kaját, stb. stb., és így eljutottunk a rendes ugatásig. Párhuzamosan tanítottam a kézjelet is, szóval vezényszóra meg mutatásra egyszerre tanult meg ugatni.
Aztán mikor tudtam, hogy ki kell mennie (saccperkábé be lehet lőni, mikor esedékes), akkor elmentem vele az ajtóig, megfogtam a kilincset, és ott megkérdeztem, hogy “Kell kimenni?” és közben mutogattam neki a kézjelet. Amikor vakkantott, kinyitottam az ajtót és megdícsértem.
Ugyanígy etetés időpontban, elmentem a táposszekrényig, rámutattam a tányérjára meg a tápra, megkérdeztem “Éhes vagy?” és közben mutattam a vau-kézjelet. Amikor vakkantott, szedtem neki elő a kaját, és kapott enni.
Ha elfogyott a vize, és az üres lábost nyalogatta, akkor meg odamentem, és a vizeslábosra mutogatva kérdeztem, hogy “Kérsz vizet?” és mutattam a kézjelet. Mikor ugatott, elmentem a kancsóért, és hoztam neki vizet.
Athos, az előző kutyám nagyon jó volt ebben, bármi baja volt, el tudta magyarázni ezzel, odament, ahol a gondja volt, és beszélt hozzánk. Jeffynél kisebb nehézségbe ütköztem: ő ugyanis valahogy oda lyukadt ki, hogy bármi baja van, odajön hozzám, és a képembe ugat, én meg találjam ki mit akar… Az esetek 90%-ában ha végigkérdezem a 3 kérdést, akkor a megfelelőnél ugat egyet, a többinél meg csendben van. A maradék 10%ban mást akar (pl. játszani, v. hogy menjek vele aludni én is 
), vagy már annyira kell neki pisilni/enni, hogy bármit kérdezek, mindenre ugat. 
Most tanuljuk, hogy ott kell ugatni, amit akar. Ma este magától az ajtó előtt mormogott, nem nálam, lassan talán rászokik végre… 
A nehézségek, hát igen. 
Az egyik, hogy hamisan jelez. Ezt Jeffy is csinálta, pár este eljátszotta párszor, hogy szólt, kivittem, és odakint nem csinált semmit, csak a Lőrinchez ment, rágcsált, meg rohangászott. 
A 2. vagy 3. napon elfogyott a türelmem, akkor a többedikre már pórázon vittem ki a kertbe, hogy nesze, azt mondtad, ki kell menni, akkor pisilj, kakilj! És amikor nem csinált semmit, akkor beráncigáltam, és a következő szólásnál (kb. 3 perc múlva) nemes egyszerűséggel nyakon vágtam. Jópárszor jött újra, nem hitte el, hogy nem az van, amit ő akar, de mindig leveszekedtem, és ultragonosz 
módon nem vittem ki sokáig, kb. addig, amíg úgy tippeltem, hogy most már nagyon-nagyon kellhet neki. Akkor is pórázon, előtte kértem, hogy ugasson, úgy mentünk ki, és amikor lerakta a csomagot, akkor megdicsértem, aztán bejöttünk. Még másnap-harmadnap megpróbálta eljátszani a dolgot, de az első potyára kivitel után, mikor 3 perc múlva újra szólt, megint leveszekedtem, és aztán többet ilyen nem volt.
Athámmal egyszerűbb volt, ott nem dőltem be annyiszor, a második hamis lekéretzkedés után a harmadiknál jól lekajabáltam a kis haját neki, és nem mentünk le, egészen estig. De akkor panelban laktunk, itt meg a kertbe ugye nem olyan macera kitenni, szóval Jeffy eleinte célt ért többször is, nehezebb volt onnan visszafordítani a helyzetet, mint Athinál a két próba után.
A másik melléktermék, és ezt Athos sose csinálta, hogy olyankor jött rá a követelőzhetnék, amikor nem kellett volna.
Jeffy hamar megtanulta (pár nap), hogy ha akar valamit szólni kell, hát szólt. Éjjel 2kor, amikor felébredt, és rájött a játszhatnék. Gazdi mondta nem, de ő már tudta: szólni kell, és akkor megoldódik a gondja, nem unakozik majd, mert játszom vele. 
Így aztán minden egyes nem-re egy vau jött vissza tőle… 
Szóval igen sürgősen megtanítottam csendben maradni is. Mára már nincs olyan, hogy nem érti meg, ha nemet mondok, és nem marad csendben. ”
Jogok meg egyebek mind mind fenntartva… ahogy az lenni szokott: kopirájt © Spikey 2008
Hideg
Most mondhatnám, hogy kezdem nagyon utálni a hideget, azt, hogy kesztyűstől fagy rá a kezem a pórázra, orrom olyan lesz mint a Rudolfé, vacogva indulok és vacogva érkezek vissza a sétából, dögöm reszketve ül amíg átvált a stop zöldre és egyébb ehhez hasonlóak… de inkább nem mondom.
Hanem azt mondom, hogy várom azt, amikor “egyszálpólóban” lehet jönni menni, amikor nem kell se kesztyű, se nagykabát, se sapka, se sál, amikor az ember szinte kéjelegve gondol egy marék jégre, de arra is csak akkor amikor mondjuk a gin-tonikba kell tenni, és kellemes meleg van mindenhol.
Teszem mindezt azon meggondolásból, hogy ha most nekifogok és utálom a hideget, attól egy csöppet se lesz meleg… De ha nekifogok és elképzelem a nagy nyári kánikulákat, menten élvezetesebbé válik a hideg is, mert ha a jó oldalát nézzük mindennek, akkor “de jó, hogy nincs kánikula”… Nagyon komplikált? De azért bevallom, elegem van a hidegből, és jó lenne a szigeten lenni a nagy olajfa alatt…
Rég nem volt ennyire nyafogos hangulatom… és el kell menjek soppingolni is, brrr.
Kutyáknak való keksz
Ha már tesztelünk akkor teszteljünk rendesen nemdebár! Valamikor vettem ebnek Pedigree Garavy bonest, azt is megkóstoltam és az a fura érzésem támadt, hogy homokot is kevertek bele. A fogaim között sercegtek ezek a valamik, lehet, hogy csak “fogmosás” céljából de nem voltam elragadtatva tőlük.
Tegnap ellátogattunk ebestől a közeli pet shopba, póráz szemlére, de csak egy vékony fényvisszaverőset vettem neki, mert “normális” mindennapi viselős nem volt megfelelő. Legutóbbi pórázrágási akciója óta (útólag elmesélve, ne vesszen el ezen csínytevése sem) kölcsön pórázzal sétálunk, ezt az “állapotot” szerettem volna megszüntetni. Helyette egy bőr nyakörvet kapott, “itthonit”, bár időnként a rövidebb sétákra is viszem vele. Hadd szokja, hogy a lábhoz az “lábhoz”-t jelent és nem a fojtó nyakörvvel van kapcsolatban.
De térjünk csak a lényegre. A kutya kekszek. Nem volt ömlesztett eb keksz, így egy “Oscar Back Mix” zacsit vettem meg neki.
Ezen zacsiban 5 féle fajta keksz található:
A csomagolásról meg a következőket tudhatjuk meg:
“A keményre sütött ropogós kutya csontok hozzájárulnak a fogak ápolásához és tisztításához. Természetes módon erősítik az állkapcsot és az ínyt” 
(csont formájú kekszecskék)
“a jóízű velős csontok létfontosságú ásványokat tartalmaznak” (gondolom a hordócskákra érti a velős csontot..
“a ropogós rágcsálósarkok (huh???) könnyen emészthetőek és hozzájárulnak a kutyája jólétéhez. A rágcsálás edzi a rágóizomzatot” Na igen… ez pontosabban a kis négyzet alakú kekszre vonatkozik.
“a jóízű ropiszíveket kímélő módon sütjük meg, hogy megmaradjanak a vitaminok. A napi táplálék bevitel a faj igényeinek megfelelő kiegészítője” –
a második mondat azért amolyan “MIT MONDTÁL???? hogymivan??” mert valahol se eleje, se vége és nem is nagyon mond semmit ami logikus lenne… Valaki nagyon sietett a lefordítással. Elolvastam többször is de még mindig semmi értelmet nem érzek ezen mondatból, de ha ők mondják hát akkor legyen :))
A biszkitek közül a csontocskák és a rágcsálósarkok nyerték el tetszésemet. A hordócskát (vagy velős csontnak nevezett izét) próbáltam megkóstolni de valahol nem ment, a rózsaszín szívecskékhez meg.. nem volt gusztusom. Valahol olyan téglapor színe van, hogy azt mondtam inkább nem… Maradjak vitaminok nélkül de nem kérek. Alapvetően “nem rossz”. Ha nem lenne mit egyek egyebet, nem dobnám a szemétre… háborúban és ínség idején kiváló táplálék válhat belőle.
Ja… PrezLee nagyon szereti, a hordocskákkal azonban ő sincs igazán megelégedve.
Azt azonban nem értem miért fontos az ebnek rózsaszín szívecske, csontocska vagy hordócska formákkal kínlódni. Úgysem tudja, nem lenne egyszerűbb mind például “rágcsálósarkok”-at gyártani? Egy nagy gép csak felvagdossa és kész. Na miiiiiiidegy 😀 Végül is akkor milyen nehéz lenne elmondani hogy melyik kis rágcsálósarok nyerte meg a tetszését az embernek, ebnek egyaránt…
Az összetevők listáját nem is merem elolvasni…ki tudja mi a fészkes fenék vannak benne… de, ezt sem hagyhatjuk ki, lássuk csak:
Azt hiszem jobb lett volna ha el se olvasom!!! Mindenféle állati és növényi melléktermékkel van megtömve… vajon az mit takar? Végül is a párizsi se sokkal jobb…
U.I. Nagyon dögös kifejezés ez a “rágcsálósarkok” minduntalan egy szoba jut eszembe, amelynek minden sarkában kisegerek tanyáznak…